Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

56 XGVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS legalább többnek egykönnyen nem is vehető. Én itt nem szólok az utolsó esztendőről, hanem a tapasztalatok és forgalmi adatok alapján nagyban és egészben. Az azután roppant követelés, a midőn az egész európai bortermelés roppantul halad, mikor a védvám által beifogyasztásunkat sem tudjuk az idegen olcsó bortól megvédeni; mikor a homoki borok rettenetes mennyiségben nem örvendetes nagyszerű arányokban foglalnak tért a mi bortermelésünkben, hogy akkor azt várjuk, hogy viszonylag csekély területen, rövid idő alatt ekkora jövedelmet tudjon a termelő behajtani. Az én nézetem szerint, az időhöz mérten ez az öszszeg kissé nagy és czélszerüen elhelyezhető nem lesz. Ha mi azt mondanók, hogy 25 millió forintig vehet igénybe a ministerium, ezt érteném ; mert akkor utóbb mindegy, annyit vesz, a mennyit akar; de ha azt mondja, hogy legalább is 25 millió forintig tartozik az intézet neki rendelkezésére adni pénzeket, akkor ezt a kitételt két tekintetből kissé aggályosnak tartom. Aggályos először azért, mert kissé utopicus és én az utópiákat mindig ártalmasok nak tartom; mert túlzott reményeket gerjesztenek és nagyszerű képzelődések közt ringatván magunkat, ez azután a realitásnak szenvedéseit kétszeresen érezteti velünk és a mi kicsinységünket a képzelt nagysággal összevetve, az nagyon is kicsinek fog mutatkozni. A második pedig — és itt megint méltóztassanak megbocsátani tudatlanságomat, de hát nem magyaráztatott meg előttem és én a bizottságnak tagja nem vagyok — az, hogy nem tudom, vájjon a pénzintézet legalább is abból a 25 millióból nem következtet-e magára valamit. Lehet, hogy csalódom; de ha bizonyos üzletet kötnek, szeretnek az érdekeltek abban a részben is tájékozottsággal birni, hogy mekkora lesz ezen üzletnek a terjedelme, mert a kis üzlet nem fizeti ki magát, egy nagyobb üzletet pedig előbb lehet megcsinálni. Ez a második tekintet. A harmadik pedig az, hogy voltaképen a kormány e részben megad mindent, a mit megadhat a kölcsönszerzésben. Mert a dolog igy áll: a törvényjavaslat azt mondja, hogy a kölcsönök nem árfolyam szerint, hanem készpénzben, egész összegűkben lesznek kifizetendők és pedig a szövetkezeteknél 4*3°/o, az egyeseknél pedig Sy^/o fog számíttatni. Kérdem: ezt a kamatositást és a tőkebeszerzésnek differentiáját ki fizeti meg ? Ha a pénzintézet fel lesz jogosítva ennyi vagy annyi millió értékű záloglevelet kibocsájtani, kénytelen lesz azokat úgy eladni, a hogy veszik, esetleg még az árfolyamon alul is. Ezt az árfolyamdifferentiát az intézet maga fogja viselni! Ezt meg kell neki valahol találnia. Erre is provideál a törvényjavaslat. Igen egyszerűen az első fizetéskor az egy óvi kamatot és egy törlesztési részletet az illető intézet befizet az állampénztárba és ezzel szemben az állam kötelezi magát ennek a tartalékalapnak mindig a maga mivoltában fentartására és mindazokat a differentiákat fedezni, a melyek e tekintetben felmerülnek, a mi igen természetes, ha egy intézetet kötelez arra, hogy teljes névértékben adjon kölcsönt, a mikor azt teljes értékben nem tudja realizálni, tehát az intézet tisztán és egyszerűen az állam által teljesen biztosított értékeket fogja forgalomba hozni. Én nem tudom, hogy mit keres itt egy intézet? ha csak nem oly intézetet akarunk odaállítani, mint a földhitelintézet, mely tisztán csakis azoknak az érdekében működik, a kiknek a pénzt adja, hanem, hogy egy közkereseti társaságot, egy bankot állítsanak oda, a mely a maga szempontjából, igen helyesen, a saját érdekét keresi, saját érdekében működik. Ezt én belátni képes nem vagyok s inkább annak az előrelátásnak a hiányában keresem az okot, a melylyel agrárérdekeink eddig kezeltettek. Vannak a törvényjavaslatban más pontok is, a melyek szintúgy, mint az egész kezelés, nem tűnnek fel oly világításban, a mint azt egy jó törvényjavaslattól követelni és várni lehetne és a melynek következtében a törvény intentiója a parlagi ember előtt is világosabban állana és egész organismusát helyesebben felfogni képes volna. Kérdem pl. azt, hogy menynyi záloglevelet, kötvényt lesz jogosítva az intézet a közforgalomnak átadni ? Annyit-e, a mennyit a bank a kölcsön kiadásakor a szőlőbirtokosoknak biztosit, vagy pedig annyit, a