Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

68 XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. miért legyenek kizárva a kedvezményekből, ezt nem látom be. De mondom, itt nincs szükség a törvény megváltoztatására, hanem arra, hogy a végrehajtás helyesen irányittassék. Egyátalában attól függ minden, hogy miről van itt szó. Akarják-e megmenteni, támogatni azt a szőlő ni ívest, vagy akarják-e fentartani azt az X catastralis holdat, mint jövedelmező földet, mint adóalapot, vagy akarják-e fentartani azt a bort, melyről hogy fentartható, mindig beszélni hallok, de ennek a kivihetősége iránt alapos kételyeim vannak. A szerint, ami erre a kérdésre a válasz, a szerint kell az intézkedésnek is irányulnia. Az én felfogásom szerint, első feladata az államnak a szőlőmívest megmenteni. Fiscalis szempontból a pénzügyminister úr mondhatja: nekem mindegy, ki ennek a holdnak tulajdonosa, a hold fogja az adót fizetni; de a szőlővel szemben ezt mondani nem lehet, nem szabad, hanem ott az illető egyénnek, a kinek munkaalkalma, életforrása megszűnt, más forrást kell szerezni és pedig abból a munkából, a melyből a legkönnyebben megél, a szőlőültetésből. Ebből, méltóságos főrendek, az következik, hogy szűkkeblűség volna azt mondani, hogy neked ez a szőlőd tönkrement, de helyettesítheted; más talaj, a melyen helyesen szőlőt lehetne ültetni, ebben a községben nincsen. Hát már most miért ne lehessen azt az egyént és még inkább, ha nagyobb számú egyénekről vagy községekről van szó, ezeket épp úgy támogatásban részesíteni az által, hogy ültessenek ott, a hol jónak látják és saját munkájok, vagyonuk veszélyeztetésével bele akarnak menni, eltekintve attól, hogy volt-e ott phylloxerás szőlő vagy nem. Ezt részemről nagyon is fontosnak tartanám, mert már előbbi felszólalásomban voltam bátor elmondani, hogy nagyon sok vidék és nagyon sok szőlő van, a hol kísérletezhetnek, a mennyit akarnak, amerikai vesszőkkel, az nem fog succedalni. Húsz év nmlva egypár ember ismét tönkre fog menni és ismét abba fogják hagyni. Ellenben számtalan vidéki talaj van, a hol legjobban lehetne szőlőt ültetni. Nem látom át, miért ne lehetne oly szölőmívelő lakosságot, a melynek a saját vidékén nincs arra alkalma, vagy nincsen bizodalma, transportalni és ugyanazokat az állami kedvezményeket úgy alkalmazni, hogy más helyen ugyanazt a szőlőmívelést folytassák vagy helyesebben mondva, újból kezdjék oly helyen, a hol phylloxera nem pusztított. Ismétlem, a törvény módosítását sem nem akarom javasolni, sem nem tartom szükségesnek, hogy a kivitel tekintetében a ministerium mennél bőkezűbben járjon el és a korlátozást mennél ritkábban alkalmazza; ezt tartom kívánatosnak és szives figyelmébe ajánlom a kormánynak. Lukács László pénzügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, mélt. főrendek! Daczára annak, hogy Keglevich István gr. ő méltósága határozati javaslatot vagy módositványt nem méltóztatott benyújtani, mégis szükségesnek tartom reflectálni a méltósága által elmondottakra, és itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy két dolgot kell megkülönböztetnünk, először azt, a miről ő excellentiája Szapáry gr. megemlékezett: a szőlővesszők kiosztását és másodszor mindazon összes kedvezményeket, a melyek ebben a törvényjavaslatban contemplálva vannak. A mi a szőlővesszők kiosztását illeti, erre az a megszorítás, a mely itt contemplálva van, nem vonatkozik, mert hiszen a szölővesszőtelepek, a melyek az államnak már ma is rendelkezésére állanak, részint direct állami telepek, részint államilag támogatott telepek és elég módot és alkalmat nyújtanak arra, hogy az állam támogassa szőlővesszők kiosztásával az oly vidékek termelőit is, a melyek ezen kedvezményekre igényt nem tarthatnak. E tekintetben, ámbár nem vagyok hivatva ilyen részletkérdésekben nyilatkozni a földmívelésügyi minister helyett, mindazonáltal ismerve az ő intentióit és nyilatkozatát, a melyet a méltóságos főrendiház pénzügyi bizottságában tett, kijelenthetem az ő nevében is, hogy ő e tekintetben egyátalában nem szándékozik szűkkeblűén eljárni, hanem a szőlővesszők kiosztásában, akár van az illetőnek igénye ezen kedvezményre, akár nincsen, a legbőkezűbben szándékozik eljárni, sőt községekkel szemben még az ingyenes vesszőkiosztást is kilátásba helyezte. E tekintetben tehát semmiféle aka-