Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

4i LXXVI. OSZEÁGOS ÜLÉS. kisbirtokra nehezednek; a melyeket utóbb a nagybirtok és az egész ország is megérez, mert a beteg közgazdászati állapotoknak nyomása és súlya alól a közgazdasági szervezetnek soha egyik lagja sem bir szabadulni. Akárkit sújtunk igazságtalanul vagy mérték felett, sújtjuk vele az egész hazát, sújtjuk az egész közgazdasági testet. És ez a pditika, ez a financiális irány az, a melyet nagy vonásokban rosszalok, és ez az, a miért kárhoztatom ezt az előirány­zatot. De hiszen ennek az előirányzatnak nem a t. pénzügyminister xír a teremtője és nagyon igazságtalan volnék, ha őt tenném ezért íele­lőssé; a rendszer, a mint azt Esterházy Miklós Móricz gr. úr mondotta, az irány, a szabadelvű iránynak hibás financiális rend­szere, nagyzása, túlzott chauvinismusaaz, (Igaz! Úgy van! jobbfélől) melylyel utóbb, hogy ereje hatalmába kerítse a nemzetet és annak minden tagját, a hatalom pleonasmusát, a központi ural­kodó hatalom túltengését idézte, mely utóbb mindent veszélyeztet, de első sorban a polgári és alkotmányos szabadságot. Mert hiszen ez nem Magyarországon felfalált uj dolog, a sza­badság és parlamentarismus, a szabadság és az alkotmányos formák egyek és vajmi gyakran a párturalom a szabadságnak nem védője, t hanem elnyomója. Es ime, azt tapasztaljuk mi is, midőn panaszoljuk, hogy a lelkiismeret és az egyház szabadsága van megtámadva és el­nyomva. Hiába méltóztatnak mondani, hogy azon a nyomon és alapon haladunk, melyre Magyarországnak politikai és speciális fejlődé­sét és ezzel jövő sorsát szent István királyunk helyezte, midőn a kereszténységre téritette Ma­gyarország nemzeteit. Ez nem szent István királynak alapja, ez a modern, túlzott felfogá­soknak, a modern eszméknek kifolyása, és ne méltóztassék hinni, hogy megijedünk, ha védelmökre azt állítják, hogy hiszen ez modern. Épen a »modern« fogalmában rejlik az elitélés szava, mert a modern nem azt mondja, hogy mi szabad, mi jó, mi haladás, hanem a modern fogalma alá mi azt subsummáljuk: melyek azon hibás irányok, a melyek a modern fejlődésnek rossz kinövéseit idézték elő? Azt méltóztatnak mondani, hogy a nép­párt, a melyet alakítani akarunk, egyoldalúlag egy álláspont szolgálatában áll, hogy az tisztán katholikus párt, és hogy tisztán felekezeti ala­pon álló párt, nagy veszedelem, hogy annak léteznie nem szabad. A t. kormánynyal e kér­dés felett nem vitatkozom. Ezt én igen jogo­sultnak tartom és semmiben sem veszedelmes­nek, mert minden egyénnek, minden társulat nak, minden felekezetnek alkotmányos joga, alkotmányos szabadságával a törvény korlátjai között élvén, megvédenie hite szabadságát, elő­mozdítania felekezetének érdekeit; és ha e rész­ben manapság erősebb a felbuzdulás, ha ez a védekezés határait talán tálhaladja imitt­amott, az a megtámadás jogosulatlanságában fekszik. És azzal nagyon könnyen lehet véde­kezni : imitt-amott, ez meg ez, — a kit meg nem nevezek, — a szószékről ezeket meg ezeket állította, a miket el nem mondok, de a mik mindenesetre veszedelmesek, károsak, nyug­talanítók. Ha pedig az mondatik: íme, tessék nézni, az önök emberei, az önök közegei, az önök hivatalnokai néha az önök saját neve alatt is ezt meg ezt mondották, a mi tisztán a közszabadság és az alkotmányos alapelvek sérelme, akkor azt méltóztatnak rá mondani, hogy a képviselőházban, a hol a néppártnak egy képviselője ül, még senki sem támadott ennyire, hanem igen természetesnek és jogo­saknak találták az ilyetén felszólalásokat. Az egyik minister azt mondja: én nem állitom, hogy hazafiatlan ez az irány: a másik miaister egyenesen és határozattan hazafiatlannak jel­lemzi azt. Ha tetszik, ez, ha tetszik, amaz; de engem az legkevésbbé sem nyugtalanít, a leg­kevésbbé sem bánt. Uraim, önök nem birái ennek. Ennek az ország, a törvényhozás és kinek-kinek a lelkiismerete a birája. És ha azt méltóztatnak mondani, hogy az a levél, a mely­ben a néppártról említés történik, a mely Esterházy Miklós Móricz gr. t. barátom­hoz és az én csekélységemhez oly helyről intéz­tetett, a mely előtt pietással és a legmélyebb alázattal hajlok meg, a melynek Ítéletét mind­nyájunkra nézve és mindenekelőtt saját csekély személyemre nézve magasra helyezem, ha ezen levélben az foglaltatik, hogy ez az irányzat ós ez a mozgalom a katholicismus megtámadott elvei érdekében indokolt, jogosult és folyta-

Next

/
Thumbnails
Contents