Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.
Ülésnapok - 1892-99
XGIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 állása megünneplésénél is megfelelően érvényre jut. Ámde Magyarország, mióta fennáll, mindig alkotmányos monarchia volt és az most is. Magyarországban a király és az uralkodóház a felségjogokat a nemzet akaratánál fogva birja és gyakorolja, mert Magyarország választó monarchia volt és a mai uralkodóház is nem feltétlenül, hanem feltételhez kötötten, a nemzet akaratánál fogva gyakorolja a felségjogokat. Hazánk alkotmánya e jellegének is kifejezést kellene nyernie a honalapitás ezredéves ünnepélyein. A Magyarország ezeréves fennállásának megünneplésére alkotott törvényjavaslatnál Magyarország alkotmányának e jellege megfelelő kifejezést is nyer. Azonban kétségtelenül alkalomszerű, szép és magasztos lett volna, ha alkotmányunk alapelvei ez alkalommal külsőleg, láthatóan is kifejezést nyertek volna, ha a törvényalkotás magasztos munkájában együtt és egyszerre jelen lettek volna azok, kiknek egyező akarata alkotja meg a törvényt: a király és a nemzetet képviselő országgyűlés; ha együtt és egyszerre lettek volna jelen ama fényes épületben, a melyet ez alkalomra emelt a nemzet. Ez felelt volna meg a magyar alkotmány szellemének, ez tette volna kiválóan emlékezetessé ezt az ünnepélyt. Mégsem így állapították meg az ünnepély rendjét, pedig Magyarország királyai megjelentek és megjelennek most is ünnepélyes alkalmakkor az országgyűlésen. Magyarország minden királyának legalább egyszer életében megkoronáztatásakor az országgyűlésen meg kell jelennie, mert a koronázás maga a hagyományos egyházi szertartások szerint és azok mellett, de az országgyűlésen történik. A koronázás legszebb, legfényesebb és közjogi tekintetben legnagyobb jelentőségű ünnepe nemzetünknek. Ámde ez az ünnepély egy-egy emberöltő múlva, egy-egy nemzedék után ismétlődik, íme, harmincz emberöltőnek kellett eltelnie, harminez nemzedék tűnt le, mig egy ily ünnepély ideje elérkezik, mint a minőt most fogunk megülni. Mi természetesebb ennélfogva, méltóságos főrendek, mint az, hogy ezt az ünnepet még a koronázásnál is dicsőbbnek, a magyar alkotmány jellemét még ennél fényesebben feltüntetőnek óhajtotta volna a nemzet. És mégsem lesz igy. A nemzet ki fogja fejezni hódolatát a koronás király iránt a történelmi hagyományoknak megfelelő módon; össze fognak gyülekezni a nemzetet képviselő országgyűlés tagjai, hogy meghallgassák aina törvény szavait, melyet a nemzet ezredéves múltja emlékének szentel. Ennél a megható, ennél a magasztos ünnepélynél nem lesz jelen az, a kit meg szoktunk úgy emlegetni, hogy: »a legelső magyar ember: a király«. De, méltóságos főrendek, habár talán máskép szerettük volna, habár talán másként lett volna szebb, mint a hogyan tervezik, mégis jól van ez úgy, a hogyan lesz. Mert a legszebb illusiónál többet ér a rideg valóság, többet ér az igazság felismerése. (Mozgás.) És- ez tanulságosabb is. Ebből azt a tanulságot menthetjük, hogy most is csak az a mi állapotunk, most is csak az a mi helyzetünk, a mi az utolsó negyedfél század óta volt, a mely idő alatt fentartotta ugyan magát ez a nemzet, de küzdelemmel, és pedig küzdelemmel amaz oldalról jövő támadások ellen is, a mely oldalról támogatást várhatott volna, sőt is mely oldalról támogatást törvény, jog és igazság szerint követelhetett volna. (Felkiáltások balfelöl: Eláll! Nem hallgatjuk meg l) Küzdelemmel tartotta fenn magát ez a nemzet és csak küzdelemmel tarthatja fenn magát a jövőben is. Ezért, méltóságos főrendek, midőn kijelentem, hogy a Magyarország ezeréves fennállásának törvénybe igtatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadom, egyszersmind ezeknek elmondását kötelességemnek tartottam. (Mozgás balfelóí.) Legyen mindezeknél fogva jelszavunk: »Kü.;dj és bizva bizzál!« Bánffy Dezső b. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Igen óhajtottam, sőt szebbnek is találtam volna, (Helyeslés. Úgy van! balfelöl) ha az ünnepélyes pillanatra való tekintettel, ezredéves fennállásunk évfordulójának itt e házban való megünneplése kezdetén, midőn közjogi actussal adunk kifejezést örömünknek, hálánknak, hogy az ezredévet megünnepelhetjük, egyátalában felszólalás nélkül, egyhangúlag fogadjuk vala el ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelöl.) Óhajtottam volna, méltóságos főrendek,
