Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-109

CIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 dolog tisztába pedig nem hozatott. Itt tehát vagy visszaélés, vagy mulasztás történt ott, a hol a választók összehivattak, vagy erőszak és elhamarkodás ott, a hol e jogosultságot bírálták. De mindenesetre voltak oly egyének, kik a valóban, tényleg birt választói joguktól elestek. Ezek tehát olyan viszonyok, a melyek az alkotmányos fogalmaknak meg nem felelhetnek. Ha feltehető, hogy az összeíró közegek rosszul jártak el; ha feltehető az, hogy visszaéléseknek tér nyittatott, és ha feltehető az, hogy tisztán csak egy ilyen drákói szigor menthette meg a dolgoknak szabatos kimenetelét: akkor, méltóságos főrendek, én azt hiszem, hogy elég fontos tárgy ez, hogy a nagyméltóságú ministerium erre figyelmét kiterjeszsze. Száz módja is van annak — természetes, hogy én itten inditványnyal nem szolgálhatok, de vannak arra módok, vagy állandó matriculák, vagy ilyenféle más intézkedések által, hogy az ilyen visszaéléseknek, az ilyen nyugtalanitásoknak, hogy ne mondjam jogfosztásoknak jövőre nézve eleje vétessék. Ezeket vagyok bátor a minister úr ő excellentiájának kegyes figyelmébe ajánlani és elvárom tőle, hogy lesz kegyes megnyugtató válaszra méltatni. Elnök: Méltóztassék az interpellatiót felolvasni. Gyulai Pál jegyző (olvassa): »Interpeílatió a belügyminister ő excellentiájához. Beadja Vécsey József b. Vonatkozással az utóbbi képviselőválasztások alkalmával felmerült panaszokra, kérdem ő kegyelmességétől: 1. Miként hiszi ő a császári és királyi katonaságnak és a honvédségnek praeventiv alkalmazását a véderöről szóló törvényekkel egyrészt, és a választási szabadságot biztosító tőrvények szellemével másrészt összegyeztethetni ? 2. Nem volna-e hajlandó ő kegyelmessége a felmerült panaszok és sérelmek elhárítása czéljából a választási lajstromok szerkesztése és a választói jog szabatos érvényesítése tárgyában valamely üdvös intézkedést behozni ?« Perczel Dezső belügyminister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Leszek olyan bátor, a méltóságos b. Vécsey József úr állal hozzám intézett interpellatióra, annak kétrendbeli heterogén kérdését elkülönítve, válaszomat a méltóságos főrendiház engedelmével azonnal megadni. (Halljuk!) A mi az első kérdést illeti, hogy miként hiszem én a cs. és kir. katonaságnak és a honvédségnek praeventiv alkalmazását a vederőről szóló törvényekkel egyrészt és a választási szabadságot biztositó törvények szellemével másrészt összeegyeztethetőnek, csak azt az egyet válaszolhatom, hogy én ebben a tekintetben ezt csak úgy hiszem alkalmazhatónak, a mint azt a törvények a választási jog szabadságának biztosítása szempontjából megengedik és lehetővé teszik; (Helyeslés.) vagyis hogy ez csak in extremo casu necessitatis, és akkor is csak ott és annyiban, a mennyiben ezt a szükség a választási jognak biztosítása szempontjából igényli, engedhető meg. És erre nézve vagyok bátor kijelenteni, hogy én a magam részéről teljesen osztozom abban a felfogásban, a melynek a méltóságos főrendiházi tag úr kifejezést adott: hogy bízik a magyar nép, a magyar választó közönség túlnyomó részonek törvénytiszteletében, másrészről türelmességében is és bizik annak azon tulajdonságában, hogy az ő elöljáróinak tekintélyét elismeri és tiszteletben tartja. De azért, ha ezt nagyban és átalánosan szabálynak el is fogadom, épen nemcsak a legközelebbi múlt, de már a régi múlt is megtanított arra, hogy igenis nálunk még ezen törvényes szabály alól igen gyakran vannak kivételek és nemcsak az utóbbi időben, hanem voltak 1865-ben, 1869-ben és 1872-ben is. A ki nem hiszi, hogy ez igy áll, méltóztassék csak felnyitni az ország zárszámadásait és tessék ott a hatalmi költségek összegét megnézni, és meg fog győződni arról, hogy akkor is minden egyes választási campagne alkalmával akárhány kerületben szükségessé vált éppen a választási jognak mindenki részére egyenlő mértékben való szabad gyakorolhatása szempontjából, hogy a katonai karhatalom kirendeltessék. Ez a törvényes állapot az én zsinór elvem, ez irányítja tetteimet. De meg kell jegyeznem, hogy az 1874. évi XXXIV. t-cz., mely e tekintetben mérvadó, e