Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

4G0S ÜLÉS. 60 XCVIII. ORSZi azérf, mert tudom, hogy mig ez a szerződés fennáll, — vagyis 10 évig — a concurrentia azzal a borral fenn nem tartható s normális viszonyok közt a kedvező értékesítés is lehetetlen. De másrészt tudom, hogy a mi történt az olasz bor vámjával, az történhetik holnap a francziával és ez végleg tönkre tenné bortermelésünket. Mert ha az olasz borokkal némileg tudunk concurrálni, a francziával semmiesetre és pedig nemcsak a drágább, de a közönségesebb borokkal sem, mert nem tudunk oly olcsó bort előállítani, mint Francziaország, mennyiség tekintetében pedig pláne az egész magyar bortermelés elenyészőleg csekély akár a franczia, akár az olasz, akár a spanyol bortermeléshez képest. A vámpolitikai kérdésben tehát első a negatív támogatás és havalaki azt mondja, hogy ez szükséges volt politikai, kereskedelmi vagy nem tudom mi más okoknál fogva, erre határozottan azt mondom, hogy nem áll és bizony! íani is tudnám, hogy az olaszok sohasem követelték a vámnak ezen leszállítását 20 írtról 3 frt 60 krra, mert eszök ágában sem volt soha, hogy Olaszországból Magyarországba lehessen exportálni, mert ők Magyarországot mindig bortermelő és exportáló országnak tartották s a tárgyalások folyama alatt egy ízben az olasz kiküldöttek proponálták is, hogy a vám nyolez forintban állapíttassák meg, ismét arra gondolva, hogy ők magyar bort fognak importálni. Az események által figyelmeztetve, a franczia bortermelők azon illusióban lévén, hogy hisz Magyarország borfogyasztó ország, szintén sürgetni fogják a borvám leszállítását. Hiába fogjuk mi állítani, akár a lapok, akár a kormány útján, hogy ez oly csekély és oly mellékes dolog, melyért nem érdemes öt perczet vesztegetni, mert az itt Francziaországból fogyasztott bor elenyésző csekély s azért a vámküzdelmet fentartani nem lehet, theoriában mégis követelni fogják, hogy aequiparáltassanak más államokkal. Ebben rejlik a veszély, melynek nyomása alatt én, ki — ismétlem — oly merész voltam, hogy Magyarországon saját pénzemből 200 kat. hold szőlőt ültettem és meglehetős kedvező eredménynyel, ma nem vennék bátorságot, hogy egy holdat is ültessek; mert tudom, hogy alig fizetné ki magát, ha sikerülne; ha pedig az a második catastropha is beállana, jövedelmezősége teljesen ki volna zárva. Átmegyek a positiv intézkedésekre, a melyekről már 15 év előtt is elmondtam, ismétlem, hogy sokkal fontosabbak, mint e másodrendű támogatás. Ez pedig az, hogy első sorban ne oktassunk mindig, hanem tanuljuk meg, hogyan mívelik a szőlőket oly országban, melynek gazdasága abban gyökerezik, első sorban Francziaországban, ha tetszik, Spanyolországtól, de Francziaország közelebb esik, tehát példának helyesebb. Ha ezzel összehasonlítjuk bortermelésünket, mely már a phylloxera előtt is tengődött, első hátránya a magyar szőlőnek, hogy bármily jónak és híresnek ismerem is el a magyar borokat, a szőlőmívelés az országnak számbavebető nagy jövedelmi forrását sohasem képezte; nemcsak mert quantumban kicsiny volt, hanem mert egyenlő és elég nagy termés az árhoz hasonlítva nem volt. Francziaország óriás ereje abból áll, hogy ott Í0—12 ezer hektoliter absolute egyenlő bort lehet venni egy helyen, egy magánostól, és hogy egy holdon 100—150-200 akó bor terem. Az ár, a tarifa és egyéb, a miről folyton beszélnek, egész elenyésző e két tételhez képest. Minő következtetést kellett volna tehát ebből levonni ? Azt, hogy a szőlőnek nem az a helye, a hol eddig volt, t. i. a hol semmi egyéb nem terem, hanem a hol bő termést adhat, hogy nem a kopár sziklák a szőlő helyei, hanem azok a területek és ilyen harminezszor annyi van az országban, a hol zabot és rozsot termelnek. Hozzájárul ezekhez az eredményekhez és aminek sürgősségét és helyességét a phylloxera incidense mutatta s a mit már 15 évvel ezelőtt hangoz tattam, de csak most látom, hogy a ministerium elfogadta, az, hogy más, mint amerikai vesszővel nem lehet a phylloxera ellen védekezni. A hosszú időn át tartott kísérletezések elvesztek. A phylloxera elleni védekezésnél az az elv van elfogadva, hogy csak amerikai vesszővel lehet boldogulni, ellen állítani, hogy az ország hirneves szőlőinefc 99 százaléka soha amerikai szőlővel ily kedvező viszonyok között bort termelni nem fog, mert az amerikai szőlő ebben a