Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-76
LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 megbotránkoztató ténynek oka első sorban a felesleges közvetítőkben keresendő, mert csak egyedül a baromfi 5, mondom öt közvetítő kezén át jut a fogyasztó konyhájába. Ott van a hús, melyből nem is említve a mészáros nyereségét, a városi közvetítőnek legalább 10 százalék jár. Ott végre a legfontosabb fogyasztási czikk, a mindennapi kenyér, a mely ma is, az olcsó gabonaárak mellett ép oly magas, mint a 12 forintos búza idejében. Ma 100 kilo kenyérliszt ára 7 frt 25 krt, 100 kilo burgonya feldolgozva 3 frt, 100 kilo lisztre kenyérsütés! költség 3 frt 50 kr., összesen 13 frt 75 kr. Ma Budapesten jegyeztetik (230 kilo kenyér) á 10 kr., 23 frt, egy kenyér után tiszta nyereség 9 frt 25 kr., vagyis egy kilo kenyér, melyért ma a szegény munkás 10 krajczárt tízet, méltányos nyereség mellett 6 krajczárért is elő volna állitható. Negyven százalék dividenda! (Derültség jobbfelöl.) Nem, méltóságos uraim, ezek beteg állapotok és jobb volna, ha azok sürgős gyógyításával foglalkoznánk, mintsem azok büszkélkedő fitoglatásával a millenium alkalmával a nagyvilágnak (Helyeslés jobbfelöl.) Átalában a kiállítás forcirozását ma, midőn átalános depressió uralja a kedélyeket, ünnepélyek rendezését akkor, mikor beteg van a háznál és üres a ládafia, nem tartom szerencsés gondolatnak. (Igaz! Úgy van! jobb/elől.) Mert egy fiascoval többet árthatnánk az ügynek, mint. a mennyit száz sikerrel használhatnánk. De nem szólok többet erről, ha már elhatározott dolog, úgy sem változtathatok rajta, hazafiatlanságnak tartanám pedig azok kedvét rontani, a kik ma még rendelkeznek ilyennel. Ennélfogva nem is akarok akadályt gördíteni azok elé, kikről ma még fel kell tennem, hogy jól megfontolva mennek a dologba, és kikről remélleni akarom, hogy az előbb felvetett kérdésekre is kiterjesztendik figyelmöket és jóakaratukat. A költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (tilénk helyeslés és éljemés jobbfelöl) Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gr.! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Én csak igen röviden kívánok legelőször is magához az előirányzatFÖRENDINAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. hoz szólani, de nem financiális, hanem átalános politikai szempontból. Én is elfogadom ezt a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. Én ebből nem csinálok bizalmi kérdést, de elutasítom magamtót azt a föltevést, hogy ezen főrendiházban ebből bizalmi kérdést csinálni ne lehetne, és még inkább azt, hogy a jelen helyzetben abból magam bizalmi kérdést csinálni nem akarnék, ha időszerűnek találnám, hogy a bizalmi kérdés felvetése által a kormány létezését megingassam. Ezt a költségvetést más szempontokból is, mint a bizalmi szempontból, meg kellene támadnom. Meg kell támadnom kivált azért, mivel a politikát és a politikai irányt, mely e budgetnek és az azt előkészitő helyzetnek okozója, gyökeresen és fundamentaliter hibáztatom és rosszalom. És minő ez az irány? Ez a túlzásnak és a chauvinismusnak az iránya, a mely sohasem számol azzal, hogy mit birunk, hanem mindig csak azzal számol, hogy mi tetszik, és hogy mi által lehet tapsokat elérni! (Ügy van! jobbfelöl.) Hiszen a jelentés maga is sok részben megvilágítja ezt a budgetet és magában a fedezetben is kölcsönök szerepelnek mint fedezetek, és ez aztán a tökéletes egyensúly! Az azegész két utolsó lapja csaknem egyébből sem áll, mint nagyrészt vagy egészen kölcsönből, és ezt azután egészen a fedezet oldalára irjuk. De ezek kisszerűségek; ezekkel hosszasabban foglalkozni nem akarok, hanem ha ezeti az utón haladunk, újból oda fogunk érni, hogy össze fogjuk kulcsolni kezeinket és keresni fogjuk, hogy hogyan és milyen megtagadások és lemondások utján lehet &?• államnak roppant áldozatokkal helyreállított egyensúlyát némileg ismét helyrehozni. Az bizonyos, hogy nagyon sokat adunk ki és az is bámulatos, hogy az állam pénztárába mennyi adó folyik be. De ez az adórendszer a chauvinismusnak teherhordó rabszolgája. És ki fizeti ezt az adót? Mai napság már nem többé a földbirtok, nem a kataster; mai napság pénzügyi rendszerünk oda fejlődött, hogy az élet drágittatott meg, az egyedárúságok, fogyasztási adók és átalában fogyasztást érintő mindenféle oly intézkedések által, a melyek a szegény és kereső népnek életét megdrágítják, a melyek a 6
