Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

28 C1X. ORSZÁGOS ÜLÉS mire valók akkor? Nem egyébre, mint arra, hogy álarczul szolgáljanak az önkénynek és ök is despotákká válnak, mert nem lévén korlátozva hatalmukban, nem tűrnek semmi ellenkezést önkényes akaratukkal szemben. Leverik a kisebbséget, összetörnek minden ellenállást. Pedig ez a despotismus kegyetlenebb, gonoszabb, íüint az egyeduralkodóké. Mert azokat gyakran visszatartóztatja a felelősség érzete a néppel és a történettel szemben; de az emberek nagy gyülekezete ezt nem ismeri, nem lévén felelős. És ha egyszer észreveszi, hogy mindent tehet nem retten vissza semmitől, a népfelség theoriáját egész ridegen alkalmazza. Már most, méltóságos főrendek, mi ennek u psychologiai szükségszerű következménye, és mit állit elénk a continens parlamentjeinek története megdönthetetlen igazságként? Azt, hogy oly politikai áramlat válik uralkodóvá, a hol a parancsolókat és az engedelmeskedőket epyiránt csak egy szenvedély vezeti: egymást kölcsönösen kihasználni nagyságuk, érdekeik kielégítésére. Ezen politikának legnagyobb mestersége az, hogy midőn másoknak szolgai engedelmességét elfogadja, elhiteti másokkal, hogy ö maga szolgál. De azután, méltóságos főrendek, ez alatt az uralom alatt a tömegeknek kizsákmányolása nemsokára nem fog más határt ismerni, mint azt a veszélyt, mely az alattvalók türelmével való visszaélésből és megvetésből magokat a irónokat fenyegeti. Készségesen elismerem, méltóságos főrendek, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat oly helyes intézkedéseket tartalmaz, melyek, ha komolyan végrehajtatnak, ezen előttem a continensen létező parlamenti veszélyeknek szolgálhatnak akadályul, és azért én e törvényjavaslatot, abban a reményben egyébként, hogy egyes részei, melyek nekem aggályosaknak látszanak — részint azért, mert a végrehajtás lehető sikertelensége miatt magának a törvénynek tekintélyét csorbítják meg, részint pedig azért, mert egyes intézkedéseknél nem sikerült kikerülni a túlhajtást, a túlzást, nem sikerült eltalálni a helyes mértéket a társada'makat fentartó igazságokkal szemben — a részletes tárgyalás alkalmával megnyugtató szövegezés által módosíttatni fognak, mint határozott lépést a javulásra elfogadom. (Élénk helyeslés.) Gyulai Pál jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Én nem szeretném, ha mai szavazatom félreértetnék, és azért legyen szabad észrevételeimet a törvényjavaslatról röviden elmondom. Én e javaslatot átalánosságban elfogadom, daczára annak, hogy azt czélszerűnek nem tartom, hanem hézagosnak és némely intézkedéseiben illiberalisnak látom. Mégis elfogadom azt, éppen azon indokból, melylyel az előttem szólott nagyméltóságú tagja a főrendiháznak bevégezte szónoklatát, mert mégis a javulás felé történik egy lépés. Nem kivánom a vita jelenlegi stádiumában a főrendiház tagjait untatni annak előadásával, a mit, fájdalom, már 30 év előtt és azóta több izben elmondtam a parlamentarismusnak hatásáról e nemzetre, annak superfoetatióiról és azon intézkedésekről, melyek nézetem szerint szükségesek lennének arra, hogy ezen áldásos, de nagyon nehezen emészthető eledelnek káros hatását a mi nemzetünk gyomrára, némileg paralisaljuk. Nem akarom azt sem elmondani, hogy ezen intézkedések egyike a választások tisztasága, — ezen kifejezéssel szokták hangoztatni — de csak egyike; és hogy a czél sohasem lesz elérhető mindaddig, mig csupán egy téren, egy irányban, egy eszköznek alkalmazása contempláltatik, nem pedig teljes parlamentáris reform, a melynek ezen intézkedés csak másodsorban álló intézkedése. Én tehát mindentől tartózkodni akarok és csakis az előttünk levő törvényjavaslatra nézve mondom el röviden nézetemet. Előbb mondám, hogy az hézagos, ezen hézagot pedig első sorban abban látom, hogy felsoroltattak azon esetek, a melyekben, ha kérvény adatik be egy képviselőválasztás ellen, ki legyen a bíró és minő legyen az eljárás, de nem contempláltatik oly eset, a melyben ex offo kell a bírónak eljárnia. Pedig nézetem szerint akkor, hogyha valakit képviselővé választanak, a kinek arról tudomásának kell lennie, hogy választható nem volt, egészen feles-