Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

146 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. A kormány fenn akarja tartani programm­jának bukott és nem bukott részeit, a köz­igazgatási és egyházpolitikai javaslatokat egy­aránt, nehogy a párt-logika csorbát szenvedjen, hogy a párt újra fel vili anyoztassék, hogy min­denkiben hitté váljék, hogy a mint az égnek egy napja van, úgy Magyarországnak is egyet­lenegy uralkodó pártja, lesz. Mi a közvéleményt képviseljük, és büszke öntudattal csináljuk meg a nyitrai és ehhez rokon választásokat ! (He­lyeslés jdbbfelöl.) Hihetetlen, hogy mily támadásoknak van­nak némelyek közülünk kitéve. Múlt alkalom­mal azt a vádat is hangoztatták ellenem, hogy a protestantismus ellen foglaltam állást, midőn kimondtam, hogy a protestantismus és libera­lismus nem mindig szokott egy úton haladni. Nem is reflectálnék az ily nevelséges támadásokra, ba nem látnék komoly aggályo­kat felmerülni oly elemeknél is, melyeknek rokonszenve a conservativ felfogás iránt két ségbe nem vonható. Ilyen idealisticus felfogás, méltóságos fc­redek, ha valaki azt gondolja, hogy a kötelező polgári házasság keresztülerőszakolása nem fogna mély és tartós ellenszenvet kelteni a nép szé­lesebb rétegeiben, (tlgy van! jobbfelöl.) A mi népünknél, minden józan conservati­vismusa daczára, megvan a hajlam a socialis­ticus törekvések iránt, mig a liberális elméletek meglehetős hidegen hagyják, mint ezt a 80-as évek antisemita mozgalmai világosan bizonyít­ják. Olyan gyökeres, a nép eddigi felfogását és életmódját felzavaró intézmény behozatala, mint a kötelező polgári házasság, felszinre hozná a socialisticus törekvéseket Zichy Nándor gr. és Esterházy Miklós Móricz gr. nélkül is, csakhogy akkor csakugyan oly néppárt keletkeznék, me­lyet nem a conservativ elemek, hanem a szélső demagógok vezetnének. Ismétlem, méltóságos főrendek, hogy a protestánsoknak nem áll érdekökben az agrár­és social-politikai törekvések ellen állást fog­lalni; és teljesen a liberális és mercaniilista liberális irány karjaiba vetni magokat. Az a szemmellátható átalakulás, mely Nyugat-Euró­pában végbemegy, sokkal elementárisabb erejű, gyorsabb lefolyású lenne nálunk a magyar faj sajátságos természeténél fogva. Éppen azért az előrelátó politikus igyekszik a helyzet urává lenni és a birtokos-osztály érdekében helyes mederbe terelni az eseményeket, nem pedig a liberalismus fakó köpenyébe burkolózva, elrej­tőzni a kor követelményei elől. (Helyeslés jobb­fel'ól.) Ki mondhatná azt nyugodt lélekkel, mél­tóságos főrendek, hogy a protestáns egyházak érdekeit nem fogja sérteni a felekezetnélküliség? A protestáns egyházak szempontjából tökélete­sen mindegy, hogy ki gyakorolja a hatalmat, ha nekik minden önfeláldozás daczára nem tudnánk egyebet nyújtani, hitvány koldus­botnál. A belügyminister úr ő nagyméltósága jót áll érte, hogy a polgári anyakönyveket be fog­ják hozni a jövő őszig; tehát a jövő őszszel vissza lehet vonni a februári rendeletet, mert megszűnik az összeütközés tárgya, az ok, a miért az kiadatott. Nagyon szép, de mi törté­nik a protestáns lelkipásztorokkal, a kiknek nem volt bajuk az állammal s a kik az ország sok vidékén fontos missiőt teljesítenek? Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a protestáns papok legnagyobb része mostoha anyagi viszo­nyok közt van, többnyire nagy családdal meg­áldva s a legtöbb esetben a saját szájától kénytelen a falatot elvonni csak azért, hogy gyermekeiből művelt honpolgárokat nevelhessen. Azt mondják, hogy az állam fel fogja emelni a protestáns egyházaknak adott segélyt, vagyis alamizsnát ígér nekik kárpótlás fejében. Sze­rintem, ha a kormány a jog és igazság érdeké­ben akar eljárni s a magasabb közéleti erkölcs­tan cultusát akarja gyakorolni, akkor módját kellene ejtenie annak, hogy minden egyes pro­testáns pap méltó kárpótlást nyerjen az ártat­lanul szenvedett veszteségért. Ha ez másként történik, szónokoljanak bár Bethlen, Rákóczy, vagy akár Szt. István király liberalismusáróí: a tények mégis ékesenszólóbbak lesznek és akkor elválik, hogy ki a protestáns egyházak igazi jóakarója. Azt is hallottam emlegetni, méltóságos fő­rendek, hogy Magyarország tekintélyének ár­tana a külföld előtt, ha a képviselőház bármit is elengedne a liberalismusából a béke ked-

Next

/
Thumbnails
Contents