Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. í ' mikor már a szükség vitte rá a kormányokat, néha csak ut aliquid fecisse videantur; mert komolyan és jóhiszeműleg javasolnak valamit, de már akkor elkésnek vele. A törvényjavaslat, a melyet tárgyalunk, nagyjából két részből áll: egyik rész amaz intézkedések foglalata, melyek útján az elpusztított szőlők regeneratióját támogatni kívánja a kormány; a másik az a rész, a melyben bizonyos feltételek mellett megadatik a hitel a szölőgazdák számára. A második részszel nem kívánok foglalkozni a már mondott okoknál fogva; az elsőre nézve pedig — és itt áttérek a személyi kérdésre, a mint már bátor voltam megjegyezni — éppen nem kivánnám, hogy az, a mit ezen intézkedésekre nézve mondani akarok, bármiként is a földmívelésügyi minister úr személyével hozatnék összeköttetésbe. Hiszen egyrészről ő sokkal rövidebb idő óta foglalja el ezen állást, és másrészről őt sokkal komolyabb és feltétlenül jóakaratú embernek ismerem és ismerik, semhogy mit eljárásáról, intézkedéséről, a törvényjavaslat részleteiről mondunk, bármiként is ő ellene lenne irányítva. Hanem igenis a földmívelésügyi ministerium ellen, a vezetők személyeitől eltekintve, a ministerium ellen elmondtam számtalanszor és mondom ma is e törvényjavaslat indokából, hogy ez ismét egy rapsodicus intézkedés, a mely egyszerre felütötte a fejét, nem akkor, a mikor a szükség előállott, azaz számos évek, másfél évtized előtt, hanem most egyszerre, a mely ennélfogva elkésett és hatását többé el nem érheti, tudniillik a magyar szőlő fentartását, a melyet akkor még el lehetett volna érni, mig ma már nem fentartásról, hanem regeneratióról, vagyis új ültetésről van sző és a mely az eljárás tekintetében is, nézetem szerint, elhamarkodottan és nem helyesen készült. Én 1882-ben utaztam a saját pénzemen, de azért egyúttal a földmívelésügyi ministeriumnak s az országos gazdasági egyesületnek megbízásából beutaztam a franczia szőlőket és visszatérvén, mind a két fórumnak beadtam jelentésemet. Ebben a jelentésben, a melylyel természetesen nem akarom untatni a méltóságos főrendeket, nagyjából előre megmondtam mindazt, a mi 15 év óta Magyarországon történt, és jeleztem azt az eljárást, a melyet, a midőn 15 éven át folytattak Francziaországban, az 1895-iki szőlőtermés ott ismét 25 millió hektolitert ért el, mintegy 900 millió frank értékben. Mondtam akkor és most már elmondhatom azt, hogy ha ez az eljárás követtetett volna, akkor Magyarország bortermelése ma sokkal magasabban állana, mint állott valaha. Én akkor e mandátum alapján a földmívelésügyi minister megbízásából az első amerikai szőlővessző küldeményeket rendeltem meg az ország számára. 200.000 drb. riparia-szőlőt szállítottak be az országba. Mellékesen legyen említve, hogy a földmívelésügyi ministerium ama buzgó tagja, a ki ezen Í500 milliós calcuíust készítette, a mely az indokolásban tártai mázta tik a vesszőszükségleteknél, ha azt kimutatná, hogy az akkor importált 200.000 riparia-vessző közül a mai napig mennyit lehetett volna Magyarországban termelni, akkor kiderülne, hogy az egész, most. 800 millióval praeliminált szükséglet teljesen fedezve lenne és serami további vesszőimportra nem lenne szükség. De mint a riparia-importnál, úgy történt a többivel is, t. i. elhangzott a pusztában és nem érvényesült. Nevezetesen a törvényjavaslat első részével szemben, melyet szükségesnek tartottam, de az előtt és ennél sokkal fontosabb intézkedések lettek volna életbeléptetendők, de melyeket eddig a ministerium sohasem fogadott el, vagy legalább nem léptetett életbe, ezek első sorban negatív intézkedések : a bortermelés támogatása úgy, hogy a vámpolitikai intézkedésekkel agyon ne üttessék. Ennek ellenkezője történt és mig egyik évben a szőlőgazdák támogattatnak más adófizetők rovására, addig a másik évben ismét a bortermelők üttetnek agyon mások előnyére. Ez az, a mit én rapsodicus intézkedésnek tartok. Az olasz bor vámkérdésében kimondhatatlan s tán pótolhatatlan kár esett a magyar bortermelésen. Merem állítani, hogy én, ki 1862-ben tettem első tanulmányutamat a Rhenuson s azóta mindig állítottam s állítom most is, hogy Magyarország jövendő gazdasága a bortermelésben rejlik, de hogy én ez intézkedés hatása alatt ma nem vennék bátorságot arra, hogy nagyobb mérvben szőlőt ültessek, egyrészt