Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-74
LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. J: Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Kivan valaki átalánosságban hozzászólani? Ha nem kivan, kimondom hatá r ozatképen, hogy a főrendiház az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Közép Szolnok-, Zarándmegyék é3;a volt Kővárvidék területén a megszüntetett úrbéri dézsmák kár pótlásánál visszatartott összegeknek kiszolgáltatásáról szóló törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Rudnyánszky József b. jegyző (szakaszonkint olvassa a törvényjavaslatot, mely észrevétel nélkül elfogadíatik). Elnök: Sem átalánosságban, sem részleteire nézve észrevétel nem tétetvén, kimondom határozatképen, hogy a méltóságos főrendek a felolvasott törvényjavaslatot átalánosságban és részleteiben elfogadják, miről a képviselőház szokott módon értesíttetni fog. Következik a főrendiház pénzügyi bizottságának jelentése az 1895. év első két hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1894. évi XXXIV. t.-cz. hatályának az 1895 évi április hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jelentés fölolvasását. Rudnyánszky József b* jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Kivan valaki szólani? Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A jelen törvényjavaslatban foglalt felhatalmazást sokan különböző természetűnek tekintik. Vannak, kik abban bizalmi szavazatot keresnek, vannak, kik egyszerűen az ügyek elintézése érdekében rendes körülmények között megszavazhalónak tartják, eltekintve a bizalom, vagy bizalmatlanság kérdésétől. Ez az én nézetemis. Nem tartom kizártnak, hogy lehetnek idők és körülmények, melyek között az indemnitas meg nem szavaztatik, mert hiszen a megszavazásnak nem is volna értelme, ha a meg nem szavazás lehetősége nem adna neki súlyl. De ha szót emelek, nem elméleti kutatás és vitatás érdekében teszem, hanem, mert meg kell ez alkalommal egyrőlmásról emlékeznem, a mit azon objectivitással szándékozom megtenni, melyet e főrendiház körében mindenkor igyekszem megőrizni. Már másodszor van az indemnitas megszavazásának kérdése a méltóságos főrendek előtt; időközben uj kormány is alakult. E kormánynyal szemben, midőn az a hatalmat kezébe vette és programmjával a méltóságos főrendek elé lépett, mi, a kik e házban az egyházpolitika ötletéből ellenzéki álláspontot foglaltunk el, álláspontunkat és felfogásunkat a lehető legrövidebben, legtárgyilagosabban és legrokonszenvesebben igyekeztünk nyilvánítani. Jeleztük, hogy a kormányt azon tisztelettel fogadjuk, melylyel ő Felségétől kinevezett alkotmányos kormány iránt nemcsak tartozunk viseltetni, hanem mindig szívesen is viseltetünk. Jeleztük, hogy a kormánynak azt a nyilatkozatát, hogy a békét helyreállítani és a kedélyeket megnyugtatni szándékozik, üdvözöljük és e törekvésében nem szándékozunk eléje akadályokat gördíteni. De egész határozottsággal kimondtuk azt is, hogy ellenzéki álláspontunk elvi alappal bir, hogy ez elvi alap a katholikus hitnek és egyháznak a kormány törvényjavaslataiban foglalt megtámadása és sérelme s hogy ennek orvoslása nélkül sem az ellenzéki álláspontunkról való lemondás, sem az ország békéjének helyreállítása s a kedélyek megnyugtatása nem lehetséges. Ma már helyzetem e részben változott. Ma már azt, a mit akkor nyilvánítottam, többé nem nyilvánítom; azaz ma van ahhoz hozzáadni valóm. Ma már kénytelen vagyok határozottan kimondani, hogy én a kormány irányában és a kormány békítő törekvésének őszintesége iránt bizalommal nem viseltetem; nem viseltetem pedig azért, mert ha azon elvi alapra szándékozott volna lépni, ha azon eljárást és azon irányt akarná követni, mely a keresztény és katholikus hitnek igazságot szolgáltat, mely a római katholika egyháznak sértett jogait orvosolni akarja, akkor már lett volna elégséges alkalma és ideje ezt eddig is jelezni. Mi azonban — fájdalom — az ellenkezőről vagyunk az eddigi eljárás következtében meggyőződve, és pedig főleg két szempontból. Az egyik a kormánynak a törvényjavaslatokat illetőleg folytatott eljárása, a melyben az
