Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

GI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 91 dőn épen úgy, mint az 1895. évben kétségtelenül a közegészségügyi felügyelők erélyének és önfeláldozó működésének lehetett nagyrészben köszönni, hogy a járvány különösen Mármarosból, a hol ezer meg ezer vasuü munkás között nagy mértékben kiütőLt, az országba tovább nem hurezoltatott. Ebben az irányban — és ezt a belügyministeri jelentés ki is emeli, az egészségügyi felügyelők tisztje a leghálásabbnak bizonyult. A második irányról azonban a belügyministeri jelentés igen röviden tesz említést, azt mondja t. i., hogy a nyolcz egészségügyi felügyelő az arszágnak hét területét, a melyek mindegyike két millió lakossal van számítva, a maga felügyelete alatt vette és hogy sikerült azon a vidékeken sok káros dolgot elhárítani. Azt, hogy az a tanulmányozás, a mely a közegészségügyi felügyelők feladatául kitűzetett, megkezdődött vagy valamely fokban végrehajtatott volna, nincs felemlítve, legalább a belügyministeri jelentésben nincs s azon fontosságnál fogva, a melylyel épen ezen tudomány bír, azt gondolom, hogy a nagyméltóságú belőgyminister úr igen nagy hálára fogja kötelezni mindazokat, a kik az ország jóllétével szoros kapcsolatban álló közegészségügyi viszonyok menetét figyelemmel kisérik és azoknak javulását óhajtják, hogy ha a jövő évi kimutatásban a közegészségügyi felügyelők ezen működéséről részletesebb értesítést méltóztatnék közölni, mint a jelenlegi kimutatásban. De ezen alkalommal nem mulaszthatom el újra felemlíteni azt, a mit bátor voltam akkor is említeni, a midőn nagyméltóságú Hieronymi Károly úr beíügyministersége alatt a közegészségügyi felügyelők intézményét a főrendiházban tárgyalták, hogy ha a közegészségügyi felügyelök az eléjök kitűzött feladatot meg akarják oldani, akkor a nyolcz felügyelőt csak kezdeti stádiumnak lehet tekintenünk. Felemlítettem akkor, hogy Angliában, a melyet mindig tekintetbe kell vennünk, ha a közegészségügyi fejlődés czélját és eredményét akarjuk szem előtt tartani, Angliában, — a hol a közegészségügyi viszonyok már annyira előre haladottak, mégis 27—28 millió lakosra 18-19 közegészségügyi felügyelő van csaknem állandóan alkalmazva. A nagyméltóságú belügyminister úr jelentéséből meg lehet győződni arról, hogy 1894-ben, a mely évről az utolsó jelentés szól, a közegészségügyi viszonyok, ha nem is voltak nagyon fényesek, de egészben véve kielégítők voltak és különösen a járványos betegségek jelentékenyen apadtak az utolsó két-három évben, kivált örvendetes, hogy úgy a cholera mint a diphteritis az utolsó kimutatás szerint az országban jelentékenyen megapadt. Talán szabad még megemlítenem, hogy már a trachomáról nem lehet ezt az örvendetes körülményt felemlíteni, mert a trachoma 1894-ben inkább elterjedt. Egy betegség van, a melyre a méltóságos főrendek figyelmét fel kell hivnom, mert ez az ország lakosságának gyarapodására, mint a kimutatásból kitűnik, a legnagyobb jelentőséggel bir. És ez, méltóságos főrendek, a tüdővész. 1894-hen a belügyministeri kimutatás szerint Magyarország területén tüdövészben meghalt 48.954 ember. Ezt ki kell még egészítenem azzal, hogy az utolsó négy évben — megint a hivatalos kimutatások szerint — a tüdővészbeni elhalálozás növekedett. 1892-ben tüdővészben halálozás volt, 460.097 esetben, 1893-ban 46.938 esetben és 1894-ben 48.954 esetben, tehát mindig növekedő mérvben. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy a tüdővészben elhalálozások csak azon esetek között vannak kimutatva, a melyekben a halál oka egyátalában kimutatva van. 1894-ben Magyarországon összesen 458.167 haláleset fordult elő. De ebből 124.2J7 esetben a halál okok nem voltak kimutatva. Már most a kimutatott okokkal közölt haláleseteknek a tüdővészbeni elhalálozások körülbelül egy hetedrészét teszik és kétségtelenül a 124.277 esetben, a ki nem mutatott halálokok közül megközelitőleg ugyanezen arányt képviselik a tüdővészbeni elhalálozások, úgy, hogy alig csalódom, ha azt veszem fel, hogy a tüdő vészben történt elhalálozások száma Magyarországon 189 i-ben 60.000—62.000 volt. Ha a méltóságos főrendek ezt a számot 10, 15, 20 éven keresztül méltóztatnak venni, akkor kitűnik, hogy mennyivel nagyobb a tüdővészbeni elhalálozás az országban, mint bármelyik más, legpusztítóbb járványban, még a cholerábani elhalálozás is. 13*