Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-76
> LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. De nem igy van ez most édes hazánkban, mert nem egy conservativ párttal állunk szemben, hanem három másféle párttal, melyek mindenike egyebet akar és csak egyben érten ekegyet., hogy a szabadelvű pártot és többségét megbuktassák. Az első ez elienpártok között folyvást közjogi állásunkat, az 1867-iki kiegyezést ostromolja; a mellett előtte csak másodsorban bir fontossággal a szabadelvűség, sőt annak mérve és mikéntje iránt is igen küiönbözők a felfogások e pariban. A nemzeti párt, mely kijelentése szerint az 1867-iki kiegyezés bive, nem hogy igyekeznék azt velünk vállvetve megvédelmezni a közjogi ellenzék támadásai ellen, hanem kormányt és szabadelvű pártot buktató szándékkal igyekszik mindig kitalálni valamit, — a mi a magyar nemzeti érzelemnek talán hizeleg — de a miről tudja, vagy legalább tudhatná, hogy az nem időszerű, nem kivihető, legalább is mindaddig nem, mig az 1867-iki kiegyezés sem itt, sem a Lajthán túl többé ostromnak kitéve nem lesz s ez által Ausztria és Magyarország nagyhatalmi állása az európai államok sorában mint dualisticus és csakis mint dualisticus államé, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) hosszú időre meg nem szilárdítható. (Élénk helyeslés a halóidalon,) E mellett a nemzeti párt egy vagy más ürügy alatt folyvást gátlóképen hat a szabadelvű pártnak bár szabadelvű, de a kor és a körülmények igényeinek megfelelő alkotásai irányában; s midőn magát sokszor szabadelvűbbnek állitja a szabadelvű pártnál —theoriában: a praxbban tetteivel, szavazatával mindig az ellenkezőt bizonyítja, úgy, hogy joggal illethetjük inkább a túlságos conservativismus, sőt clericalismus vádjával. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végre a szabadelvű egyházpolitikai törvények ellenzői épen itt a főrendiházban egyesültek egy teljes párttá, kik nem tekintve azt, hogy *z egyházpolitikai törvényjavaslatok nagy része már törvénynyé vált; nem tekintve azt, hogy a szabadelvű pártnak nemcsak az egyházpolitikai törvények fölött kell határoznia, hanem az 1867-iki törvényeket is folyton védelmeznie kell; nemcsak a magyar nemzet magyarságát hanem a magyar állam magyarságátis fenn kell tar tani a (Élénk helyeslés a baloldalon.) a sok különféle nemzetiség ellenében; helyre kell állítania valutánkat megvédelmeznie, a földmívelésügyi érdekeinket, szaporítania, gyarapítania gyárainkat, közlekedési eszközeinket; nem tekintve azt, hogy az igazságszolgaitatás s a községi és megyei közigazgatás terén számtalan javítást, ujitást kell eszközölnie, hogy az jd és pontos legyen és a kor igényeinek megfeleljen. Mindezekre nem tekintenek, hanem vélt dogmasérelmökbe burkolózva, megtagadják a szabadelvű pártból alkotott ministeriumtól bizalmukat s még a költségvetést sem fogadják el; mert. költségvetés megszavazását appropriatio nélkül én nem képzelek rnagammnak, az csak illasió. Ily körülmények között, méltóságos főrendek, Demosthenes ékesszólásávaí szeretnék t bírni, hogy bebizonyítsam, hogy meggyőzzem az ellenpártokat a felől, hogy nem helyes az út, melyet követnek, hogy Magyarország jólétét, javát csak az általunk megkezdett utón lehet munkálni, lehet elérni: az 1867-iki törvények, a dualisticus kiegyezés szoros megtartásával és a mellett tiszta szabadelvű irányzattal. De ha semmi sem győzhetné meg politikai ellenfeleinket tévedésök felöl, bízom a szabadelvű pártnak eddig is tanúsított és tapasztalt összetartásában és erélyében; hogy küzdve bár, de meg fogja védelmezni mindkét álláspontját és beláthatatlan bajok, bonyodalmak és viszályoktól meg fogja menteni a hazát. Méltóságos főrendek! Azt hallottam valakitől, czélzással a szabadelvű pártra s annak kormányára, hogy »immár Saturnus megette fiainak javát.« Hát ezt elismerem; de meggyőződésem az is, hogy Saturnusnak számtalanok a fiai, — kik, miként Anteus — ki az anyaföldből merített mindig új erőt a küzdelemre, a kötelességérzetből és hazafiságból fognak mindig erőt meríteni a politikai véleményök melletti harczra s végül, remélem, igenis a győzelemre. Mint. előre moudom, elfogadom a törvényjavaslatot (Élénk helyeslés balfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Esterházy Miklós Móricz gróf! Esterházy Miklós Móricz gr.: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek ! Szót I kértem, hogy parlamentaris szokás szerint a
