Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 55 kisebb gazdák javának előmozdítására önzetlenül socialis és állami érdekben közreműködik. Sokkai könnyebb lett volna ugyanezt a törvényjavaslatot megcsinálni és alkalmasabb eszközöket lehetett volna e második rész feladatainak megoldására találni és azt sokkal szebben lehetett volna az első részben megállapítottakkal összeköttetésbe hozni, a mezei hitel, a vidéki hitel ügyében annyi mulasztás nem terhelné a liberális kormányokat. Hiszen működtünk, tanácsoltunk, lármáztunk, irtunk erről a kérdésről nagyon sokat, nyújtottunk be javaslatokat a ministeriumokhoz; de mit láttunk ? A vidék a maga hitelének kiegészítése érdekében a kormány részéről úgyszólván teljesen magára van hagyatva; a mezőgazdasági egyesületek pedig siralmasan tengődnek és volt egy aera, a melyben inkább azok elnyomására, mintsem azok előmozdítására törekedtek a szakministerek. Pedig ezen közegek nélkül nagyon bajos lesz ezen törvényjavaslatnak valósággal gyakorlati hasznát venni, mert egy nagy országos intézet és egy központi ministerium bizony a vidéki működéstől messze esik, azt kellőleg felismerni, azt kellőleg gyámolítani., azt kellőleg ellenőrizni — nézetem szerint — alig lesz képes és a törvényjavaslatra is utal arra, hogy e vidékieket e részben meghallgatni jó lesz, hanem ez csak olyan jóindulatú útbaigazítás, a melynek kevés hasznát lehet venni. Mert először nincsen meg az a közeg, másodszor nincsen meg a kellő összeköttetés ama közeg és a ministerium között és harmadszor ennek a közegnek közbeszólása az ugyancsak jóindulatból adott kegy és szabadság, de jogosultsággal és hivatottsággal az összekötve nincsen. Már most e törvényjavaslat második része nagyon figyelemreméltó. Először az mondatik benne, hogy a minister utasittatik, hogy egy — gondolom — nyolczmillió tőkealappal biró intézettel kössön szerződést, hogy legalább is huszonötmillióig terjedő összegben e szőlőmívelés czéljai előmozdítására kölcsönöket adjon. E részben nekem három megjegyzésem van: az első az, hogy ezen törvényjavaslat szerint voltaképen nem az intézet fogja a kölcsönöket adni, hanem a ministerium által kinevezett közeg, egy testület fogja részint a mívelési feltételeket, a módokat, a míveíési rendet megállapítani, részint az fogja a kölcsönt is megszavazni és adományozni, részint az fog annak behajtásáról gondoskodni. így tehát a kölcsönt voltaképen nem az intézet fogja adni, hanem a ministerium. Ebben a közegben lesz ugyan az intézetnek is képviselője és lesz a pénzügyministernek is képviselete, és ez igen jó, igen helyes és szükséges is; de ez nem alterálja azt, hogy a kölcsönadó itt voltaképen a földmívelési ministerium és nem az intézet. A második, a mit megjegyzek, — és e részben nagy köszönettel fogok tartozni, ha méltóztatnak megnyugtatni és felvilágosítani — az az, hogy az a 25 millió, a mi itt minimumnak tekintetik, a törvényjavaslat felfogása szerint alig fele annak, a mit e részben beruházni kívánunk. Mert hiszen a mívelési költségeknek csak a fele adatik meg; a rigolirozási költségek pedig itt csak kivételesen vétetnek számba. Ehhez járul tehát az, hogy itt 25 milliót adnak; legalább is 25 millió az, a mivel a magántőkének kell hozzájárulnia, az időközi kamat, mig a törlesztés meglesz, tehát szintén beszerzendő érték, az körülbelül 10—15 éven át 5°/o-kal számítva, az szintén igen jelentékeny összeget tesz ki, körülbelül 3—4 milliót Tehát, azt hiszem, 100 millióra tehető ctZj cl mit a szölőiparnak be kell szereznie a törlesztési 15 év alatt, hogy magát az intézetet is kielégítse és hogy ebből némileg meg is élhessen. Már most én nem vagyok abban a helyzetben, hogy e részben nagyon mélyreható tanulmányokat tehettem volna, mert nem vagyok minister, nincsenek szakközegeim és igen sok más dologgal vagyok elfoglalva, ezzel úgyszólván csak mellékesen foglalkozhattam és tettem csakis törvényhozói kötelességem teljesítése czéljából, mert kötelességérzetem nem engedi, hogy egy törvényjavaslatot megszavazzak, a melylyel épen nem foglalkoztam. Én úgy hiszem, ha átlag Magyarországnak borkiviteli mérlegét veszszük, annak activ része a 10—12 milliót nem igen fogná meghaladni,