Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 mennyit tényleg a szőlőbirtokosoknak kiszolgáltatott a kölcsönkövetelés erejéig t Azután igen sajátszerűen veszi ki magát ezen törvényjavaslatban, hogy a mikor egyrészt az állam magának tartja fenn az ellenőrzést, a mívelési tervnek pontos megtartása iránti ellenőrzést, másrészt pedig fentartja magának, hogy esetleg arra a pénzintézetre ruházhassa ezt, mely a kötvényeket közvetíti, s a melynek szerintem erre semmi hivatása nincs. Én tehát ezt magam részéről megnyugvással nem vehetem, mert más egy gazdasági egylet, más a földhitelintézet, mint a földbirtokosok közösségéből álló országos intézet, és más egy bank, a mely hazafiakbői és idegenekből áll, a kik esetleg a földmíveléssel és szőlőtermeléssel sohasem foglalkoztak; a mely tehát sem moraliter, sem törvényesen e részben kötelezettségeket és biztosítékokat nyújtani nem képes. A törvényjavaslat szerint ez lehet így, lehet úgy, de reánk nézve ez nem közömbös dolog. Én megengedem, hogy az egész kérdésen törvényjavaslat nélkül is lehet segíteni. Persze 25 millió frt erejéig nem mehet bele a kormány, ámbár itt sem 25 millió frtot ad, hanem kisebb összeget, mert hisz az első részben is az mondatik, hogy 1,200.000 frtot bocsát, rendelkezésére az intézetnek, a melyet szintén úgy fog felhasználni, a mint jónak látja. Én annak az önkénynek, annak a szabad arbitrium szerinti eljárásnak barátja nem vagyok, mert ez gyanúsításokra ad alkalmat és, nézetem szerint, nagyon gyakran visszaéléseket is fog szülni, a mire a javaslat második részében tömérdek út van nyitva. Mert tökéletesen ezen központi közegtől és a ministeriumtól függ megítélnie azt, hogy valaki jól vagy rosszul míveli-e szőlőjét, hogy a kölcsönt liquidálják-e vagy nem, hogy a föld forgatására ad-e kölcsönt vagy oem, hogy megengedi-e, hogy máshol is mívelhessen szőlőt, vagy csak ott engedi meg, hol eddig is volt már szőlő szóval teljesen tág kaput nyit az önkényeskedésnek, a mit pedig én kívánatosnak nem tartok. Nem látom helyesnek, hogy e részben gyanúsításokra tér nyittassék ; azért ebben az eljárásban részemről megnyugtatást nem taláFŐRENDI NAPLÓ 1892 — 97. VI. KÖTET. lok. Nem akarom én a jelenlegi t. minister urat legkevésbbé sem sérteni, nincs is okom reá; és a legnagyobb integritást teszem fel róla, de ismerem a politikai agitatiók természetét, ismerem a ministeri székben való mulandó létet és épen e szempontból a törvény, javaslatot igen megtámadhatónak tarlom. Két elvet ismerek, az egyik az, hogy az állam hivatott arra, hogy a kisebb birtokosoknak segítségére legyen, és azon ipari és kereseti ágakat saját közbenjárása által is előmozdítsa, a melyek közgazdaságilag jók és czélszerűek, a melyek sok embernek adnak keresetet és a melyek a haza felvirágzására szükségesek. Szükséges, hogy ez az elv nemcsak ezen a helyen, hanem egyebütt is, a hol jó és szükséges, érvényesüljön. A másik elv pedig az, mely szintén jó, hogy az illetőket — ha czélszerűnek látják associatio útján tömörülni — támogassa, hogy kölcsönös kötelezettség mellett hitelöket és 'cselekvési képességüket növelhessék. Mert legyenek meggyőződve arról, hogy kivévén a gazdagokat és nagyokat, a szegény ember, ha csak vállvetve nem működik, semmire sem fog jutni; e vállvetve való működésről a társadalmi tevékenység minden terén, és így a hitel- és a pénzvilág terén is érvényesítéséről kell gondoskodni. E nézeteim miatt engem sokan a sociatismusnak és államfelforgató nézetnek a propagatiójával gyanúsítanak; de azért e nézeteket én e méltóságos házban is, úgy mint az egész világ előtt mindenkor bátran fogom vallani, mert abban nem socialismust, nem communismust, nem radicalismust, hanem valóságos nemzetgazdasági ismeretet és a közjó előmozdítására irányzott keresztény törekvést látok. Én e törvényjavaslatot e nézetek alapján átalános tárgyalás alapjául szívesen elfogadom. (Darányi Ignácz földmívelési minister távozik.) Elnök: Kíván-e még valaki átalánosságban hozzászólani ? Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A midőn e törvényjavaslathoz röviden hozzá kívánok szólani, az a körülmény, hogy az azt előterjesztő 8