Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

44 LXXVÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. tani a gazdasági fejlődés útjában álló akadályokat, azután terjeszteni a legnagyobb mértékben a gazdasági intelligentiát, a nép között vezetőképen és tanitóképen szerepelni, erkölcsi támogatásban és a hol szükséges, anyagi támogatásban is részesíteni a gazdaság, valamint az ipar egyes ágait is, mindaddig mig azok saját lábaikon is meg tudnak állani, de mindenekelőtt kifejteni a legnagyobb tevékenységet oly irányban, hogy a társadalom saját kötelességeinek tudatára ébredjen, hogy a társadalom igyekezzék a lehető leghelyesebb tevékenységet kifejteni és ezt a tevékenységet azután helyes irányban vezérelni. Tudom, méltóságos főrendiház, meg vagyok győződve, hogy nem mindenki osztozik e nézeteimben és hogy vannak ellentétes nézetek, vannak ezzel homlokegyenest ellenkező áramlatok, melyek az állam feladatait sokkal messzebb kívánják kiterjeszteni és az állam ingerentiája tekintetében sokkal nagyobb követelésekkel lépnek fel az állammal szemben. De azt hiszem, hogy ha a kormány tudomására jut annak, hogy egy vagy más áramlat közgazdasági szempontból nem helyes, pénzügyi tekintetben pedig egyenesen veszélyeztetné az államháztartás egyensúlyát: kötelessége azzal szemben a leghatározottabban állást foglalnia. Ha ez a kormány kötelessége átalában, kétszeresen áll ez akkor, a midőn súlyos viszonyokkal kell számolnunk. Mert bár nem concedálhatom azt, a mit — ha nem is itt, de másutt — folyton hangoztatnak, hogy gazdaságunk egész területén, az egész vonalon a legnagyobb crisis van: még sem titkolom sem magam, sem mások előtt, hogy igenis a gazdaság bizonyos ágazataiban némely kedvezőtlen momentumokat és kritikus jelenségeket látok, melyek természetes folyományai a nemcsak Európában, hanem az egész világon mutatkozó közgazdasági depressionak, melynek hatása alól nem birjuk magunkat emancipálni, s melynek forrásaira a kormánynak ingerentiája nincs. Ha ily körülmények között a kormánynyal szemben nagyobb igények, rendkívüli követelések támasztatnak, kétszeres kötelessége megbírálni, vájjon azok olyanok-e, a melyek okvetlenül teljesitendők, vagy olyanok, melyek teljesítése megbolygatná azt, a mit minden körülmény között szem előtt kell tartani, az államháztartartás egyensúlyát? Azt hiszem, a kormányt minden ily áramlattal szemben e kötelességszerű feladata teljesítésében a nagyméltóságú főrendiház is kegyesen támogatni fogja. A mi azt a concrét megjegyzést illeti, melyet Zichy Nándor gr. ő nagyméltósága tett, hogy t. i. mi reálisnak mondjuk költségvetésünket, holott, abban igen nagy mennyiségben fordulnak elő bevételekként oly összegek, melyek kölcsönökből származnak s e szerint nem az állam saját bevételei s igy a költségvetés nem is lehet reális: erre nézve bátorkodom megjegyezni, hogy ez az állítás félreértésen alapszik. Mert igaz, hogy a budgetben vannak kölcsönökből származó összegek — hasonlíthatatlanul kisebbek, mint évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt — oly összegek, melyek egyik vagy másik állami alapból vételnek kölcsön különböző állami építkezésekre s legnagyobb részt a cuítusministeri tárcza keretében szerepelnek ; igaz, hogy ez összegek be vannak állítva a költségvetésbe mint bevételek, nagyon természetesen azért, meit a törvényhozás alkotmányos ellenőrzését a bevételekre és kiadásokra nézve csak úgy gyakorolhatja, ha azok benn vannak a költségvetésben. De ez összegek, midőn egyrészről, mint bevételek szerepelnek? másrészről ugyanannyi van, mint kiadás, beillesztve a költségvetés kiadási rovatába. Ez tehát csak egyszerű átfutó tétel, mely akár benn van, akár nincs a költségvetésben, arra befolyással nincs s igy annak realitását nem is érintheti. (Héljeslés.) Ezek után tisztelettel kérem a költségvetés megszavazását. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Egy szót kérek! Elnök: Személyes kérdésben ? Zichy Nándor gr.: Félreértett szavaim helyreigazítása végett. A fináncminister úr azzal vádol, hogy én a költségelőirányzat realitását azon ötletből támadtam meg, hogy abban fedezetképen, állami jövedelemképen oly tételek vannak, a melyek kölcsönösszegek, tehát nem reális állami jövedelmek. Ha ilyenek vannak és volnának, a fináncminister úr kétségkívül nem fogná állitásom helyességét meg-