Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-10

X. ORSZi Darányi Ignácz földmívelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttem szólott nagyméltóságú gróf úr felszólalásának politikai részére reflectálni nem kívánok. Azt hiszem, hogy illetékes helyről a nagyméltóságú gróf úr a választ erre nézve meg fogja kapni. Méltóztassanak azonban megengedni nekem, hogy beszédének közgazdasági részére röviden refleetáljak. Ha azt mondja ő nagyméltósága, hogy földmivelő országban az a dotatio, a mely a földmívelésügyi tárcza rendelkezésére áll, viszonylag kevés: én mint földmívelésügyi minister nem mondhatnám, hogy azzal teljesen ki vagyok elésitve, hogy semmi kívánni való e részben nincsen; de viszont másrészről el kell ismernem, hogy úgy az egész kormány, valamint különösen a pénzügy minister úr részéről mindazon összegek, a melyek tekintettel az állam pénzügyi helyzetére, megadhatók voltak, rendelkezésemre bocsáttattak és ő nagyméltósága, a ki ezen ügyekkel behatóan foglalkozik, bizonynyal tudni fosja, hogy épen az ez évi budget jelentékeny emelést mutat, mert úgy tudom, 1,077.000 frttal van több kiadás felvéve a földmívelésügyi tárcza keretébe, mint a múlt évben és hogy ezenkívül van még a földtani és bakteriológiai intézet részére külön 537 000 frt biztosítva. Szóval, e részben igen jelentékeny haladás van, mely a költségvetésnek majdnem minden tételében kifejezésre talál. Felhozta ő exeellentiája azt is, hogy az adóreformnál, mely munkálatban van, sem volt megfelelő tekintet a földmfvelés érdekeire, és hogy ezen új adóreform folytán a földbirtokosok adója is emelkedni fog. Erre nézve bátor vagyok ő nagyméltóságának figyelmét arra a körülményre felhivni, hogy az oly terhes átalános jövedelmi pótadó el szándékoltatik törültetni és hogy az új jövedelmi adó, mely behozatik, értesülésem szerint távolról sem fog oly megterheltetést képezni, mint minő volt az átalános jövedelmi pótadó eddig. Ő excellentiája szólt a különböző gazdasági termények értékesítéséről is. Gazdasági terményeinknek értékesítése a kormánynak kiváló gondját képezi. így p. o. bizonynyal tudni méltóztatik arról, hogy a lóértékesités tárgyában 10S ÜLÉS. 101 legközelebb, május elején fog tanácskozás tartatni; de a mi történhetett, az a múlt évben is megtörtént, oly irányban különösen, hogy a külföld figyelme felénk forduljon. Bizonyára nagyon jól tudja ő excellentiája azt is, hogy a lókivitel az utolsó évben, ha jól emlékszem, kétszeresére emelkedett az előző évi kivitelnek. Miután ő excellentiája különösen a bor értékesítéséről is méltóztatott beszélni, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a borértékesítés előmozdítása czéljából nemcsak oly irányban történnek intézkedések, hogy pinezeegyletek létesíttetnek és a ^szövetkezetek alakítása eiőmozdittatik, hanem miután a borhamisításról szóló törvény végrehajtása nem találtatott eléggé hatályosnak, ennélfogva ezen törvénynek szigorúbb végrehajtása tekintetében a kereskedelemügyi minister úrral egyetértőíeg egy új végrehajtási rendelet tervezetét dolgoztuk ki, minek következtében abban a helyzetben leszünk, hogy azt legközelebbről ki is adhatjuk. Felhozta ő exeellentiája a kiegyezés kérdéseit különös tekintettel a vámszerződésekre. Méltóztassanak nekem megengedni, hogy abba a kérdésbe, hogy mennyiben felelnek meg kereskedelmi szerződéseink a szükségletnek és ennek részletes taglalásába ezúttal ne menjek bele; de arra mégis utalnom kell, hogy ezen szerződések közül nem egy annak idején egyhangúlag vagy úgy fogadtatott el, hogy az ellen felszólalás alig tőrtént. Megengedem, hogy a változott gazdasági viszonyok s előre nem látott körülmények miatt azok fölött utólag kritika nem egy vonatkozásban gyakorolható, de viszont azt is méltóztassék megengedni, hogy ilyen kritikát utólag gyakorolni sokkal könnyebb. Egy szerződés keletkezését és keletkezésének körülményeit azonban azon viszonyok szerint kell megítélni, a mely viszonyok közt az megköttetett. Megengedem, hogy némely szerződésre nézve merültek fel akkor is észrevételek, hogy vannak egyes pontok, a melyek talán kifogásolhatók most; de hiszen végre is nem lehetett a mai helyzet szerint megítélni az akkori viszonyokat. Ő exeellentiája kapcsolatba hozta ezt a kérdést a kiegyezés kérdésével. E részben felszólalásának súlyát teljesen méltáuylom, mert