Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

24 GIX. ORSZ kormányok fordulatai elég gyorsak. Kinek a kezébe fog ez a törvényjavaslat kerülni? Ki fogja használhatni? Ki fogja igénybe vehetni? Elég nagy intés az óvatosságra, hogy e törvényjavaslattal ellenséges indulatú kormányok a parlamentet meg ne hamisíthassák, a melynek épen állandósítását akarjuk e törvényjavaslattal biztosítani, hogy ez a törvényjavaslat mentödeszka helyett ne legyen másnak a kezében sülyesztő eszköz. Méltóságos főrendek! Azért én mindig sajátságosnak tartom a jelen törvényjavaslat fölött folytatott vitatkozásokat úgy kicsinyleni és eltörpíteni, mintha azok a vitatkozások nem volnának egyebek, mint tárczaharczok, vagy az önszeretetnek hiu törekvései, vagy a dölyfnek és önhittségnek diadalai. Nem. Méltóságos főrendek, én másként vélekedem. Ez a küzdelem nagyobb. Roppant érdek forog kérdésben, tudniillik vájjon a választási szabadság, rt polgár jogai védelmének biztosítása megőriztetik-e e törvényjavaslattal. Ez a vita lényege. Megengedem, hogy e nagy kérdésnél a pártok érdekei is jelentkeznek; de hát egy szabad nemzetnek, tanácskozásában mindennemű szükségnek, mindennemű becsvágynak, mindennemű értelmi összetűzéseknek van helye; és mind e vélemények súrlódásából, mind e nagy gondolatok találkozásából végre előáll a nemzet számára hasznos határozat. Tehát az a törvényjavaslatnak sarkkérdése, vájjon ebben a törvényjavaslatban benn foglaltatnak-e a politikai szabadságnak, a választási jog védelmének biztosítékai, és vájjon nem találhatók-e e törvényjavaslatban oly intézkedések is, melyek inkább a zaklatásnak, az üldözésnek vagy kijátszásnak eszközei, mint a jognak és szabadságnak védbástyái. (Ügy van! jobbfelöl.) Ezen jog és szabadság alapján, azt hiszem, méltóságos főrendek, mindenekelőtt el kell ismernünk, hogy a kiknek szavazati joguk van, azoknak biraiok kell azzal a joggal és lehető seggel is, hogy találkozhassanak, tanácskozhassanak és egymást felvilágosíthassák, hogy ekként méltó és értelmes tömegeket képezzenek, melyek egyenlően érettek a szabadságra. Mert az értelmiség, gondolatcsere s az embereknek egymásra való hatása nélkül a társadalmak nem volnáaos ÜLÉS. nak egyebek, mint pusztán egyének és akaratok számbeli halmazata. Van a társadalmaknak ennél nemesebb eleim, mint a szám maga, van ennél erősebb kapcsa és az a jog, mely az emberségnek kiváltsága és a jogos érdekek, melyek a jogból keletkeznek. A jog pedig nem erőszaktól származik, az az igazságtól eredt, mely az érdekeknek legfőbb birája. A jog védelme alatt keletkeztek a társulatok, méltóságos főrendek, hogy ledöntsék az erőt, az erőszakot, s helyébe az igazságot állítsák. A társadalmaknak ezen jogok és érdekek decompositiója, — hogy úgy mondjam — mely az egyének és akaratok helyébe állíttatik, képezi a képviseleti kormányzati rendszernek épúgy észszerű okát, mint sanctioját. E jogtudat az melyet mindenki felhasználhat az értelmiség egyesítésére, akaratának és gondolatának közlésére, saját véleménye és felfogása szerint, és ekként válik aztán a szavazó polgárok szavazata meggondolttá és lesz szabad cselekedete az embereknek, nem pedig egy automatra ráparancsolt jelszó végrehajtása, nem lesz az szemfényvesztés többé, hanem lesz a nemzet akaratának vagy legalább ösztönének kifejezése. Ha a tanácskozás szabadsága nem létezik, ha tiltva van a gondolatcsere, akkor — azt hiszem, méltóságos főrendek — a szavazás szabadságának kihirdetésében csak illusió, hogy ne mondjam, hazugság rejlik, mert akkor az elvakultság és tudatlanság hivatik fel a szavazatra és a szavazó polgárok vagy a hatalom ágensei önkényének, vagy olynemű izgatóknak szolgáltatnak ki, kik kielégíthetetlen és teljesíthetetlen remények felköltése által a népnek szenvedélyeit felizgatják, a minek az lesz a következménye, hogy az egy felizgatott, félrevezetett nép meggondolatlan szavazatával, sajnálatos előítéletével és indokolatlan megfélemlítésével és ijedezésével magát az országot az urnánál veszélybe fogja dönteni. (Ügy van! jobbfelöl.) Méltóságos főrendek ! Olyan országban, hol az alkotmány elve a többség törvénye, ott mindenkinek szabadságában áll oly eszmék diadalára törekednie, melyeket ő üdvöseknek vél az országban s azért mindenkinek szabadságában áll, polgártársainak mindazon reformo-