Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 151 lehetne elintézni, (Helyeslés balfelől.) a mi oly fontos és annyira bevágó Magyarország egyházi és politikai életébe, hogy azt feltétlenül e teremben is szóba kell hozni — szóba is fogjuk hozni — és akkorra fentartom magamnak, hogy e tárgyra nézve is őszintén elmondhassam véleményemet. Ma azonban egy szóval sem kívánok kiterjeszkedni erre az egyházpolitikai conflictusra, de kivántam ezt mégis jelezni azért, nehogy a látszata forogjon fenn annak, hogy éppen csak annak a kormánynak részéről, a melyben bizonyos mértékig okát keresik e conflictusnak, csak annak részéről történik felszólalás, nem pedig a főrendiház más tagja részéről is. Ezek után bátor vagyok a napirend tárg ára rátérni, mely, m-nt már az imént voltam bátor egy közbeszólással jelezni, nézetem szerint nem lehet egyéb, mint a bizottsági jelentés. Nem egy törvényjavaslat feletti átalános vitában vagyunk benne, hanem nem lehetünk, nem szabad egyébben benn lennünk, mint a bizottság jelentése feletti vitában. Kétségtelen, hogy szavazást erőszakolni minden kérdés felett lehet, ez a parlamentarismusnak egyik gyengéje, de viszont a gyengéknek egyik védpajzsi is lehet s ennélfogva helyes és alkalmazható. De helyesen alkalmazva ez alkalommal a szavazást nem látom. Távol legyen tőlem, hogy úgy a főrendiház egyik tekintélyes pártjának, főképen pedig az elnökségnek azt a jogát vitassam, hogy ez alkalomból is erre az indítványra a szavazást elrendelheti. Ha elrendeli, szavazni fogok én is, de helyesnek ezt nem tartanám, mert perpetráltatnék ez által az a ferde és helytelen helyzet, a melybe e tárgyban a főrendiház az előző tárgyalás alkalmával jutott, nem tudom, az elnökség vagy jegyzőség, de mindenesetre a bureau részéről elkövetett hiba következtében. Ehiba,— melyet már fölemiitettem,— abból állott hogy az utolsó tárgyaláskor nem a hármas bizottság által megállapított szövegre, hanem a képviselőház szövegére történt a szavazás. A hármas bizottság szövege csak egy harmadik fejezetet ismer, a képviselőház egy harmadik és negyedik fejezetet. A kérdés ezen téves feltevése következtében a harmadik fejezet elvettetett, a negyedik, egy szakasz kivételével, elfogadtatott. Már most az lett volna helyes, hogy a hármas bizottság szövege vétessék a szavazás alapjául. Nézetem szerint ma is föltétlenül annak kell a szavazás alapjául vétetuie, mert ennek a hármas bizottság által proponált harmadik fejezetnek négy szakaszát már a képviselőház is elfogadta. Ennélfogva részemről — ha ezt a hibát nem akarjuk perpetrálni és újból abba beleesni nem akarunk, — ha újabban is a képviselőház szövege fölött szavazunk, akkor lehetetlennek tartom a hármas bizottság szövege szerinti harmadik fejezet fölött való szavazást. Hanem át kell terelni a vitát egyetlen helyes alapjára: a hármas bizottság szövegezésére. Bocsánatot kérek ezért a talán erős kifejezésért, de valóságos absurdum lenne másodszor is szavazni, tárgyalni s a gyermekek vallására vonatkozó szakaszokat kifelejteni, a melyek egyik szövegben sincsenek benne. Ez törvényhozási monstrumot szülne, ha elfogadtatnék. Ennélfogva igen kérem a nagyméltóságú elnök urat, kegyeskedjék minket a felől felvilágosítani, hogy úgy, a mint én egyedül helyesnek tarlom, a hármas bizottság szövege felett történik-e a vitatkozás és esetleg a szavazás ? Egyébiránt ismétlem, hogy nézetem szerint a fölött az indítvány fölött, hogy a harmadik fejezet töröltessék, ha az elrendeltetik, szavazhatunk, de helyesnek a szavazást semmiesetre sem tartanám, mert egyedül csak az lehetséges, hogy azok, a kik a.törlést kívánják, az illető paragraphusoknál ebbeli kívánságukat fejezzék ki. En részemről az egyes szakaszoknál bátor leszek megjegyzéseimet megtenni és módosításokat beadni, most pedig kérem a szavazást a hármas bizottság jelentése fölött. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Esterházy Miklós Móriez gróf ő méltósága szavainak helyreigazítására kér szót. (Halljuk ! Halljuk !) Esterházy Miklós Móricz gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Bátor vagyok a méltóságos főrendek engedelmét kikérni arra, hogy a tárgyhoz még egyszer szólhassak, mert a cultusminister ő excellentiája