Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.
Ülésnapok - 1892-109
CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. : £ . vonatkozólag törvényjavaslatot eleterjeszteni és velem együtt — úgy hiszem — az egész ország azt vélte, hogy azért terjeszti elé a curiai biráskodásra vonatkozó törvényjavaslatot, hogy egyrészt egy régi törvényszabásnak eleget tegyen, másrészt pedig eleget tegyen a felháborodott közvéleménynek, azon mulasztások körül elkövetett visszaélések megtorlása és a jövőben meggátlása érdekében, a melyek miatt a közvélemény felháborodott és a melyek legnagyobb részében a kormánynak, vagy a helyi hatóságoknak közegei szerepeltek, a melyek a mi jelenlegi megyei corrupt rendszerünk mellett nem egyebek többé, mint a magokat örökitö közigazgatási hatóságoknak önmagokat újra meg újra behelyező határozataiból eredő és a ministeriumtól mindenben függő közegei. Ezek jelölik ki azután a választásoknál az ottani közbenjáró közegeket, nem pedig az a megyei közönség, a melynek ma már a szája be van kötve s a mely a megye termeibe be sem megy, mert tudja, hogy hiába beszél. De ha már erről a szakaszról és pontról beszélünk, akkor megvallom, hogy saját álláspontomból nekem is erre kell a legnagyobb súlyt fektetnem, mert ebben a keresztény és katholikus egyház elveinek megtámadását látom, ez cultur-háborúnak provocatiója; ennél nagyobb mértékben az még eddig sehol sem provocaltatott. És miért? Miben áll a katholikus egyháznak lényege, legfőbb ténykedése? A fegyelemben, a malasztoknak osztogatásában és megvonásában; ezzel és e világon s mindenesetre pedig a túlvilágon a jóknak megjutalmazására és a idősszakát büntető isteni igazságszolgáltatásra való utalással vezeti a lelkeket. Ebben a lelkipásztorkodó papság, az egyház feje és az egyház törvényei és rendeletei szerint, melyeket a püspököktől mint az apostolok utódaitól átvesz, a lelkipásztorkodó papság eljárni köteles, mert különben hitszegővé lesz és magát teszi az örök büntetésre méltóvá. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ez a legnagyobb conflictus a lelkiismeretben, sokkal súlyosabb, mint az elkereszteiési rendeletből támadt conflictus. És kérem, van-e erre szükség? Hiszen a kormánynak túlságos a katholikus egyházra való befolyása ebben az országban. Hiszen a ministeriumok folyton támadják a püspököket, hogy ezt a | FŐEENDI NAPLÓ. 1892 — 97. VII. KÖTET. lelkészt vagy káplánt innen oda mozdítsa és tegye rosszabb helyre, zsarolja, erőszakolja, (Úgy van! jobbfelöl.) hogy az ő szolgálatában és nem az egyház és lelkiismeret szolgálatában járjanak el. Hát nincs ennek más útja és módja? Hát vájjon azóta, hogy a katholicismus az országban létezik, az állam nem tudott-e azzal meglenni, épen a püspökök útján a szentszékkel való kapcsolat útján? A lelkiismeret feletti hatalmaskodás útja és módja sérelmes és az egyházra nézve lealacsonyító; azért e javaslatot katholikus szempontból, katholikus lelkiismerettel elfogadni lehetetlen. Erre csak a helyzetének súlya alatt megbotlott és a szabadságot kellőleg meg nem itélő felfogás vezettethette magát. Én úgy hiszem, hogy komoly megfontolás mellett maga a kormány is nagyon fog örülni azon, ha ily szélsőségre nem fogják vinni a dolgokat és ha a meghátrálás útját egyengetjük azzal, hogy a törvényjavaslat ezen pontjának eltörlését ajánlom. Kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Erdély Sándor igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az előttem szólott főrendiházi tag úr ő exeeüentiája azt mondja, mintha én azt állitottam volna, hogy a 169. és 170. §. és a 3. §-nak ezeken alapuló 8. és 9. pontja, ennek a törvényjavaslatnak érdemét, tulajdonképen meritumát képezné. Én csak azt mondhatom, hogy e szakasznak és az abban foglalt rendelkezésnek el vagy el nem fogadása a törvényjavaslatnak létkérdését képezi, a mit most is fentartok. Az az érvelése ő excellentiájának, hogy a genesisével nem függ össze a törvényjavaslatnak ez a rendelkezés, azért, mert az első javaslatokban az benne nem foglaltatott: nem jelent semmit. Mert hiszen igen sok van már ebbe a törvényjavaslatba felvéve, a mi azelőtt benne nem foglaltatott. Hogy a törvényjavaslatnak ezen rendelkezései tulajdonképen mit jelentenek, micsoda hatályúak, azt volt szerencsém az átalános vita alkalmával elmondottakban fejtegetni, nekem azokhoz semmi hozzáadni valóm nincsen. Nem ismerem el azonban ő excellentiájának azt az állítását, hogy ezen rendelkezések a katholicismus lealacsonyitására szolgálnának. 5
