Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-97

XGVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 4S nek alkalmát megragadja, hogy ezen nyilatkozatát és kijelentését ezen méltóságos főrendiházban is nyilvánosságra hozza, úgy, hogy arról hivatalos tudomással bírhassunk s ahhoz úgy, a hogy a képviselőházban történt, magunk is egész tisztelettel és hódolattal nyilatkozhassunk. Ez vitiálja politikai helyzetünket; ez vitiálja politikai állásfoglalásunkat. Ez egy irányunkban indokolatlanul és jogtalanul használt fegyver, oly eljárás, mely bennünket az e részben megfelelő állásfoglalásnak választásától elzár, és e részben a mi ügyünknek kellő és üdvös eligazítása elé nehézségeket gördit. Azért sajnálom tehát, hogy e kérdésre vonatkozólag én is csak akkor fogok e részben a méltóságos főrendek előtt nyilatkozhatni, midőn a minister úr jónak látja a költségvetés előterjesztésekor, talán későbben is nyilatkozatot tenni; mert úgy hiszem, hogy a katholikus autonómia és a kathoíikus érdek nem költségvetési érdek, hanem országos és az országnak többségét magában foglaló egyik hitfelekezetnek érdeke. Ezúttal megszavazom az indemnitást, de kijelentem, hogy ezt nem bizalomból, hanem bizalmatlanságom kifejezése mellett teszem. Bánffy Dezsö b. ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azzal kezdem felszólalásomat, a melylyel az előttem szólott nagyméltóságú főrendiházi tag úr végezte felszólalását, mely szerint sérelmet lát abban, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister úr a katholikus autonómia kérdésében itt, a méltóságos főrendek előtt nem nyilatkozott, daczára, hogy annak idején a költségvetésnek tárgyalása alkalmával nyilatkozott a képviselőházban. Ebben a körülményben mellőzését látja a méltóságos főrendeknek. Azt gondolom, hogy ha egészen tárgyilagosan méltóztatik a kérdést megbírálni, itt mellőzést találnia nem lehet. Ez úgy van. Hiszen a költségvetés e házban való tárgyalásának alkalmával és alkalmából majd lehet és kell a katholikus autonómia kérdésével foglalkozni. A minister úr aeonban a képviselőházban, midőn tárczájának ügyeiről átalában egész programmjáról szólott, nyilatkozott erről is és én nem kételkedem, hogy adandó alkalommal, FŐRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. VI. KÖTET. természetesen akkor, midőn a költségvetés itt a főrendiházban fog tárgyaltatni és tárczájának költségei előkerülnek, hasonlóképen itt is fog nyilatkozni, esetleg közoktatásügyi programmját előadni. Tehát azt mondani, hogy nem egyformán bánik a képviselőházzal és a főrendiházzal, és ebben legalább is czélzatos mellőzést találni és megtalálni nem lehet. Ezt kívántam röviden elmondani azért, hogy ne méltóztassanak azon általam egyátalában nem ismert, nem látott és nem észlelt mellőzésre okot keresni, a melylyel a kormány a főrendiház iránt viseltetik. Igenis, a kormány tudja, ismeri azon jogokat, méltóságot és azon tekintélyt, a mely megilleti törvényes értelmében és érdemeinél fogva is a főrendiházat, azt tiszteletben is tartja. Tehát azért, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister a költségvetés tárgyalása alkalmával nyilatkozott a képviselőházban és nem nyilatkozott .ott, hol még a költségvetés tárgyalva nem is volt, ebben a mellőzést nem ismerhetem el. Méltóságos főrendek! Én is azon nézetben vagyok, hogy sajnálatos körülmény az, hogy a kormány már másodízben kénytelen indemnitási törvényjavaslattal jöni a mélt. főrendek elé. Első sorban magának a kormánynak alkalmatlan ez, és úgy gondolom, ha kényszerítő körülmények nem volnának, most sem jöne elő ezzel. Mert kétségtelenül különösen ebben az évben, midőn más kérdésekkel, nagyfontosságú közgazdasági kérdésekkel, azonkívül ünnepélyekre vonatkozó kérdésekkel is kell a kormánynak foglalkoznia, szívesen venné, ha már megszavazva lenne a költségvetés. Azonban ebből vádat és felelősséget erre a kormányra — a kik a képviselőház tárgyalásait figyelemmel kisérték — nem háríthatnak; mert minden körülmény közt kell, hogy eonstatáljam, hogy a kormány semmit sem mulasztott el, hogy a költségvetés létrejöjjön. Hogy a költségvetés létrejötte a kormány hibáján kivüli nehézségekbe ütközött, ennek természetes követkéz menye az, hogy az államháztartás zavartalan vitele érdekében indemnitásra van szükség. Már most az előttem szólt nagyméltóságú ur megszavazza ezen indemnitásról szóló törvényjavaslatot a nélkül, hogy bizalommal visel7