Főrendiházi napló, 1892. VI. kötet • 1895. szeptember 26–1896. június 30.

Ülésnapok - 1892-97

4-8 XGVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. idő szerint és ezen házban annak megtagadásától semmiféle hasznos eredményt sem átalában, sem különösen politikai álláspontomból folyólag nem várok. Ámde egyszersmind ki kell mondanom azt, hogy az a helyzet, mely ilyen messze az évbe behatólag indemnitásokkal való kormányzást tesz lehetségessé, nagyon sajnálatraméltó és oly helyzet, a melynek ismétlése a budget megszavazásában rejlő alkotmányos jogokat érvényesitésökben veszélyezteti, vagy legalább súlyukban lelohasztja és azt hiszem, minden jóravaló és kötelességét ismerő kormánynak úgy, mint a törvényhozásnak kötelessége az, hogy minden ilyen gyakorlat elkerültessék. E részben én a felelős kormányt felelősségének terhe alól fel nem menthetem és azért bizalommal meg nem ajándékozhatom. Volnának elégséges subjectiv és egyéni okok, és volnának oly okok, a melyeknek igen nagy éle van azon politikai árnyalat irányában, a melynek egyik képviselője lehelni szeiencsés vagyok, a mely okok különösen felhívnak arra, hogy igen nagy éllel és keserűséggel lépjek fel ez alkalommal. Mert oly insinuatiók és czélzások tétettek a kormányfő, és a ministerium elnöke részéről, a melyek bennünket egyéni önérzetünkben és politikai becsületünkben súlyosan sértenek. Ilyenek foglaltainak azon újévi üdvözletekben, melyeket magánjelíegüeknek tekinteni nem lehet. Azonban én részemről magamat ilyenek felett állónak tekintem, és bármily magasan álljon a nagyméltóságú miniszterelnök úr, az ö magaslatáról az én magaslatomat e részben el nem érheti, és ugyanezen önérzet tölti el azt az egész pártot, a melynek tagja lenni szerencsés vagyok és a mely a magyar nép legnagyobb részének (Mozgás dalfelől.) vallásos és politikai önérzetét képviseli és annak érvényesítésére törekszik. Ezen nyilatkozatomat szembe áliitom azon nyilatkozattal, melyet a nagyméltóságú ministerelnök úr az újévi üdvözletek alkalmával becsmériőieg mondani jónak látott. De különben is, hogyan viseltethessem bizalommal olyan kormány irányában, a mely ezen ország népességének több mint felét képező katholikusokat és legalább is azoknak nézeteit, azoknak vallásos érzelmeit, azoknak hitelveit sértettnek vélő nagy pártot úgyszólván a politikai jog gyakorlatától megfosztja azon eljárása után. a melyet minden választás alkalmával, nemcsak a képviselőválasztásoknál, hanem a municipaíis, a községi választásoknál is ezen nézetek érvényesülése ellen, a választási jogoknak sérelme utján, az én meggyőződésem szerint és egyéni tudomásom szerint, a politikai jogoknak e szerinti elkobzásával gyakoroltak. Az indulatoknak, az elkeseredésnek, hogy ne mondjam, a gyűlölködésnek politikáia nem üdvös politika. Üdvös politika az, a mely a nemzet nagy többségének érzésével és meggyőződésével komolyan számol és nem egyéni felfogások vagy eszmék, hanem a politikailag mérlegelendő czélszerűség szerint szabja meg eljárásait és hozza meg törvényeit. De nemcsak a többség, hanem minden kisebbség joga vallásos meggyőződése tiszteletét és kíméletét igényelni, nem pedig nyers és durva elnyomást szenvedni, midőn annak érvényesítésére a politika terén törekszik. Ez a legnagyobb indok, a mely miatt egy kormány irányában, a mely nem az általam helyeseknek tartott elveket tartja szem előtt, hanem megátalkodottan ezen nézetek érvényesülésének útját akarja állni, nem törvényes, hanem erőhaialmi eszközök által, hogy én azon kormány irányában a lehető legnagyobb bizalmatlansággal visel létem. Igenis, méltóságos főrendek, én nagyon sajnálom, hogy nemcsak ezen nézetáramlat, nemcsak a római katholika egyház, de maga a méltóságos főrendiház iránt is ez alkalommal némi mulasztással kell a ministeriumot vádolnom és nevezetesen a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister urat. Mi, méltóságos főrendek, mi néppártiak és a méltóságos főrendek mindnyájan mindaz iránt, a mit a haza érdeke követel, élénk érzékkel viseltetünk és mi is elvárjuk, hogy az, a mit ő Felsége atyai szándékában az országgyűléssel a minister utján tudatni jónak lát, az bármi tekintetnél fogva is ezen főrendiház elől el ne vonassék. És ilyennek tekintem azon nyilatkozatot, a melyet a tisztelt cultusminister ur a budget tárgyalása alkalmával az autonómia kérdésében i a képviselőháznak tett. Elvártam volna, hogy I a minister ur a legközelebbi főrendiházi ülés-