Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.
Ülésnapok - 1892-101
92 CL ORSZÁ De ezzel még a tüdővész állami jelentősége nincsen kimerítve. Mert ehhez még hozzá kell venni, hogy a tüdővészbeni elhalálozások csak egy részét képezik a tüdővészben való megbetegedéseknek és a statisztikai megállapított számitások szeriül ha 60.000 ember hal meg egy évben az országban tüdővészben, akkor legkevesebbet lehet 400.000—420.000 embert venni, a ki tüdővészben szenved. Méltóztassanak még hozzávenni azt, hogy a tüdővész nem a gyermekkor betegsége, hanem azon kornak a betegsége, a melyben az ember a legtevékenyebb, t. i. a 15-ik évtől kezdve felfelé. És ha ezt méltóztatik figyelembe venni, akkor talán indokolva lesz az a bátorságom, hogy ebben a kérdésben most, midőn mindenki kétségtelenül kívánja, hogy a tárgyalás mielőbb véget érjen, mégis a méltóságos főrendek és a t. kormány figyelmét ezen tárgyra fel akarom hivni. Hogy Magyarország különböző vidékein hogy áll a tüdővész kérdése, arra legyen szabad egy pár száraz adatot egyes megyékre és egyes községekre vonatkozólag felhoznom. A legnagyobb mértékben van Magyarországon a megyék közt elterjedve a statistikai kimutatások szerint. Jász-Nagykun-Szolnok-megyében. Ott minden 10.000 lélekre 41 és egy töredék tüdővészes haláleset fordul elő, Bács-Bodrogmegyében 38, Nyitra-megyében 36, Torontálmegyében 36, Pest-Pilis-Solt-Kiskun-megyében 35. Hogy ennek nem kell szükségképen igy lennie, annak bizonyítására lesz szerencsém felhozni azon megyéket, a melyekben épen ellenkezőleg áll a dolog. Már Győr-megyében 10.000 lélek után 17, Csongrád-megyében 16, Árvamegyében 12, Csik-megyében 10, Torda-Aranyos-megyében 9, sőt Túrócz-rnegyében csak 2*5. A mi a városokat illeti, Arad városára a kimutatások szerint a legnagyobb tüdővészes halálozás esik egész Magyarországon: 10.000 lélek után 56 és egy töredék, Budapestre 48, Szabadkára 40. Legkisebb a halálozás a tüdővész tekintetében a városok közt Marosvásárhelyen, a hol 10.000 lélek után 25 haláleset esik. Ha már most szabad összehasonlitást tennem a külfölddel, csak felemlítem Parist, a hol 10.000 lélek után 33, Londont, a hol 189! -ben I iOS ÜLÉS. 10.000 lélek után 22, 1893-ban 19 haláleset fordul elő tüdövészben. Ezen a calamitáson, méltóságos főrendek, segíteni kell, mivel segíteni lehet. Minden hoszszas fejtegetés helyett egy igen rövid adatsorozatot lesz szerencsém felolvasni a méltóságos főrendek előtt. És itt megint Angliára hivatkozom, a hol már 1814-ben megindult a tüdövész elleni állami és magántevékenység. Csak az utolsó 25 évről szólok. 1870-ben Angliában 10.000 lakos után tüdővészben meghalt 24, 1875-ben 22, 1880-ban 18, 1885-ben 17, 1890-ben 16 és 1893-ban 14. A töredékeket elhagytam. Tehát 23 év lefolyása alatt a tüdő vészben való halálozás 10.000 lakos után következetesen lemegy 14-ig. Méltóságos főrendek! A midőn azt voltam bátor mondani, hogy e calamitáson segíteni lehet, akkor nemcsak abstracte szóltam Magyarországról, hanem a mi saját concret viszonyainkat véve, meggyőződésemet fejeztem ki. Azok az eszközök, melyek ez ellen a nemcsak nálunk, hanem az egész világon pusztító betegség ellen hatályosaknak mutatkoztak, első sorban a tiszta lég, a tiszta talaj, a jő táplálék, a kellő gyógyítás és ápolás. Mindenki tudja, — nem kell orvosnak lenni — hogy a vagyonos betegek közül azok, kik tüdővészben szenvednek és idejekorán gondot fordítanak egészségökre, legnagyobbrészt meggyógyulnak, vagy legalább aránylag hosszú életet élnek. A mi áll az egyesről, természetesen áll a sokról is. Csakhogy a tüdővészesek legnagyobb része nem vagyonos ember. Részint, mert nincs módjukban megszerezni a gyógyulás feltételeit, részint alacsonyabb műveltségök fejti meg azt, hogy nálunk épp úgy, mint másutt, Németországban, Ausztriában a tüdővész oly nagy pusztításokat visz véghez. S itt örömömre szolgál Zichy Nándor gr. ő excellent iájának egy iménti nyilatkozatához csatlakozhatnom, —- sajnálatomra — nem annak politikai részéhez, hanem ama részéhez, melyben azt mondta, hogy az emberi társadalom czélja az ember és az emberi jólét és hogy az országok erejét nem az egyetemet végzett emberek, nem a tudósok és irók képezik, hanem a nép. Én I ugyan bátor volnék ezt valamivel megtoldani, CL ORSZÁ
