Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 21 mely odairányult, hogy a politikai tisztviselők, a kik e nemzetnek évszázadok óta politikai vezéreiként szerepeltek, e térről leszoríttassanak. De nem lehetett elfogadni azon indítványt sem, a mely szintén az előzetes tárgyalás folytán merült fel s mely a választási elnökök ellen irányult. Elfojtaná a politikai élet iránti érdeklődést a nemzet legjobbjaiban, ha azon férfiakat, a kik a képviselőválasztások alkalmával szereplésre vannak hivatva, a választások alkalmával, azok hevében felmerülő, akarva nem akarva elkövetett kisebb jelentőségű törvénysértésekért dehonestaló" büntetéssel sújtanék. Erre az alapra a világnak egyetlenegy törvényhozása sem merészelt reá állani, mert sehol ilyen kisebb jelentőségű törvénysértések egyébnek, mint fegyelmi vétségnek minősítve nincsenek. Ezek az elvek, ezek az eszmék a törvényjavaslat megalkotásánál igen beható vizsgálat és gondos eldöntés tárgyát képezték. A tudománynak, a gyakorlati élet tapasztalatainak segítségével, az ország politikai viszonyainak legmélyebbre ható gyökereit megvilágítva jött létre ez a törvényjavaslat abban az alakjában, a mint ez most e magas törvényhozó testület előtt fekszik. Hogy parlamentünknek az alkotmányban gyökerező azon joga, a melynél fogva önösszetétele felett önmaga bíráskodik és ennélfogva a parlamentnek a szabadsága és függetlensége biztosítva legyen, de másrészt, hogy a biró a maga működési köréből ki ne vonassék, hogy •Ítéletét a részrehajlás, a subjectivitás gyanújával ne illethessék, hogy a biró a maga kötelességét teljes objectivitással, a tények mérlegelésével teljesíthesse: ezt nem érhettük el másként, mint kizárólag csak a bifurcatió elvének elfogadásával és keresztülvitelével. Csak a bifurcatió elvének keresztülvitele tette lehetővé azt, hogy a parlamentnek összetétele felett nem kizárólag egy rajta kivül álló önálló testület határoz, hogy ekként a parlamentnek -a függetlensége s az alkotmányban gyökerező joga érintetlenül marad. S csak ez által érhettük el továbbá azt, hogy a bíróhoz csak olyan érvénytelenségi esetek utaltatnak elbírálás tárgyául, a melyekben az érvénytelenségi ok egy praecis, meghatározott, bebizonyított tényre vezethető vissza, a melyben tehát ki vau zárva az impressiok alapján való ítélkezés, és csak igy fogjuk elérni azt, hogy a biró ítélete a részrehajlásnak, az objeetívitás hiányának a vádja alól megmeneküljön, vagy ha ilyen vád ellene alaptalanul emeltetik, ezzel szemben magát saját ítéletének objectivitásával védheti és objectivitását documentálhatja. (Helyeslés.) Ezek voltak, nagyméltóságú főrendiház, azok a momentumok, a melyek a törvényjavaslat szerkesztőjét és a képviselőházat vezették akkor, midőn a bifurcatió elvét rendelkezései alapjául elfogadta; és mivel a törvényjavaslat a bifurcatió elvén alapszik, kétségtelen, hogy azok, a kik ez elvvel meg nem barátkozhatnak, a kik minden választási érvénytelenségi esetet a curiához kivannak utasítani, e tőrvényjavaslatot átalánosságban sem fogadhatják el. A másik kérdés, a mely szintén e javaslat létkérdését képezi, össze van foglalva a 169. és 170. §. rendelkezéseiben, melyek alapján a 3. §. 9. pontjában érvénytelenségi okul bizonyos praecise meghatározott cselekmények fel vannak véve. A törvényszakasz e rendelkezései ellen az előzetes tárgyalások folyamán igen vehemens támadások intéztettek. Azt hozták fel ellenök, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezései tulajdonképen egy vallásfelekezet lelkészei ellen irányulnak, hogy törekvésükben a római katholikus papságot akarják az egyházpolitikai törvények revisiojára irányuló agitatio teréről leszorítani, azt hozták fel, hogy a törvényjavaslat rendelkezései alapul fognak szolgálni a római katholikus papság gyanúsítására, alaptalan üldözésére. Én, nagyméltóságú főrendiház, teljes meggyőződésem szerint abban a véleményben vagyok, hogy ezek az állítások és érvek egy nagy tévedésen alapulnak és hogy ezeknek a javaslatban foglalt rendelkezések félreértése ad alapot. A nagyméltóságú főrendiház engedelmével bátor leszek a törvényjavaslatnak ezen szakaszait szószerint felolvasni. A 169. §. igy szól: »Az a lelkész vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított, vagy egyházi tisztséget