Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

Cl. ORSZÁGOS ÜLÉS. 93 a miben ő excellentiája is egyet fog velem érteni. Igaz ugyan, hogy az elementáris erő a nép, de ennek vezetésére az egyetemet végzett emberek, a tudósok, az irók vannak hivatva és átalában azok, kik az intelligentia magasabb fokát képviselik. De annyi bizonyos, hogy egy ország ereje a népben fekszik, a nép számában. És ha mi képesek volnánk az országban lévő 400.000 tüdővészes számát 200.000-re leszállítani és a halálozást így leszállítva, a népesség gyarapodását előmozdítani, kétségkívül az ország hatalmi állását erősitenők meg. E munka már meg van indítva Európa minden civilizált államában. Egyrészt az államok kezdenek gátat emelni a tüdővész terjedésének. Németországban az iskolákban, kaszárnyákban, nevelőintézetekben és minden olyan helyen, a hol fiatalok nagyobb számban tartózkodnak együtt, intézkedések vannak téve. hogy a tüdővész a betegekről át ne származzék az egészségesekre. Nem akarom felsorolni ez intézkedéseket, csak jelezni kívántam, hogy a közegészségügyi intézkedések e tekintetben a külföldön már megkezdődtek. Azonkívül az egyes szegény betegeknek gyógyulására a társadalmi tevékenység — nem most, hanem máiévtizedek előtt — megkezdődött és azóta folytatódik a civilizált világon mindenütt. Hogy nálunk állami intézkedések történjenek e tekintetben, arra nézve kétségtelenül csak a kezdeményezés kívántatik. A kormány mindig olyan tevékenységet és figyelmet tanusitott a közegészségügyi feladatok iránt, a mióta a közegészségügyi törvény egyátalában létrehozatott, hogy e tekintetben — úgy gondolom — elég az eszmének indokolása és talán ő nagyméltósága a belügyminister úr meg fogja indítani a concret czél felé irányuló tevékenységet. A mi a magántevékenységet illeti, hogy erre nézve nálunk megvan a fogékonyság, arra vonatkozólag legyen szabad felemlítenem, hogy egy nagyon rövid idő előtt egyik tekintélyes lapban történt idevágó közlésemre egész sora a jótékony magánosoknak már hozzájárult összegekkel annak kezdeményezéséhez, hogy magángyógyintézet állittassék fel szegény idült tüdővészesek számára. De az bizonyos, hogy az ilyen magánúton megindult törekvések si1 kére is a kormány által nagyon hathatósan előmozdittathatik, részint a morális támogatás által, részint pedig az ilyen úton keletkezett intézetek subventionálása által, a mely igaz, hogy áldozattal jár az állami költségvetés rovására, de tulaj donképen olyan aránylag csekély áldozattal, a mely csak egyik kézből a másikba megyén át; mert hiszen nem arról van szó, hogy olyan betegek ápoltassanak, a kik különben nem ápoltatnának, hanem csak arról van szó, hogy szegény betegek, a kik úgy is ápoltatnának, ott ápoltassanak, olyan intézetekben, a melyekben a gyógyulást valóban megtalálják. Még egy körülményt vagyok bátor a belügyminister úr ö nagyméltósága figyelmébe ajánlani. Mindenütt, a hol a tüdővész elleni tevékenységet megkezdették, egy igen nagy jelentőségű, hatásos körülményt találtak abban, hogy irodalmi munkálatok, népszerű könyvek és más módozatok által a népesség a betegség természetéről, annak fejlődéséről és megakadályozásáról oktattassék. Nagyon üdvös volna, ha ő nagyméltósága a figyelmét fordítaná egy egyesületre, a mely ebben az irányban működik és az az országos közegészségügyi egyesület, a melytől már eddig is ilyen ilyen irányú, nagyon üdvös intézkedések származtak és melyeket, ha ö nagyméltósága talán támogatásában részesít, akkor kétségtelenül ebben az irányban is hathatósan előmozdíthatná ezen szükséges törekvéseket. Méltóságos főrendek! Az adatok, a melyeket a belügyministeri jelentés tartalmaz, — azon megnyugvással birok — elegendő okot szolgáltattak arra, hogy a méltóságos főrendek figyelmét e tárgyra felhívjam. Azon meggyőződésemet fejezem ki, hogy valamint volt idő, a midőn a himlő és máskor a cholera milliónként pusztította az embereket, és valamint volt idő, a mid Oíl 8, himlő ellen és megint más idő, a midőn a cholera ellen az államok szövetkeztek és ezen szövetkezés által sikerült e betegségeknek a pusztításait jelentékenyen korlátozni, úgy a legközelebbi századnak a signaturáját közegészségügyi tekintetben a tüdővész elleni küzdelem fogja képezni. És miután meg vagyok győződve, hogy a nagyméltóságú kormány és