Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.
Ülésnapok - 1892-99
72 XCIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hogy az ünnepélyes hallgatás az egyhangú, meleg együttérzés kifejezését adja. (Helyeslés balfelől.) Sajnálom, hogy az igen t. főrendiházi tag úr, bárha a törvényjavaslatot elfogadja, azt és különösen az azzal kapcsolatos intézkedéseket bírálat tárgyává teszi. Méltóztassék nekem megengedni, hogy polémiára, vitatásra, az általa elmondottak megczáfolásának törekvésére most ne vállalkozzam; (Helyeslés balfelöl.) azonban mondjam el én is azt röviden, miszerint van ennek az egész ünnepélynek, van ennek az egész mostani tervezetnek egy tanulsága, a mely tanulság minden kétséget kizárólag előttünk áll s ez az, hogy a Felséges Úr a nemzettel együtt érez, együtt örvend, együtt ünnepel. (Élénk helyeslés.) E tanulságot megtagadni nem lehet és e tanulság meg nem inog azzal, ha az igen t. felszólaló méltóságos úr abban a nézetben van, hogy a Felséges Úr nem jelenvén meg a törvényhozás termében, nem egész az öröm, nem egész az ünnepély. Közjogi gyakorlatunknak sem felel meg az és nem láttam magam sem szükségesnek akkor, a mikor az együttérzés, az együttünneplés, az együttörvendés minden ténye, minden jelensége megvan, ez iránt még külön javaslatot is tenni. (Helyeslés balfelől.) Igenis, a tanulság én szerintem ez, és habár kétségtelenül áll az, a mit a méltóságos főrendiházi tag úr mondott: hogy a nemzet élete a küzdelem, nem oly irányban azonban, mint ő azt vonatkoztatni akarja, de erre szükség van, mert a küzdelem az, a mi fentart, megerősít és fejleszt és a mint mondta Madách: »Ember küzdj és bízva bízzák, mondom én is, hogy igenis küzdenünk és bizva bíznunk kell és akkor a nemzet egyetértve uralkodójával, együtt érezve királyával, nagy, fejlett, erős lesz egy új ezredévre is. (Élénk helyeslés és tetszés) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha nem, felkérem azokat a méltóságos főrendeket, a kik elfogadják ezt a törvényjavaslatot, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslat átalánosságban és úgy hiszem, részleteiben is el van fogadva. (Éljenzés.) Midőn ezt határozatképen kimondom, teszem ezt az isteni gondviselésbe helyezett azzal a bizalommal, hogy az kegyes oltalmát a jövő századokban sem fogja megvonni hazánktól, hogy annak fiai — bár vallás, nemzetiségi és politikai nézetek el is választják egymástól — egyesülve a közös haza szeretetében, a jövő évezredben is meg fogják azt védeni minden megtámadás ellen és egységes, erős nemzetté tömörülve, teljesitendik a feladatot, melyet a gondviselés a magyar állam számára kitűzött. (Élénk éljenzés.) Következik a bizottságnak ama jelentése, mely az ünnepélyek sorrendjét tartalmazza. Cziráky Antal gr. jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Kivan valaki szólani? Ha nem, kimondom határozatképen, hogy a méltóságos főrendek a honalapítás ezredéves ünnepélyének törvénybe igtatásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatos képviselőházi határozathoz hozzájárulnak és ezt országos határozattá emelik, miről, és az imént felolvasott törvényjavaslat elfogadásáról a képviselőház szokott módon értesíttetni fog. Következik most az országos bizottság jelentésének az a réfze, a mely magában foglalja a tartandó ünnepélyek sorozatát. Cziráky Antal gr. jegyző (olvassa az ünnepélyek sorozatára vonatkozó jelentést). Elnök: Tudomásul szolgál. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés berekesztése előtt kérem, méltóztassék felolvasni a jegyzőkönyvet. Gyulai Pál jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. Ezzel az ülést berekesztem. (Az ülés végződik délelőtt 11 óra 45 peronkor.)
