Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 117 véért. Erre csak annyit válaszolhatok, hogy ha ] a főrendiház és a képviselőház bármely kérdésben józan és mérsékelt megállapodásra jutna, az, mint a békés politikai viszonyok kézzelfogható jele, az országnak csak előnyére szolgálhatna. Legyen szabad végül még egy vádat helyreigazitanom, melylyel a legutóbbi időben szintén illették a méltóságos főrendeket, hogy t. i. a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot már első tárgyalása alkalmával átalánosságban elvetette és az igazság ereje birta rá, hogy másodízben elfogadja. Az igazság érdekében kijelentem, hogy a méltóságos főrendiház már az első tárgyalás alkalmával egy szavazattöbbséggel átalánosságban elfogadta a törvényjavaslatot és a t. kormánypárt volt az, mely a felekezetnélküliség kihagyása miatt a harmadszori szavazás alkalmával az egészet megbuktatta. Nem lehet tehát semmiképen állítani, hogy a t. kormánypárt első ízben antiliberális lett voina, de a második szavazás alkalmával megtért. Reménylem, hogy szavaim igazságát el fogja ismerni az, a ki e dolgot a képviselőházban felhozta, t. i. az általam igen tisztelt volt vallás- és közoktatásügyi minister úr, Csáky Albin gróf. Ezek után kijelentem, hogy Magyarország állami tekintélyét kész vagyok egész erőmből támogatni, de a felekezetnélküliséget nem szavazom meg. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Wlassics Gyula közoktatásügyi minister úr fog szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Valamint a bibornok-herczegprimás ő eminentiája kijelentette,hogy minden pressio nélkül foglalja el azt az álláspontot, melynek eddig kifejezést adott, úgy legyen szabad nekem is kijelentenem, hogy én pedig minden idegen elem bevonása nélkül szorosan a tárgyhoz fogok ragaszkodni, mert azt hiszem, hogy tanácskozásunk érdekében szorosan a képviselőház izenetével kell foglalkoznunk. (Helyeslések.) Teljesen jogával élt a bibornok-herczegprimás ö eminentiája akkor, midőn a nuntius utazására kiterjeszkedett és jogában áll teljes kritikát is gyakorolnia minden oly tény fölött, a melyek ezzel kapcsolatban vannak. De én mégis czélszeröbbnek tartom a parlamenti tanácskozás érdekében, hogy ez alkalommal szorosan a tárgygyal, vagyis a képviselőház üzenetével foglalkozzam. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Átalánosságokra nem fogok kiterjeszkedni, mert hiszen már harmadszor tágyaltatik e kérdés a méltóságos főrendiházban és mindenkinek bő alkalma volt átalánosságban elmondania nézeteit, mindenki elfoglalta már átalánosságban a maga álláspontját; felesleges volna tehát ma újra meg újra felsorolni azokat az érveket, melyeket eddig sem méltóztattak több oldalról figyelembe venni. Azonban, ha jól ítélek arra nézve, mi az az igazi álláspont, a miért méltóságtok ellenzik e törvény létrejöttét, én úgy látom, hogy nem jön a méltóságos főrendiház ellentétbe az egész művelt világ tudományos és gyakorlati meggyőződésében nyilvánuló communis opinióval az egyéni vallásszabadság tartalma iránt; hanem inkább az aggodalmak a haza, a vallásosság, a történelmi egyházak érdekei iránt késztetik a méltóságos főrendeket arra, hogy e törvényjavaslatot törvényerőre ne emeljék. Igen természetes dolog, hogy ha igy egy oldalról az aggodalom áll, — elismerem, nemes rugókból származó aggodalom — más oldalról pedig a mi reményünk, hogy e törvényjavaslatnak az lesz az eredménye, mint mindenütt a világon, hogy az egyéni vallásszabadság biztos, erős támasza az állami rendnek, az igazi vallásosságnak és hogy csak akkor szolgál igazi forrásul a vallásosság, ha önkénytes; mondom, ha igy áll egymással szemben az aggodalom és a remén}

7

, ezért nem tudjuk mi egymást megérteni, pedig ha az aggodalom és remény egy anyának, a hazaszeretetnek és az igazi vallásos érzületnek ikertestvére: akkor talán mégis megérthetnék egymást és talán meg fogjuk találni a kibékülés és engesztelékenység útját, a mire ennek az országnak valóban szüksége van. (Helyeslés a baloldalon.) De nem folytatom, mert megígértem, hogy átalánosságokra nem fogok kiterjeszkedni. Én egyenesen Esterházy Miklós Móricz gr. ő mél-