Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-74

12 LXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. eddig követett eljárástól semmiféle eltérést nem látok. A másik az a nyilatkozat, a mely a kormány és az azt környező párt részéről tétetett a választási jog gyakorlására vonatkozólag. Elénk fog kerülni legközelebbről az a két törvényjavaslat, a melyet a méltóságos főrendek elutasítottak. Ezek változatlanul fognak másodszor is a főrendiház elé terjesztetni, holott a kormánynak módjában lenne legalább is ezek mikénti változtatása iránt a méltóságos főrendeket megnyugtatni. De sokkal fontosabb az egyházpolitikának alapját képező törvénynek, a kötelező polgári házasságra vonatkozónak életbeléptetése. Erre vonatkozólag a kormánynak már oly nyilatkozatait vettük, a melyek a legnagyobb mértékben nyugtalanítók. Emlékeztetnek azok arra az irányra, a mely a történetben örökké fájdalmas emlékezetű időszakokra vezet vissza. Ily nyilatkozat a belügyminiszter úr azon kijelentése, a mely szerint az állami anyakönyvek vezetésére a községi tanítókat, az ezeknek állását és magaviseletét szabályozó törvény újabb módosításával akarja alkalmasakká tenni. Ilyen nyilatkozat az is, a mely szerint a kötelező polgári házasságra vonatkozó eljárásra nézve már kész törvényjavaslat elejtetik és e nélkül szándékoltatik a polgári házasságról szóló törvény erőszakosan keresztül vitetni. Már most, hogy ha mi azt látjuk, hogy a kormány nyilatkozataiban és eljárásaiban nem megnyugtató körültekintéssel akar eljárni, hogy nem szándékozik ezen sérelmes törvényt visszavonni, hogy nem szándékozik, ennek revisióját a törvényhozásban initiálni, hanem hogy ellenkezőleg az érdesebb, az egyházra nézve sérelmesebb és szomorú emlékű előzményekre való emlékeztetéssel kívánja azt keresztül erőszakolni: akkor igen természetes, hogy azon bizalom, melyet a kormány irányában kineveztetésekor érezhettünk, ez idő szerint bizalmatlansággá változott. De még szomoritóbb és sujtóbb az a helyzet, a mely a választások alkalmával követett eljárásokból merült fel előttünk. (Mozgás a baloldalon.) Magyarország alkotmánya népképviseleti parlamentáris alapon nyugszik. A választásoknak tisztasága, a választási jog szabadságának tisztelete egyértelmű és ugyanazonos magának az alkotmánynak tiszteletével és épségben tartásával. Minden sérelem, minden erőszak, a mely a választásoknál elkövettetik, magának az alkotmánynak a sérelme magasabb értelemben. A legkomolyabb aggodalmakra gerjeszt az a helyzet, a melyben ezen jognak gyakorlatát látom. A választások körül mindenféle visszaélések; a kormány közegei részéről a kötelességszerű eljáráson túlterjeszkedő erőszakos beavatkozások. És micsoda védelem más részről? Azon folyamodhatási jog, melyről átalános vélemény az, hogy annak eligazítása nem az objectiv igazság, nem az alkotmányos választási szabadság védelme érdekében gyakorcliatik, hanem a párt érdekében úgy, hogy az előtt a közvélemény szerint igazságot találni csakugyan lehetetlen. Én nagyon kérem a kormányt, ne vegye el a néptől a szabadságot a képviselők választásának gyakorlatában. Ez a legsajnosabban boszulná meg magát, mert midőn élire vannak állítva a kérdések, akkor a legnagyobb érdek az, hogy az alkotmány korlátai között kereshessen a polgár jogvédelmet, kereshesse sérelmeinek orvoslását, remélhesse jogának, igényeinek alkotmányos úton való érvényesítését a választási jog gyakorlata alapján, De a legleverőbb, legmegszomoritóbb, legrosszabb indulatokra gerjesztő eljárás az, mely egy nagy választó közönséget azzal küld haza a választás színhelyéről: ime, itt többségben voltál, de ezen többségedet nem gyakorolhattad oly eljárások és közbenjárások következtében, melyek e joggyakorlatodat akadályozták. És ha ehhez az is járul, hogy azon választókerület jogorvoslatot azért nem keres, mert tudja, hogy ezen keresetével hijába él, (Mozgás a baloldalon.) akkor, méltóságos főrendek, akkor, nagyméltóságú ministerium, úgy hiszem, komolyan felhívhatom a kormány figyelmét arra: ne várja azt, hogy a választó közönség, a választottak és érdekeltek keressék a jogorvoslatot, hanem magok vizsgálják meg azt, vájjon nem történtek-e hivatalos visszaélések, a hatalommal való visszaélések; ezeket példásan büntesse meg és a jövő választásokban ezeknek abbanhagyását rendeljék el.