Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-76
LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. mert Dalmátország valóságos Riviéra, egy darab parlagon heverő Olaszország. Városai, melyek hazánk középkori történetében fontos szerepet játszottak: Spalato, Trau, Ragusa, Sebenico műemlékek dolgában bátran versenyezhetnek Itália városaival. Hogy azonban Magyarország nagy történelmi czélok elérésére törhessen, méltóságos főrendek, ennek útja nem az, hogy egy lejárt rendszer nyomja a közéletet, hanem a népben lappangó őserőt kell segítségül hivni, mert a valódi őserők ott szunnyadoznak a tömegek érzéseiben. A meddig az ország ügyene a puszta önzés lesz befolyással, a meddig a nemzet akarata nem fog érvényesülni és a vezérlő államférfiak a hatalom fentartása érdekében nem fogják átallani lángba bori tani az országot, addig nagy történelmi czélokról hiába beszélünk. Méltóságos főrendek! Magyarországnak oly pártra, oly kormányra van szüksége, a mely nem puszta jelszavakban keresi megifjodását, oly államférfiakra, a kik tudjanak tenni és alkotni a magyar nép érdekében; inert nem az istenadta nép él azért, hogy a kormányzók dicsőségéhez és önzéséhez a talapzatot megadja, de igenis, a kormányzók élnek azért, hogy a nép jólétén és boldogságán fáradozzanak. Hallgassák meg az idők szavát, mert ha továbbra is puszta jelszavak és nem a közgazdasági téren való alkotások segélyével fognak kormányozni, akkor a szántó-vetö nép, a mely ma még könyörög, holnap követel; követelni fogja a napi kenyerét, követelni fogia a vallás tiszteletét, a melyet veszélyben lát; alulról indul meg az a mozgalom, mely a közéletet reformálni fogja új eszmék és új államférfiak segítségéve]. Uj czégér a régi üzlet felett, ebben az öt szóban összponlosul a nagyméltóságú kormány politikája. Részemről nem hiszem, hogy az új czégér alatt biztosítani lehessen a felekezeti békét, Magyarország jólétét, békés haladását s éppen azért átalánosságban a részletes íárgyalás alapjául sem fogadom el a költségvetést. (Helyeslés jobb/elől.) Gyulai Pál jegyző: Vay Béla báró! Vay Béla b.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot az 1895. évi költségvetésről úgy, FŐRENDI NAPLÓ 1892 — 97. V. KÖTET. a mint van, egészében és részleteiben elfogadom és szívesen megbízom és felhatalmazom a kormányt annak végrehajtásával. Ezen költségvetés felesleggel záródik és senki sem mondhatja, hogy az nem reális, nem helyes alapokon nyugszik, s nem olyan, mely a kiadásokban is a szükségleteknek kellőleg megfelel. Ebből az következnék, hogy azt nem is kellene védelmezni, egyszerűen csak elfogadni. Igenis, ha nem volnának itt a főrendiházban is egyesek és többen olyanok, a kik bizalommal nem viseltetvén a kormány iránt, azt nem akarják felhatalmazni, hogy az bármely és bármilyen költségvetéssel is kormányozzon. Ugy mondám, vannak egyesek és többen olyanok a főrendi házban, a kik bizalommal a kormány iránt nem viseltetnek; mert itt a két nagy kormányellenes pártnak, a függetlenségi és az úgynevezett nemzeti pártnak csak egyes követői vannak és vannak többen, kik az egyházpolitikai törvények miatt ellenesei a kormánynak, ezeknek — csak most előttem szólott t. barátomtól hallottam — hivatalos elnevezésök: néppárt. Megn\ ugodhatnak azonban ministeri tárczáink jelen képviselői, hogy ezen bizalmatlanság a törvényjavaslat mind a háromféle ellenzői részéről nem annyira ő ellenök, hazafiságuk, tehetségök, modoruk, vagy átalában szpmélyök ellen van intézve, mint inkább azon párt ellen, melynek nézeteit ők képviselik : a szabadelvű párt és annak elvei ellen! És ez az, méltóságos főrendek, a mi aggasztó édes magyar hazánk jelenlegi tagadhatlanul komoly helyzetében. Ha én Angliában, vagy más hasonló parlamentáris szabad államban a szabadelvű pártnak tagja volnék és ellenem azt bizonyítgatnák, hogy én szabadelvűségemmel túljárok a kellő határon, sőt egy valamely concret törvényjavaslatnál meg is buktatnának, kisebbségben hagynának: minden bú és gond nélkül hajolnék meg a conservativ többség akarata előtt s csak várnám az alkalmat, midőn az ellenpárt hibája vagy túlzásai, vagy csak a folyvást haladó kor követelményei adnának ismét igazat liberális érveimnek, hoznák meg pártomnak a többségét s tennék lehetővé a megbukott törvényjavaslatnak törvény erejére való emelését. 4
