Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-98

XCVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 5a Van szerencsém jelenteni, hogy a képviselőháztól beérkezett a phylloxera által elpusztított szőlők felujitásának előmozdításáról szőlő törvényjavaslat, a mely jelentéstétel végett a közgazdasági és pénzügyi bizottságnak kiadatott. A bizottság jelentését elkészítvén, az kinyomatott, szétosztatott és érdemleges tárgyalás végett a mai ülés napirendjére kitüzetett. Van szerencsém még jelenteni, hogy a földmívelésügyi minister úr e törvényjavaslat tárgyalása folyamán felvilágosítások adásával Dobokay Lajos osztálytanácsos urat bizta meg. Következik a napirend. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását a szőlők felújításának előmozditásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Cziráky Antal gr. jegyző (olvassa a bizottság jelentését). Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én azt hiszem, hogy tévedne ki, ha ma körültekint e főrendiházban, a jelenlevő tagok számához mérné azt az érdeklődést, melylyel a méltóságos főrendek Magyarország közgazdasági haladása, különösen az agrár viszonyok és az itt szóban forgó szőlő- és bortermelési érdek iránt viseltetnek; szintúgy tévedne, a ki azt hinné, hogy a méltóságos főrendek csakis e törvényjavaslat elolvasásából és annak a szakbizottság által adott rövidke indokolásából akarnának arra az álláspontra jutni, a melyről e kérdéseket megítélni szükséges; annál inkább tévedne, mivel csakugyan igaz az, hogy ez a törvényjavaslat nagyobb jelentőséggel bir, mint ama törvényjavaslatok nagy sorozata, a melyek tárgyalásakor egy vagy más kérdést illetőleg a főrendiház az országnak agrár érdekeivel foglalkozhatott, mert e törvényjavaslat örvendetes jele annak, hogy elvégre a liberális kormány is érzi szükségét annak, hogy a tőke, az ipar érdekei mellett a mezőgazdaság érdekeivel is foglalkozni kell ez országban, mely túlnyomólag mezőgazdaságból él, melyben a nép nagy zöme mezőgazda. Ezért nagyon szerettem volna, ha azokhoz, a mik itt elolvastattak, a szakminister úr is fűzött volna a főrendiház előtt némi exposét, hogy közvetlenül az ő ajkairól is hallhattuk volna azt, hogy e kérdésekről miként gondolkodik, mi volt eljárásának inditó oka és gyönyörködhettünk volna azon a meleg érzésen, melylyel a szóban forgó érdekek iránt viseltetik, közvetlen kisugárzásában. No de ha ez nem is történt, így, részemről még sem tartózkodom attól, hogy azokat, a miket e tárgyról gondolok, a méltóságos főrendek kegyes figyelmébe ajánljam. (Halljuk!) E törvényjavaslat két részből áll; az első azokat az intézkedéseket tartalmazza, a melyek a phylloxera által elpusztitott szőlőtelepek felújítása érdekében szükségeseknek mutatkoznak, a második rész pedig ezen ügy előmozdítására meg akarja a szükséges eszközöket adni azoknak, a kik mint birtokosok és szőlőmívesek e részben működni hivatottak. Mind a két részben úgyszólván egy mea culpa-t tartalmaz e törvényjavaslat; mert hiszen már jó ideje annak, hogy a phylloxera pusztítja szőlőinket s ugyancsak már régen szükség lett volna ezeken a bajokon máskép és nagyobb mértékben segíteni, mint az eddig történt. Én sem ignorálom teljesen, hogy vannak bizonyos okok és tekintetek, melyek e részben az eddigi várakozó álláspontot indokolhatják ; de mégis nagyon sok van e törvényjavaslatban, a miről az ügynek minden őszinte barátja be fogja vallani, hogy azt megtenni már évek előtt kívánatos és szükséges lett volna. Én nagyon emlékszem arra, midőn e méltóságos főrendiház egyik tagjával vállvetve éppen a bortermelés és nemesítés és a szőlömívelés tekintetében a socialis téren működtem s akkor nagyon hasonlóan ehhez, kiterjedőleg az egész szőlömívelés érdekére, felkarolva a bortermelés érdekeit is, többekkel vállvetve kezdettünk működni. Ámde e működés az akkori földmívelésügyi ministeri um részéről nemcsak hogy segélyezésben nem részesült, hanem téves talán az az egyéni felfogásom, de én azzal az érzéssel láttam elpusztulni ezt a kezdeményező vállalatot, hogy az pusztán egy szőlőtermelő vidék és a kormány által dédelgetett egy, bortermelő vállalat érdekében szoríttatott háttérbe. Üdvözlöm azért a földmívelésügyi ministerium ama törekvését, melylyel a múlt traditióval szakítva, a tettek terére lép és helyeslem, hogy e törvényjavaslat első részében 1,200.000 forintos hitelt kér fokozatos felhasználásra oly ezélból, hogy a szükséges venyigéket; a segéd-