Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-97

50 XCVII. OESZÁGOS ÜLÉS. tetnék a kormány iránt. Én ezt természetesnek tartom. Elveink, politikai állásunk, átalában egész irányzatunk annyira távol esik egymástól, annyira különböző irány felé mennek törekvéseink, hogy a nagyméltóságú főrendiházi tag úrtól én nem várom, a kormány nem kéri, hogy bizalommal viseltessék a kormány iránt. Azonban midőn ezen bizalmat sem nem kérem, sem nem várom, sőt nem is óhajtom, mert attól tartok, hogy ha bizalmával megtisztelni szíves volna, azt csak elveinknek és politikai törekvéseinknek megváltoztatása árán nyerhetnék meg, a mire pedig nem vállalkozuuk: akkor nekem — a nagyméltóságú főrendiházi tag úr engedjen meg — még mindig tiltakoznom kell az ellen, hogy akár polgári becsületében, akár egyéni érzetében a nagyméltóságú főrendiházi tag urat, vagy talán azon pártnak tagjait, a melyhez tartozni méltóztatik, sértettem volna újévi beszédemmel. Elmondottam akkor azt, hogy azon irányt, azon törekvést, azon pártnak működését a hazára, a nemzet érdekeire veszélyeseknek tartom; fentartom ezt most is. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha azonban méltóztatnak azon nézeteket magokévá tenni, azon irányban menni joguk van, de azt ne méltóztassanak kivánni, hogy helyeseljem és ne méltóztassanak kivánni, hogy ne figyelmeztessem arra, hogy a magyar állam érdekeivel, a magyar nemzet érdekeivel egészen szemben álló, ellentétes irányban mennek, sőt mondhatom, veszélyes irányban haladnak. (Ugy van! Úgy van ! a baloldalon.) Hát, méltóságos főrendek, azon magaslatra, a mely magaslaton ő nagyméltósága magát állítja lenni, és a melyet sokkal magasabbnak mond, mintsem hogy velem e tekintetben magát összemérni kívánná, arra a magaslatra én emelkedni nem akarok. Méltóztassék azon magaslaton maradni, a melyen magát méltóztatik, — a mint szavaiból kiértettem — érezni, azon magaslatra én nem török. Én törekszem megállni azon, — nem magaslaton — csak azon az álláson, a melyet a kötelesség elembe szab akkor, a midőn képviselem a magyar kormánynyal együtt Magyarország, a magyar nemzet nagy többségét; képviselem azon pártot, a mely párt, az én meggyőződésem szerint, bölcs körültekintéssel, nem téve ki bizonytalan veszélyeknek az ország érdekeit, vezeti az ország ügyeit, vezeti évek hosszú sora óta, mindig támaszkodhatva egy erős többségre, a mely többség daczára annak, hogy nagyméltóságod más nézetben van, ma is — állithatom — mellettünk van és remélem, mellettünk lesz; mellettünk lesz, mert az ország érdeke, a magyar állam érdeke, ezt parancsolja, ezt tanácsolja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek elmondása után igen kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak az indemnitásról szóló törvényjavaslatot elfogadói és lehetővé tenni azt, hogy az államháztartás vezetése fennakadás nélkül folyamatban tartassák. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Zichy Nándor gr= Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Én szavaim értelmének helyreigazitása végett kérek szót. A nagyméltóságú minisíerelnök úr félreértette azon nyilatkozatomat, a melyben azt mondottam, hogy oly magaslaton érzem magamat, hogy a ministerelnök úr magaslatáról sem sújthat le; akkor nem polgári állás, nem czím, nem rang, nem méltóság és hivatal magaslatáról, hanem vallásos és erkölcsi érzelemről, (Mozgás a baloldalon.) becsületem és öntudatom magaslatáról szóltam és nagyon sajnálom, hogy ha ezen nyilatkozatomat bárki is másként fogja fel, mert ezen magaslatra, úgy hiszem, a főrendeknek mindegyike helyezkedhetik, a nélkül, hogy mást a maga magaslatáról akárhogyan is leszállítani törekednék. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? Ha nem kíván senki sem szólni, a vitát berekesztem. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy azok, a kik átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják a törvényjavaslatot, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A főrendiház elfogadja a javaslatot. Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Rudnyánszky József b. jegyző (szakaszónként olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: A részletek ellen észrevétel nem tétetvén, kimondom határozatképen, hogy a méltóságos főrendek az imént felolvasott tör-