Főrendiházi napló, 1892. VII. kötet • 1896. szeptember 19–október 3.

Ülésnapok - 1892-108

ZÁGOS ÜLÉS. 8 GVIII. ORS: kiegészítve, abban a nézetben vagyok, hogy e javaslatot most már a nagyméltóságú főrendiház is a mag.t sanetiőjával teljes megnyugvással elláthatja, hogy megalkossa ebben az országban emlékét örök időkre és megajándékozza a magyar népet, a magyar államot, egy régóta érzett szükség kielégítésére szolgáló intézménynyel. Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot úgy átalánosságban, mint részleteiben is elfogadni. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én azt hiszem, hogy ő nagyméltósága ezen igen áttekinthető és beható előadást nem a házon kivül levő publicumnak első sorban, hanem a méltóságos főrendeknek tartotta és azért azt hiszem, nem felelnék meg feladatomnak, ha úgy nézném a dolgot, mintha erre némán hallgatni volna kötelességünk. De kifejezést kívánok adni saját nézetemnek is. Én nem igénylem magamnak azt, hogy azon szakmában, azon tudományos körben, a melyhez ezen javaslat elintézése és ezen ügyek eligazodása elsősorban tartozik, szakember vagyok és nagyobb világosságot tudjak ezen kérdésekre terjeszteni, mint az arra nálamnál hivatottabbak ; de hogy ha mindent nem tudok is, az én parányiságom érzete engem az életben soha sem bir arra, hogy tökéletesen elenyészhessem magamat, főleg ott, hol hivatva vagyok közreműködni, minden elégtelenségem daczára is. Én azt hiszem, hogy ez a nagyterjedelmü és nagy munkából eredt törvényjavaslat jóhiszemüleg készült, a tudomány világánál készült és hogy a lehető legjobbat akarták vele tenni; de azért nem hiszem, hogy ezelőtt is és ezután is ugyanazon szempontokból és ugyanazon jóakarattal ne intézlek volna és ne intéznék az ügyeket és nem csinállak sem eddig tökéletest, de azután sem fognak tökéletest csinálni. Azért az emberi tökéletlenségnek és fogyatkozásnak nyomai lesznek ebben a törvényjavaslatban is, és az idő, a tudomány, a fejlődő viszonyok kivált ezen a téren is, nézetem szerint, jövőre is sok javitani valót fognak találni. Hiszen mindezekkel az elvekkel úgyszólván a küzdelem kellő közepén állunk és magának a nagyméltóságú minister úrnak előadása is erre mutat, jóllehet természetesen ő, mint szaktudós ember, a szaktudománynak modern nézetét tartja üdvözítőnek és helyesnek. És ez igen természetes is. Én részemről nem osztozom azokban az indokokban mind és nem tulaj donitok azoknak oly nagy súlyt, melyeket kivált e háznak bizottsága felhozott. Két érv ellen kivált feltámad bennem az ellenmondási vágy. Az egyik az a ma már banálissá vált indokolás, hogy ez modern. Hiszen én magam jeleztem, hogy mit tartok én a modern jogosultságának; azt, hogy az ez idő szerinti legjobb tudomás szerint intézik a dolgokat. De ezenkívül az irodalom, a közvélemény, a közfelfogás a modernnek egészen más jelentőséget ad; összegyűjt e fogalom alá egy rakás más fogalmat és a mi ezeknek a keretében van, az azután mind modern és mert modern, azért jó is. Ezt a felfogást én alapjában hibásnak és tévesnek tartom. Szemébe kell néznünk a dolgoknak és azokat azután a lehető legjobban eligazítanunk, akár férjenek be a modernség keretébe, akár ne; mert ez a modernség épen csak a kor hibáinak tág térre való kiterjesztésére vezet. És ez nagy hiba és tévedés, mert ha a modernség bélyege van ráütve, sokkal nagyobb téren válik átalánossá és nem lehet attól szabadulni. A másik pedig az, hogy mi mindenben politikát, politikai jelentőséget, közjogi és állami érdekeket látunk, még ott is, hol azok legkevésbbé vannak helyökön. A bűnvádi perrendtartás eszköze a bűnügyekben való igazságszolgáltatásnak; ott más érdekés más szempont, mint. az igazság érdeke, szerintem nem jogosított ; ott a politikának és a nemzetiségnek és a magyar nemzetiség érékeinek én szerintem helye nincs. És épen ezen szempontból nem tartózkodom egész határozottan kimondani, hogy ha ezt mint minus malumot, vagy mint ez idő szerint lehető legjobbat elfogadom, vagy elfogadnám is, még akkor is csak a legnagyobb aggodalommal látom ezen a téren behozatni a jury intézményét. Hiszen a ki végignézi ezt az országot és azt csak egy kicsit is ismeri, az keresztüllátja, hogy ha némely vidéken igen szűk magyarsági kört tekintünk azután, mint a nyilvánosságnak és jury-igazságszolgáltatäsnak