Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

GIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 23 béke helyreállítása. Mióta e kormány fennáll, ez volt törekvésének czélja, erre törekszik ma is, nagy türelemmel, nagy körültekintéssel; ezen a téren sikereket is mutathat fel, e törvényjavaslattal is ezen sikereinek gyarapítására törekszik. Nem a kormány, nem ez a javaslat, nem egyik vagy másik politikai párt az, a mely a vallásfelekezetek közti viszályt szítja és a mely a teljes béke helyreállítását akadályozni törekszik, hanem az az áldatlan törekvés, mely ennek az országnak különböző vallásfelekezetű polgárait az Isten szent nevével a kereszt jelvénye alatt egymás ellen harczba vinni akarja. Énnek a megszüntetése lesz feladata ennek a javaslatnak és az lesz a feladata, hogy ezen áldatlan törekvés mielőbb visszasülyedjen oda, a honnan egy szerencsétlen pillanatban felszínre került. És én bizom e nemzet fiainak évszázadok óta tanúsított józan értelmességében és hazaszeretetében, hogy törekvésünk e javaslat által is istápolva czélt fogunk érni. Ugyanazért kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak ezen javaslatot átalánosságban és részleteiben is elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Gyulai Pál jegyző: Samassa József egri érsek! Samassa József egri érsek: A minister úr ő excellentiájának felszólalásából, méltóságos főrendek, mindinkább meggyőződtem arról, hogy az előttünk levő törvényjavaslat politikai szükségesség kielégítésére irányul. Egyetértek ő excellentiájával és igen szívesen elismerem, hogy ennek a törvényjavaslatnak igen sok helyes intézkedése van és ezeknek az intézkedéseknek igazsága előtt készséggel meghajlok. De vannak egyes részletek, a melyeket nem egészen ellensúlyoznak ennek a törvényjavaslatnak a jó oldalai s a melyek, ha a részletes tárgyalásnál azokra kerül a sor, kifogás alá lesznek vonhatók. Nem akarok most az átalános tárgyalásnál kiterjeszkedni azokra a részletekre, a melyeket ő excellentiája egyes szakaszokra hivatkozással elmondott; azt hiszem, fogok erre alkalmat találni akkor, midőn a részletes tárgyalás folyamán ezek a szakaszok előtérbe lépnek. Én, méltóságos főrendek, őszinte védelmezője vagyok a népképviseleti kormányzásnak, mert abban találom azt, a mi hitem szerint nemcsak egyes kormánynak, hanem minden egyes embernek és minden egyes nemzetnek is első szüksége: a kellő féket, és ezért én őszinte védője vagyok a népképviseleti kormányrendszernek és talán sohasem inkább, mint ma, a midőn az bátor és őszinte védelmet igényel azok ellen a veszélyek ellen, a melyek fenyegetik s azok ellen a túlkapások ellen, a melyeket elméletéből le akarnak vonni. E tekintetből határoztam el magamat arra, hogy a méltóságos főrendek türelmét kikérvén, e törvényjavaslatnál, a mely a népképviseleti kormányzattal szoros összefüggésben van, gyengeség és előítélet nélkül kifejthessem nézeteimet. Törvényül szabván magamnak mindig csak az igazságtól válni függővé, úgy vélekedtem, hogy a nagytekintélyű házzal szemben nincs oly igazság, a melyet ne lehetne kimondani; nincs oly itélet, a melynek megalkotásától tartózkodni kellene. (Helyeslés.) E törvényjavaslat, méltóságos főrendek, az alkotmány alapjai államhatalom forrására: tudniillik a nemzet valódi akarata szabad és meghamisitatlan kijelentésének biztosítására vonatkozik, annak a kijelentésnek, milyen képviselők által kivan ő a közügyek igazgatásában közremunkálni; akkor határozza meg a nemzet a követendő irányt, akkor rendelkezik sorsa felett, és ez a nagyfontosságú és horderejű törvény az, a mely a legszorosabb kapcsolatban áll a parlamenti intézmények functiójával, sőt merem hozzáadni, fennállásával, s azért nézetem szerint, ha valamely törvényjavaslatnál, ennél mindenekfelett szükséges az, hogy mély megfontolással s azzal a pártatlansággal vitattassék meg, a melyet nem befolyásol sem pártszenvedély, sem ellenséges indulat, de még makacsság sem. Különösen pedig nálunk tartom ezt szükségesnek ennél a törvényjavaslatnál, a hol kényes, bonyolult közjogi helyzeLünk arra int minket, hogy midőn a múltba pillantva vizsgáljuk a talajt, melyen állunk, éles szemeinket a jövőbe vetve, állapítsuk meg, hová akarunk menni. A korombeliek jói fogják tudni, hogy a