Főrendiházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-10
100 X. ORSZÁGOS ÜLÉS. fognak hajtatni. Igen, de ki fogja azokat fizetni. Agriculturalis állam vagyunk, és nálunk kétszeres érdek, nemcsak országunk fenmaradása, de egyátalán egész állami létünk a földmívelő osztály fen maradásától függ. Az eddig követett pénzügyi politika e tekintetben ránk nézve mi biztosítékot sem nyújt, mert a fiscalismus túltengése az, a mely végre minden ily törvényünkben kifejezésre jut s a melyre nézve jellemző, hogy a tervezett adóreform szerint, mi, kik annak alapelveit ismerjük, tudjuk, ismét a gazdára háramlik a teher. Tudjuk azt is igen jól, hogy épen pénzügyi politikánk érzékhiánya volt az, a mely miatt igen kevéssé tapasztalható, hogy az a 475 vagy 480 millió, a mely az országból bevétetik, valóban productive használtatik fel s azon szükségletek kielégitésére fordittfitik, a melyek kielégítése a legsürgősebb. Áttérek a politikai bizalmatlanságra, alkotmányos országban egyik főkivánalom az, hogy a pártkormány is — és a mostani talán sokkal inkább az, mint az eddigiek — egyformáu járjon el bárminő párti állampolgárokkal. Egyik jelenség, mely úgy a közigazgatásban, mint pláne az igazságszolgáltatásban is mutatkozik, az, hogy a birói függetlenség tekintetében, bármennyire tisztelnünk kell is azt, túlmennek ennek kellő határán. S:omoru jelenség a eorruptio terjedése. Csak elszomoritóan hathat mindenkire, hogy úgyszólván nincs nap, melyen az újságokban a corruptiónak nyomaival ne találkoznánk. Nem akarom ezért tisztán a kormányt felelőssé tenni; de hogy e„'y tekintélyében megingatott kormány tud-e ennek a corruptiónak a fejére hágni, megvallom, a magam részéről nem hihetem, annál kevésbbé, mert, ha a kormány saját hatalmi érdekeinek fentartása végett sok tekintetben a törvényt és jogot félretesz 5 , akkor nem bír azon jogosultsággal, hogy a törvényeknek érvényt szerezzen. Van még egy más jelenség s egy más körülmény is, t. i. a választások körüli eljárása a mélyen tisztelt kormánynak, a melylyel szintén nem akarok ez alkalommal bővebben foglalkozni, de azon bizonyos elvet, hogy össze kell törni, meg kell semmisíteni az ellenzéket én a magam részéről nem is tartom kívánatosnak, mert egy parlamentaris államban ellenzéknek kell lennie, a mely az ellenőrzést gyakorolja, mert a nélkül a dolgoknak helyes vitele nem képzelhető. És mi a következése annak, ha az ellenzék megszűnik vagy nagyon szűk körre szorittatik, úgy a mint most a legutóbbi választásnál történt ? Egyrészről az ország reputátiója jön kérdésbe, mert hiszen az ilyen dolgok a törvény és jogok félretélele és erőszakosságok nélkül nem mennek, másodszor pedig az, a mit mindig mondanak, hogy választási erőszakosságok, választási visszdélések mindig voltak és mindig lesznek. Igenis, voltak és lesznek, de ilyen mértékben nem voltak soha, mert legalább akkor, a midőn ilyen választási mozgalmak után az illető kormányok a törvényhozásban megjelentek, ezeket nem vették tagadásba, hanem azt mondták, hogy igyekezni fognak ezeket a bajokat orvosolm. Épen ezért én ez alkalommal bátor vagyok egy határozati javaslatot a magam és némely barátaim nevében eléterjeszteni, a melyben a kormány eljárása felett egyes észrevételeket teszünk és a mely igy szól (olvassa): »Minthogy a legközelebbi országos képviselőválasztások alkalmával hazánkban példátlan visszaélések fordultak elő, melyeket a kormány befolyásával nem hogy megszüntetni, az erőszakosságoknak elejét venni igyekezett volna, de azokat egyszerűen tagadásba véve gyakori esetekben, sőt pártfogásában részesítette, ezen már hosszabb időn át folytatott eljárás a törvény és jogok kijátszására vezetett és egész rendszerré vált: alkotmányos életünk alapját képező választási törvény vagy érvényesítése, vagy más alapra való fektetése már elodázhatlarmá vált, mindezeket, a midőn a főrendiház kimondani szükségesnek tartja, ezen állapot orvoslásának mielőbbi foganatba vételét óhajtja és erre a kormányt ezúttal utasítja. Ezen okoknál fogva is a költségvetési törvény 5. §-át, melyben a 1897. évre az állam folyó bevételei megajánltatnak és megszavaztatnak, azon bizalmatlanságnál fogva, melylyel a jelenlegi kormány iránt viseltetünk, nem szavazzuk meg.« Ennek indokolására nem akarok egyebet felhozni, mint azt, a mit bátor voltam emliteni.
