Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-101

GI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 91 dőn épen úgy, mint az 1895. évben kétségtelenül a közegészségügyi felügyelők erélyének és önfel­áldozó működésének lehetett nagyrészben kö­szönni, hogy a járvány különösen Mármarosból, a hol ezer meg ezer vasuü munkás között nagy mértékben kiütőLt, az országba tovább nem hur­ezoltatott. Ebben az irányban — és ezt a belügy­ministeri jelentés ki is emeli, az egészségügyi felügyelők tisztje a leghálásabbnak bizonyult. A második irányról azonban a belügy­ministeri jelentés igen röviden tesz említést, azt mondja t. i., hogy a nyolcz egészségügyi felügyelő az arszágnak hét területét, a melyek mindegyike két millió lakossal van számítva, a maga felügyelete alatt vette és hogy sikerült azon a vidékeken sok káros dolgot elhárítani. Azt, hogy az a tanulmányozás, a mely a köz­egészségügyi felügyelők feladatául kitűzetett, meg­kezdődött vagy valamely fokban végrehajtatott volna, nincs felemlítve, legalább a belügyminis­teri jelentésben nincs s azon fontosságnál fogva, a melylyel épen ezen tudomány bír, azt gondolom, hogy a nagyméltóságú belőgyminis­ter úr igen nagy hálára fogja kötelezni mind­azokat, a kik az ország jóllétével szoros kapcso­latban álló közegészségügyi viszonyok menetét figyelemmel kisérik és azoknak javulását óhajt­ják, hogy ha a jövő évi kimutatásban a köz­egészségügyi felügyelők ezen működéséről részletesebb értesítést méltóztatnék közölni, mint a jelenlegi kimutatásban. De ezen alkalommal nem mulaszthatom el újra felemlíteni azt, a mit bátor voltam akkor is említeni, a midőn nagyméltóságú Hieronymi Károly úr beíügyministersége alatt a közegészségügyi felügyelők intézményét a főrendiházban tárgyalták, hogy ha a közegész­ségügyi felügyelök az eléjök kitűzött feladatot meg akarják oldani, akkor a nyolcz felügyelőt csak kezdeti stádiumnak lehet tekintenünk. Felemlítettem akkor, hogy Angliában, a melyet mindig tekintetbe kell vennünk, ha a közegész­ségügyi fejlődés czélját és eredményét akarjuk szem előtt tartani, Angliában, — a hol a köz­egészségügyi viszonyok már annyira előre hala­dottak, mégis 27—28 millió lakosra 18-19 közegészségügyi felügyelő van csaknem állan­dóan alkalmazva. A nagyméltóságú belügyminister úr jelen­téséből meg lehet győződni arról, hogy 1894-ben, a mely évről az utolsó jelentés szól, a köz­egészségügyi viszonyok, ha nem is voltak nagyon fényesek, de egészben véve kielégítők voltak és különösen a járványos betegségek jelenté­kenyen apadtak az utolsó két-három évben, kivált örvendetes, hogy úgy a cholera mint a diphteritis az utolsó kimutatás szerint az or­szágban jelentékenyen megapadt. Talán szabad még megemlítenem, hogy már a trachomáról nem lehet ezt az örvendetes körülményt felem­líteni, mert a trachoma 1894-ben inkább elterjedt. Egy betegség van, a melyre a méltóságos főrendek figyelmét fel kell hivnom, mert ez az ország lakosságának gyarapodására, mint a ki­mutatásból kitűnik, a legnagyobb jelentőséggel bir. És ez, méltóságos főrendek, a tüdővész. 1894-hen a belügyministeri kimutatás szerint Magyarország területén tüdövészben meghalt 48.954 ember. Ezt ki kell még egészítenem azzal, hogy az utolsó négy évben — megint a hivatalos kimutatások szerint — a tüdővész­beni elhalálozás növekedett. 1892-ben tüdő­vészben halálozás volt, 460.097 esetben, 1893-ban 46.938 esetben és 1894-ben 48.954 esetben, tehát mindig növekedő mérvben. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy a tüdővész­ben elhalálozások csak azon esetek között van­nak kimutatva, a melyekben a halál oka egy­átalában kimutatva van. 1894-ben Magyar­országon összesen 458.167 haláleset fordult elő. De ebből 124.2J7 esetben a halál okok nem voltak kimutatva. Már most a kimutatott okok­kal közölt haláleseteknek a tüdővészbeni el­halálozások körülbelül egy hetedrészét teszik és kétségtelenül a 124.277 esetben, a ki nem mutatott halálokok közül megközelitőleg ugyan­ezen arányt képviselik a tüdővészbeni elhalálo­zások, úgy, hogy alig csalódom, ha azt veszem fel, hogy a tüdő vészben történt elhalálozások száma Magyarországon 189 i-ben 60.000—62.000 volt. Ha a méltóságos főrendek ezt a számot 10, 15, 20 éven keresztül méltóztatnak venni, akkor kitűnik, hogy mennyivel nagyobb a tüdővész­beni elhalálozás az országban, mint bármelyik más, legpusztítóbb járványban, még a cholerá­bani elhalálozás is. 13*

Next

/
Thumbnails
Contents