Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 105 tásokon kirendelt assistentia azt, mely az 1892-iki választásoknál volt alkalmazásba véve, pedig méltóztassanak meggondolni, hogy akkor egy lovas eseadron állott legalább 90 emberből, most pedig 60— 65 emberből, akkor egy gyalogszázad teljes létszámon volt, most nem volt több, mint 58, 60, G2; tehát, ha recompensáljuk a legénység számát, arra az eredményre jutunk, hogy a kirendelt lovas csapatok és gyalogság számában egyátalában semmi eltérés nincs attól, mely az 1892-iki választások alkalmával igénybe volt véve. Ezekben, nagyméltóságú főrendek, megfeleltem a magam részéről azon vádakra, melyek ezen határozati javaslat indokolását czélozzák. Hogy az izgatottság az 1896-iki választás alkalmával magasabb fokra hágott, azt senki nem tagadja, azt elismerjük, ebben része volt minden egyes politikai tényezőnek, része volt minden egyes pártnak, mert jól tudjuk, hogy épen egy új pártnak alakulása, mely kizárólag egyházpolitikai kérdésekből indult ki, tette a múlt őszi választási harczot különösen elkeseredetté és különösen erőssé. Hogy ezen politikai pártnak ezen nagyméltóságú ház ülésében a költségvetés tárgyalása alkalmával semmi nyomára nem akadtunk, azon csak a legnagyobb örömömet fejezhetem ki, mert ettől nemcsak a viszonyok javulását várom, de megerősítését látom azon korábban vallott, egyszer ezen házban is kifejtett nézetemnek, hogy én a néppártot nem tartom néppártnak, hanem egy burkolt conservativ párt alakulási kísérletének. Ebben engem megerősített azon párt tisztelt tagjainak többje a képviselőházban, valamint tegnap ezen nagyméltóságú ház ülésében Zichy Nándor gróf ő nagyméltóságának nyilatkozata. Mindezek után arra kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a beadott határozati javaslatot mellőzni és el nem fogadni. (Helyeslés a hátoldalon.) Latinovics János jegyző: Lipthay Béla báró! Mpthay Béla b.: Na-yméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Dessewffy Aurél gróf igen tisztelt barátom felszólalása két igen érdekes eredményre vezetett. Áz egyik az, hogy a t. földmívelési minister úr iparkodott igazolni eljárását, illetőleg kiemelni azokat, a miket a FŐKENDI NAPLÓ. 1896 — 1901. I. KÖTET. felmutatott fogyatkozásokra nézve a jövőben tenni szándékozik. S ha arról volna szó, hogy azt, a mit ő elmondott, igy nagyjában helyeslem-e, nem is szólaltam volna fel, mert hiszen ő inkább a jövővel, mint a közvetlen múlttal foglalkozott. Én ellenben nem a jövővel, hanem csakis a közvetlen múlttal akarok foglalkozni, a kormánynak ténykedésével, nem keresve okot recriminatiókra, mint a t. belügyminister úr, a ki olyanokat is támad, a kik őt most ez irányban nem provocálták, hanem szorítkozom csupán ennek a kormánynak a tényeire. A t. belügyminister úr három irányban nyilatkozott. Az egyik az, hogy megtámadott olyan pártot, mely mint párt, úgy tudom, még e házban nem szerepelt. Ép úgy szedhette volna argumentumait akármilyen más hazai párt programmjáből, vagy nagyobb változatosság kedveért, a Lajthán túli pártok valamelyikéből, a hol sokkal több párt van. Egyébiránt a pártok egyik vagy másik kérdésben való magatartásának történelmi sorrendjére majd később visszatérek, De mig ő nekem arra adott példát, hogy kritikát gyakoroljunk oly tényezőkkel szemben, melyek itt még képviselve nincsenek: én csak azokkal a tényezőkkel szemben kívánok kritikát gyakorolni, melyek itt vannak: arról a kormányról, mely most az ügyek élén áll. Kiindulásul az állami költségvetést vettem, és pedig azért, mert mostanra hagyták az átalános politikai helyzetre vonatkozó megjegyzéseket azok, kik velem együtt a kormány ellen ellenzéki állást foglalunk el, de sem az egyik, sem a másik itt felhozott elnevezés alatt. S minthogy Dessewffy Aurél gróf t. barátom már két irányban, a bizalmatlansági kérdésben és a választási visszaélések dolgában a kormánynak múlt ténykedéseiből merített tapasztalatokból iparkodott igazolni azt, hogy az ő felfogása igenis helyes alappal bir, és pedig az állami költségvetés tekintetében, mégis el kell ismernem azt, hogy — daczára az évről-évre fokozódó kiadásoknak — az államháztartásban az egyensúly helyre van állítva. De ezen egyensúlynak a helyreállítása oly óriási megterheltetésével jár az országnak, hogy összehasonlítva az azok által nyújtott kedvezményekkel, de összehasonlítva az ország vagyoni állapo14