Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

152 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. személyemre hivatkozva, annak a reményének adott kifejezést, mintha én, az általam előbb beadott indítványt, esetleg visszavonnám. Én az ügy lényegével ez alkalommal nem akarok foglalkozni, csupán csak azt vagyok bátor a méltóságos főrendeknek bejelenteni, hogy hajlandó vagyok az általam előbb benyújtott határozati javaslatot visszavonni, abban az esetben, ha az elnök úr ő excellentiája biztosit engem arról, hogy indítványomat, melyet bátor leszek nyomban felolvasni, szavazás alá bocsátja. (Halljuk ! Halljuk !) Indítvány: »Határozza el a főrendiház, hogy a törvénykezési és pénzügyi, közgazdasági és közlekedési bizottságnak a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentését még az átalános vita tárgyául sem fogadja el.« (Derültség a baloldalon.) Elnök: Még egyszer fel fog olvastatni az indítvány. Bánffy György gr. jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: A két inditvány lényegében ugyanegy. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Bátor voltam már előre figyelmeztetni a méltóságos főrendeket, hogy mi most csupán a hármas bizottság jelenlését tárgyaljuk, a melyben nemcsak a harmadik, hanem a negyedik fejezet is benn van, és a melyben úgy a főrendiház bizottsága, mint a képviselőház által elfogadott szakaszok is vannak. Ilyenek a 31., a 32 és a 33. § ok. Ezekkel szemben ad adsurdum vezetne az a fölött való szavazás, a mit azonban a többségtől, ha ragaszkodik a szavazáshoz, megtagadni nem lehet, hogy határozzák el a méltóságos főrendek, hogy a vallás szabad gyakorlatára vonatkozó hármas-bizottsági jelentést átalában sem fogadják el. Mint mondtam, a névszerinti szavazást, ha tíz tag aláírásával kéri, megtagadni nem lehet. De azután mi történik, ha ez az indítvány elfogadtatik? Semmi sem lévén helyette felállítva, házszabályaink 57. §-a sze rint fogunk rendelkezni, hogy miután az eredeti szerkezet nem fogadtatott el s a mődositváuyok sem lévén elfogadva, a ház a bizottságot ujabb javaslattételre utasítja. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Engedelmet kérek, de szerény nézetem szerint a tárgyalást minden direcliva és határozat nélkül folytatjuk. Sokrendbeli téves felfogás, illetőleg a nyilatkozatok oly értelmezése foglalt helyet, a mely a nyilatkozók szándékától mindenesetre eltér. En, úgy hiszem, elég világosan és határozottan kijelentettem már, hogy a főrendiházat nem tartom oly testületnek, a melyet a maga tárgyalásaiban akár a maga bizottságának jelentése, akár a képviselőház üzenete korlátolhatna vagy megköthetne. A hármas bizottságot ez alkalommal is, mint máskor, a ház kiküldötte a tárgyalás előkészítésére; de a háztól függ, hogy a bizottság munkálatát mennyire kívánja méltatni és hogy átalában annak alapján vagy attól eltekintve akarja-e a törvényjavaslatot tárgyalni, mert mi nem a bizottság jelentését, hanem magát a !örvényjavaslatot tárgyaljuk, (Úgy van! jobbf'elől.) mert mi nem a bizottság jelentését fogjuk törvényerőre emelni segíteni szavazatunkkal, hanem magát a törvényjavaslatot, vagy abban az alakjában, a melyben átküldetett, vagy úgy, a hogy mi azt át fogjuk alakítani. Ezért voltam tehát oly bátor azt mondani, hogy én nem akarok a fölött az elvi álláspont fölött vitatkozni, a melyet a hármas bizottság indokolásában — szerintem helytelenül — felállított, mert veszett munkának tartanám, és mert nem akarom azt, hogy egy téves állítással szemben a ház momentán érdek-pressiója alatt esetleg oly állást foglaljon el, a melyet meg kellene sajnálnia, mert lemondana ez álta méltóságának és törvényes kötelességei teljesítésének egy lényeges követelményéről és attribútumáról. Mi belenyugodtunk abba, hogy ne folytassunk átalános vitát a felett, hogy a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadj uk-e vagy nem; mi belenyugodtunk abba, hogy az egyes szakaszokat, kivévén azokat, a melyekre nézve a hármas bizottság azt jelzi, hogy ujabb tárgyalást kívánnak, ne tárgyaljuk; fentartván azonban azokra nézve annak az álláspontnak egyénileg majdan szavazatunkkal is érvényesítését, a melyet már az előbbi tárgyalás alkalmával is elfoglaltunk; de abba nem nyugodtunk és nem is nyugodhatunk bele, hogy a hármas bizottság jelentését tárgyaljuk és nem