Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-99

XGIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 71 állása megünneplésénél is megfelelően érvényre jut. Ámde Magyarország, mióta fennáll, min­dig alkotmányos monarchia volt és az most is. Magyarországban a király és az uralkodó­ház a felségjogokat a nemzet akaratánál fogva birja és gyakorolja, mert Magyarország vá­lasztó monarchia volt és a mai uralkodóház is nem feltétlenül, hanem feltételhez kötötten, a nemzet akaratánál fogva gyakorolja a felség­jogokat. Hazánk alkotmánya e jellegének is kifejezést kellene nyernie a honalapitás ezred­éves ünnepélyein. A Magyarország ezeréves fennállásának megünneplésére alkotott törvény­javaslatnál Magyarország alkotmányának e jellege megfelelő kifejezést is nyer. Azon­ban kétségtelenül alkalomszerű, szép és ma­gasztos lett volna, ha alkotmányunk alapelvei ez alkalommal külsőleg, láthatóan is kifejezést nyertek volna, ha a törvényalkotás magasztos munkájában együtt és egyszerre jelen lettek volna azok, kiknek egyező akarata alkotja meg a törvényt: a király és a nemzetet képviselő országgyűlés; ha együtt és egyszerre lettek volna jelen ama fényes épületben, a melyet ez alkalomra emelt a nemzet. Ez felelt volna meg a magyar alkotmány szellemének, ez tette volna kiválóan emlékezetessé ezt az ünnepélyt. Mégsem így állapították meg az ünne­pély rendjét, pedig Magyarország királyai meg­jelentek és megjelennek most is ünnepélyes alkalmakkor az országgyűlésen. Magyarország minden királyának legalább egyszer életében megkoronáztatásakor az országgyűlésen meg kell jelennie, mert a koronázás maga a ha­gyományos egyházi szertartások szerint és azok mellett, de az országgyűlésen történik. A koronázás legszebb, legfényesebb és közjogi tekintetben legnagyobb jelentőségű ünnepe nem­zetünknek. Ámde ez az ünnepély egy-egy em­beröltő múlva, egy-egy nemzedék után ismétlő­dik, íme, harmincz emberöltőnek kellett eltelnie, harminez nemzedék tűnt le, mig egy ily ün­nepély ideje elérkezik, mint a minőt most fogunk megülni. Mi természetesebb ennélfogva, méltóságos főrendek, mint az, hogy ezt az ün­nepet még a koronázásnál is dicsőbbnek, a magyar alkotmány jellemét még ennél fénye­sebben feltüntetőnek óhajtotta volna a nemzet. És mégsem lesz igy. A nemzet ki fogja fejezni hódolatát a koronás király iránt a tör­ténelmi hagyományoknak megfelelő módon; össze fognak gyülekezni a nemzetet képviselő országgyűlés tagjai, hogy meghallgassák aina törvény szavait, melyet a nemzet ezredéves múltja emlékének szentel. Ennél a megható, ennél a magasztos ünnepélynél nem lesz jelen az, a kit meg szoktunk úgy emlegetni, hogy: »a legelső magyar ember: a király«. De, méltóságos főrendek, habár talán máskép szerettük volna, habár talán másként lett volna szebb, mint a hogyan tervezik, mégis jól van ez úgy, a hogyan lesz. Mert a legszebb illu­siónál többet ér a rideg valóság, többet ér az igazság felismerése. (Mozgás.) És- ez tanulságo­sabb is. Ebből azt a tanulságot menthetjük, hogy most is csak az a mi állapotunk, most is csak az a mi helyzetünk, a mi az utolsó negyedfél század óta volt, a mely idő alatt fentartotta ugyan magát ez a nemzet, de küz­delemmel, és pedig küzdelemmel amaz oldalról jövő támadások ellen is, a mely oldalról tá­mogatást várhatott volna, sőt is mely oldalról támogatást törvény, jog és igazság szerint köve­telhetett volna. (Felkiáltások balfelöl: Eláll! Nem hallgatjuk meg l) Küzdelemmel tartotta fenn ma­gát ez a nemzet és csak küzdelemmel tarthatja fenn magát a jövőben is. Ezért, méltóságos főrendek, midőn kijelen­tem, hogy a Magyarország ezeréves fennállásá­nak törvénybe igtatásáról szóló törvényjavas­latot elfogadom, egyszersmind ezeknek elmon­dását kötelességemnek tartottam. (Mozgás bal­felóí.) Legyen mindezeknél fogva jelszavunk: »Kü.;dj és bizva bizzál!« Bánffy Dezső b. ministerelnök: Nagy­méltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Igen óhajtottam, sőt szebbnek is találtam volna, (Helyeslés. Úgy van! balfelöl) ha az ünnepélyes pillanatra való tekintettel, ezredéves fennállá­sunk évfordulójának itt e házban való meg­ünneplése kezdetén, midőn közjogi actussal adunk kifejezést örömünknek, hálánknak, hogy az ezredévet megünnepelhetjük, egyátalában felszólalás nélkül, egyhangúlag fogadjuk vala el ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelöl.) Óhajtottam volna, méltóságos főrendek,

Next

/
Thumbnails
Contents