Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

146 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. A kormány fenn akarja tartani programmjának bukott és nem bukott részeit, a közigazgatási és egyházpolitikai javaslatokat egyaránt, nehogy a párt-logika csorbát szenvedjen, hogy a párt újra fel vili anyoztassék, hogy mindenkiben hitté váljék, hogy a mint az égnek egy napja van, úgy Magyarországnak is egyetlenegy uralkodó pártja, lesz. Mi a közvéleményt képviseljük, és büszke öntudattal csináljuk meg a nyitrai és ehhez rokon választásokat ! (Helyeslés jdbbfelöl.) Hihetetlen, hogy mily támadásoknak vannak némelyek közülünk kitéve. Múlt alkalommal azt a vádat is hangoztatták ellenem, hogy a protestantismus ellen foglaltam állást, midőn kimondtam, hogy a protestantismus és liberalismus nem mindig szokott egy úton haladni. Nem is reflectálnék az ily nevelséges támadásokra, ba nem látnék komoly aggályokat felmerülni oly elemeknél is, melyeknek rokonszenve a conservativ felfogás iránt két ségbe nem vonható. Ilyen idealisticus felfogás, méltóságos fcredek, ha valaki azt gondolja, hogy a kötelező polgári házasság keresztülerőszakolása nem fogna mély és tartós ellenszenvet kelteni a nép szélesebb rétegeiben, (tlgy van! jobbfelöl.) A mi népünknél, minden józan conservativismusa daczára, megvan a hajlam a socialisticus törekvések iránt, mig a liberális elméletek meglehetős hidegen hagyják, mint ezt a 80-as évek antisemita mozgalmai világosan bizonyítják. Olyan gyökeres, a nép eddigi felfogását és életmódját felzavaró intézmény behozatala, mint a kötelező polgári házasság, felszinre hozná a socialisticus törekvéseket Zichy Nándor gr. és Esterházy Miklós Móricz gr. nélkül is, csakhogy akkor csakugyan oly néppárt keletkeznék, melyet nem a conservativ elemek, hanem a szélső demagógok vezetnének. Ismétlem, méltóságos főrendek, hogy a protestánsoknak nem áll érdekökben az agrárés social-politikai törekvések ellen állást foglalni; és teljesen a liberális és mercaniilista liberális irány karjaiba vetni magokat. Az a szemmellátható átalakulás, mely Nyugat-Európában végbemegy, sokkal elementárisabb erejű, gyorsabb lefolyású lenne nálunk a magyar faj sajátságos természeténél fogva. Éppen azért az előrelátó politikus igyekszik a helyzet urává lenni és a birtokos-osztály érdekében helyes mederbe terelni az eseményeket, nem pedig a liberalismus fakó köpenyébe burkolózva, elrejtőzni a kor követelményei elől. (Helyeslés jobbfel'ól.) Ki mondhatná azt nyugodt lélekkel, méltóságos főrendek, hogy a protestáns egyházak érdekeit nem fogja sérteni a felekezetnélküliség? A protestáns egyházak szempontjából tökéletesen mindegy, hogy ki gyakorolja a hatalmat, ha nekik minden önfeláldozás daczára nem tudnánk egyebet nyújtani, hitvány koldusbotnál. A belügyminister úr ő nagyméltósága jót áll érte, hogy a polgári anyakönyveket be fogják hozni a jövő őszig; tehát a jövő őszszel vissza lehet vonni a februári rendeletet, mert megszűnik az összeütközés tárgya, az ok, a miért az kiadatott. Nagyon szép, de mi történik a protestáns lelkipásztorokkal, a kiknek nem volt bajuk az állammal s a kik az ország sok vidékén fontos missiőt teljesítenek? Nem szabad szem elöl téveszteni, hogy a protestáns papok legnagyobb része mostoha anyagi viszonyok közt van, többnyire nagy családdal megáldva s a legtöbb esetben a saját szájától kénytelen a falatot elvonni csak azért, hogy gyermekeiből művelt honpolgárokat nevelhessen. Azt mondják, hogy az állam fel fogja emelni a protestáns egyházaknak adott segélyt, vagyis alamizsnát ígér nekik kárpótlás fejében. Szerintem, ha a kormány a jog és igazság érdekében akar eljárni s a magasabb közéleti erkölcstan cultusát akarja gyakorolni, akkor módját kellene ejtenie annak, hogy minden egyes protestáns pap méltó kárpótlást nyerjen az ártatlanul szenvedett veszteségért. Ha ez másként történik, szónokoljanak bár Bethlen, Rákóczy, vagy akár Szt. István király liberalismusáróí: a tények mégis ékesenszólóbbak lesznek és akkor elválik, hogy ki a protestáns egyházak igazi jóakarója. Azt is hallottam emlegetni, méltóságos főrendek, hogy Magyarország tekintélyének ártana a külföld előtt, ha a képviselőház bármit is elengedne a liberalismusából a béke ked-