Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

I LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. nek, mely az általam imént felemiitett törvé­nyek halmazában kidomborodik, folyománya annak, hogy önöknek egyetlen egy igyekezetök volt, és ez az állam omnipotentiájának létesí­tése. És ez önöknek sikerült. Ehhez önöknek szívből gratulálok, gratu­lálok ahhoz, hogy 20 évi müködésök után Európának hirdethetik, hogy ma már nincsen ország Európában, a melyben az állam omni­potentiájának jótéteményeit nem élvezi minden ember. Ezen állami omnipotentia betetőzésére irány­zott törekvésnek tartom azt a heves harczot, a mely közel két éve foglalkoztatja és izgalom­ban tartja az országot; a valláspolitikai har­czot. Ez még hiányzott Magyarország állami omnipotentiájának betetőzésére. Még hiányzott az, hogy a kormány az állam beavatkozását kérhesse a törvényhozástól Magyarország pol­gárainak lelkiismereti ügyeibe. E harcz heves és rajtunk nem múlt, hogy a kormánynak, a liberális rendszernek ezeu igyekezetét megakadályozzuk. Nem sikerült. De sikerült nem nekünk, méltóságos főrendek, de éppen a liberális rendszernek az, hogy meg­indult országszerte egy nagy és erős mozga­lom, a melynek fő programmpontja az, hogy tűrni nem fogjuk a Magyarország polgárainak lelkiismeretébe való beavatkozást. Ezért igenis az alkotmányos korlátokon belül szabad és kell küzdenünk. (Helyeslés és éljenzés jóbbfelöl.) Méltóságos főrendek ! Ez a mozgalom nagy erővel indult meg, ezen mozgalomnak legfőbb czélja az, hogy azokat a törvényeket, melyeket sérelmeseknek ismerünk, revideáljuk. Igen is, így áll programmunkban, nem félek e szót itt . kimondani. Vannak e programmnak más pontjai is, elfogadhatók, megvitathatok, visszautasíthatok. De egyet nem szabad tenni: és ez az, hogy ezen programmnak összeségére kimondják, hogy hazafiatlan; nem szabad kimondani azt, hogy könnyelmű politikát folytatnak azok, a kik po­litikai becsületöket ezen programmhoz kötik. (Igaz! Úgy vanl jobbfélől.) Alkotmányos ország­ban ezt a nyilvánosság előtt kimondani, ilyen súlyos váddal politikai ellenfeleket illetni csak akkor szabad és lehet, hogyha az, a ki ezt állítja, be is bizonyítja. (Helyeslés jobbfelöl.) Hazafiatlan és könnyelmű politikát folyta­tunk mi és azok, a kik készek az én nézetei­met elfogadni. Hazafiatlan, könnyelmű politika az, ha kimondjuk, hogy szükségesnek, üdvös­nek tartjuk, hogy az 1867-iki alap akként ma­radjon fenn, a mint azt a kiegyezési törvény megszabja? Hazafiatlan és könnyelmű politikát folytatunk-e mi, hogyha a vallásunk ellen inté­zett támadások ellen nem hogy szegődnénk, de kezet fogunk hitsorsosainkkal azon munkára, hogy az állam törvényhozásából ki ne küszö­böltessék vallásunk szent tana ? (Helyeslés jobb­felöl.) Ismétlem, nem törődve az ellenvetésekkel, és most nem a méltóságos főrendekhez beszé­lek, mert tiszteletben tudom tartani a főrendi­ház méltóságát, de nem törődve azok gúnyjá­val, a kik engem megérteni képtelenek: mi nem engedhetjük, hogy egy egész nemzedék csakis bölcseleti alapon neveltessék s az emberi élet legfőbb támasza, a vallás, minden polgári tény­kedésből kiküszöböltessék. (Helyeslés jobbról. Ellenmondások balfelöl.) Nem azért tömörültünk mi, hogy meg­támadjuk azokat, a kik nem hitsorsosaink; nem azért védjük vallásunkat, hogy őket a tőrvény jótéteményeitől megfosszuk Oh nem! De a vallásos érzület oly inponderabile, melyet az egyesek s a nemzet szivéből kitörülni nem lehet. S ba nem hagynak fel a törvényhozás ezen irányával — nem akarok fenyegetődzni, de súlyos bajoknak megyünk eléje, mert vallá­sos érzü'etünk megvédésében — s ezt higgad­tan mondom — csak az alkotmány s a tör­vény fog nekünk halárt szabni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azok, a kik azt mondják, hogy hazafiat­lan politikát folytatunk, nem is azt kifogásol­ták, hogy a 67 es alapot elfogadjuk. Hanem vannak programmunknak oly pontjai, melyek a legélesebb kritikának voltak kitéve, melyeket félremagyaráztak, melyekért a legsúlyosabb vá­dakkal, gyanúsításokkal, rágalmakkal ületnek. Midőn az ország közgazdasági viszonyaival foglalkozva, bizonyos követelményeket állítunk fel: azt vetik szemünkre, hogy szövetkezünk

Next

/
Thumbnails
Contents