Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

54 XGVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. eszközöket és a szakoktatást is a szőlőbirtokosoknak megadhassa. Magam is nagyon szükségesnek tartom, épp úgy, mint a méltóságos főrendek, hogy az illetőknek a szükséges szakoktatás megadassak; de nem egyedül ez oktatás hiánya oka annak, hogy több és jobb bor nem termeltetik. Olyan bort —minő a tokaji, hegyaljai és más jeles magyar borok — képesek voltak a mi szőlőgazdáink termelni a tudománynak ama fáklyája és vezércsillaga nélkül is, a melyet most fogunk nekik szolgáltatni, épp úgy mint a hogy e nélkül tudták termelni a rajnai, majnai, spanyol, portugál és hires ó-kori borokat. De igenis szükséges és kívánatosnak tartom, hogy a talaj megvizsgáltassák és hogy a részben is segédkezet nyújtsunk a szőlőmívelőknek. Szóval én a törvényjavaslat első részét szívesen elfogadom és egy szakaszra nézve van csekély megjegyzésem és az utolsó szakasz, a melynek második bekezdése azt mondja, hogy azokban az esetekben, a melyekben a felújítandó szőlő oly talajon van, a hol az ujabb mívelés nem lehetséges, ott más terület is substituálható. E törvényjavaslat más pontjaiból is rámutattam arra, hogy a törvényhozás e részben abból a felfogásból indul ki, hogy ama szőlőterületeket akarja regeneráltatni azokat a területeket, a melyeken ezelőtt is szőlők léteztek és a melyek a phylloxera következtében elpusztultak. E részben két tekintet lehet irányadó. Az első tekintet 3.Z) cl mely mindenesetre nyomatékos, hogy ama vidékeknek, illetőleg szőlőbirtokosoknak akarjuk elvesztett keresetöket megadni, a kik saját, de egyszersmind az ország kárára is vagyonukból megfosztattak. De ha ezt akarjuk, akkor már régebben hozzá kehett volna fogni a dologhoz, mert a legtöbb esetben ezeket a vidékeket már más mívelési ágak alá vették. Nem is kell e tekintetben messze mennünk; ott van a gyönyörűséges budai szőlőhegyvidék, a hol egész családok, a kik szőlömíveléssel foglalkoztak, rövid idő múlva elpusztultak. A másik álláspont, hogy miért akarjuk ahhoz a vidékhez kötni, a hol elpusztult a szőlő. Ennek oka talán az lehet, hogy bajos lenne mégis minden chemiai és egyéb tudományos kutatás nélkül azokat a jó vidékeket felismerni, a hol a szőlő termelhető. Azért a volt szőlőterületeknek elsőbbséget kell adni s eltérés ettől indokoltnak csak annyiban látszanék, a mennyiben azt mondanák: ott pedig, a hol szőlőmívelésre alkalmas talaj van és valaki azt mívelni és felszerelni akarná, bizonyos korlátok közt megadná az engedélyt, mert abban, hogy én ma veszek egy elpusztult szőlőt és a mellett például egy óra járásnyira egy újat akarok művelni és e czímen keresek kölcsönöket és veszem az állam segélyeit, igénybe, ebben én valóságos, alapos okot nem találok. De ez mellékes dolog, hanem összefüggésben van ezzel a második résznek több oly megállapodása, a mely nagyon subjectiv appreciationak a tárgya. Könnyen túltehetnők ezen magunkat, ha a tapasztalás nem igazolná azt, hogy ilyenekben azután a kegyosztogatás és a politikai tőkecsinálás nagyon gyakran széles tért kezd foglalni. Van ilyen szakasz még több, a mely e részben bizony nagy hatalmat ad a kormánynak, a meíylyel, hogy ez csakis a mi mezőgazdasági érdekeink által vezérelve fogna eljárni, azt annak hivei közül némelyek talán elhihetik, én azonban a tapasztalataim után elhinni nem tudom. Áttérek a törvényjavaslat második részére. Ez voltaképen az, a mi ebben a törvényjavaslatban új és reményeket gerjesztő. E törvényjavaslattal a minister arra a térre lép, hogy a mezőgazdaság érdekében is az állam akár közvetlenül, akár közvetve a tőke nyújtása által a mezei ipar segélyezésére közbenjárni és tenni van hivatva és hogy e részben az associatiót is a gyengébbeknek erősbitésére és a kisebb mezei ipar megizmositására felhasználni hajlandó ; s ezen a téren én üdvözlöm a minister urat, mert neki jutott a szerencse— úgyszólván az egész újabb alkotmányos aerát véve, a melyben egymásután váltakoztak a liberális ministerek — erre a térre lépni legelőször. Mert mindazt, a mivel ezen a téren birunk, a régi conservativismus teremtette meg ebben az országban. A földhitelintézet áll ama régi intézetek élén, ez az egyedüli, mely az associatio terén a földbirtok érdekében a nagyobb és