Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

C1X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 a jelenlegi társadalmi rend felszínre hoz, részint azokban a körökben, a melyek az elvesztett múlt hatalma feletti bánkódásban mindig résen állanak arra, hogy Magyarország szabadságát, függetlenségét a legelső kedvező alkalomkor megszólítsák, vagy, ha lehet, eb enyésztessék, a nemzeti egységet meglazítsák, mint olyan akadályokat, a melyek az állalok vissza óhajtott hatalomnak mindig gátul szolgáltak. És mivel ezen harczok, méltóságos főrendek, egy megsérteti, egy megtagadott jognak dicső visszaköveteléseként tekintetnek, ebből az következik, hogy e forrongó szellem chronicussá válik. Innen a faji viszályok, innen a vallási nézetek ellentétei, innen méltóságos főrendek, a társadalom egyes osztályai közű egyenetlenségek, a melyek mind megannyi eszközei az önkényuralomnak. S mennél több ok van egy országban a viszálykodásra, mennél mélyebbre hatnak a viszálykodások, annál bizo nyosabban és annál rövidebb idő alatt fogja a szabadság helyét az önkényuralom felváltani, a mely azután lelkeinket elrontja, mert csak a független elemek meggyengülésében, csak a büszke lelkek teljes összetörésében találhatja fennállásának némi lehetőségét. S most, méltóságos főrendek, miután így átalában beszéltem, talán szabad csak pár szóval reflectálnom e javaslatra és engedjék meg. hogy leljes nyíltsággal kifejezzem gondolataimat. (Bálijuk! Halljuk!) Én azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy nagy elfogultság és önámitás lenne, nem akarni észrevenni saját hibánkat, vagy akarni kisebbé tenni azon kötelességrészt, a melylyel mindnyájan tartozunk arra közreműködni, hogy ilyen harczok e hazának területén ne dúljanak. Önámitás lenne elhitetni magunkkal, méltóságos főrendek, hogy ártatlanságunk magaslatáról egészen elítélhetjük azokat, a kiknek némi részben a fegyvert mi adtuk a kezökbe. Nem volna semmi kényelmesebb és könnyebb, mint a politikai zavaroknak, a politikai katastropháknak a felelősségét csak az ellenre háritni. Az elnézésnek ez a neme, méltóságos főrendek ellentétben állana a tapasztalással és az élettel; mert igen sok az, azt hiszem, a mire nézve, ha az ország állapotát tekintjük, a felelősség mindnyájunkra hárul, magát a kormányt sem véve ki. Méltóságos főrendek! A mely országban az erő a jog és szabadság fölé helyezkedik, ott kétségtelenül a népképviseleti kormányzat lényege lerontatik. De nemcsak ezzel a veszélylyel van összekötve, a mi a parlamentet fenyegeti, a miről beszédem elején beszéltem, a mely miatt védelembe fogom teljes őszinteséggel azt a parlamentet, hanem egy más veszély is vezet társaságában. Ezt a veszélyt kimutatta I. Lipót belga király, a ki egyszer azt mondta: mindaz a rendszabály, mindaz az intézkedés, a melynek eredménye egy párt felsőbbségének állandósítása lenne más pártok felett, meghamisítaná a képviseleti kormányrendszert és válságot, is vonhatna maga után. Nagyon b^lcs és mélyreható kijelentése egy fejedelemnek, a ki az alkotmányos országlást e continensen legjobban gyakorolta. Valóban, a continens parlamentjeinek története teljes igazságot szolgáltat neki, mert ily körülmények közt a parlament ellenőrző, biráló és ellenálló kötelességének érzete lassanként eltompul, meglazul, végre megszűnik és beállhat az a boszantó és szomorú tünet, hogy a parlament, a helyett, hogy az ország összes értelmiségének nemes küzdőtere lenne, a hol egy gyámság alól kinőtt népet izgatni képes legnagyobb feladatok teljes napfényen, az értelmi nagy erők közreműködésével megoldatnak : egy néma testület színhelyévé válnék, hol nem vitatkoznak többé, hanem engedelmeskedve szavaznak. Pedig azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy a parlamentekben vitatkozni ép annyi, mint törvényt alkotni. Mert nem elég valamely reformot kikiáltani, meg kell annak a szellemeket nyerni, meg kell az ellenvéleményeket győzni, hatni kell a kérdés mélyére, minden oldalról tanulmányozni kell azt, ki kell mutatni, hogy az a törvény a nemzet érdekével összhangzatban van, fel kell kelteni magának a közvéleménynek mozgalmait annak a törvénynek támogatására. Mert egy középszerű törvény is, melyet a közvélemény támogat, hatályosabb, mint egy jó törvény, melyet csak szavazat parancsol. A parlamentek, — mint az európai parlamentek históriája mutatja — ha nem vitatkoznak, csak szavaznak. És