Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-79
LXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 107 Vagy mivel talán csak nem akarnók lefokozni a mai állapotból az izraelita vallást, lenne az elismerendő vallások mellett külön tartalommal az izraelita vallás, mint egy más categoriájú elismert vallás. Én azt hiszem, ezek elég nyomatékos okok arra, hogy ne lehessen állítani azt, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat második fejezetében foglalt föltételek teljesítésére kell szorítani az izraelita vallást. A második kifogás, méltóságos főrendek, az, hogy ha mi a vallás szabad gyakorlatáról törvényt alkotunk, helyes-e, hogy mégis categorizálunk és most éppen ezzel egyidejűleg recipiált vallást teremtünk? Legyen szabad, méltóságos főrendek, erre megjegyeznem: már a múltkori beszédemben is fejtegettem azt, hogy ha mi a vallási társulatok rendezésénél a történeti alapra helyezkedünk, akkor a categorizálás elkerülhetetlen, mert fenn akarjuk tartani a régi történeti egyházakat a magok régi jogállásával. Már pedig az izraelita vallás szintén régi és régen elismert egyház és ma a tényleges jogállapot szerint a bevett vallásokkal csaknem teljesen egyenrangú állást foglalnak el és mindenesetre több tartalommal birnak, mint az elismerendő vallások. Ha tehát arról van szó, hogy eategorizáljunk, ha az izraelita vallás több, mint az elismert vallások, de a kölcsönösség szempontjából kevesebb, mint a bevett vallások, kérdem: minő méltányosság volna az izraelita vallást leszerelni és miért ne követnők az egyedül helyes utat, tudniillik a bevett vallások eategoriájába való felemelést. Méltóztatnak tudni, méltóságos főrendek, hogy nálunk a recepta religio fogalma tulajdonkép nem egyenlő tartalommal biró, úgynevezett átalános fogalom. Ez nálunk a történelmi fejlődés és az államhoz való viszonyok különböző alakulata szerint különböző tartalommal bir. Nem az úgynevezett nyers egyenlőség az, a mi a »recepta religio« fogalmában kifejezésre jutott, hanem az állam és egyház közti viszony történelmi traditiók szerint fejlődvén, senki sem mondhatja, hogy a recepta religio jogi tartalma teljesen azonos minden bevett egyházra nézve. Emiitettem múltkori felszólalásom alkalmával, hogy ha a történelmi egyházak régi jogállását biztosítani kívánjuk az új vallástársulatok mellett is és nem akarjuk ezekkel nivellirozni: úgy a categorizálás elkerülhetlen. Ott van Francziaország, mely [szintén fentartotta az ő reconnus és salariées vallását; ott van a német birodalomban a »Landeskirche« első categoriája mellett a második, a »eorporatio« jogával felruházott vallási társulat és végre ezek mellett a harmadik categoria, a magántársulatok, melyek tisztán csak az úgynevezett rendőri jog, az egyesületi jog felügyelete és szabályai alatt állanak. Ezzel áttérek a harmadik kifogásra, mely — azt hiszem — a leglényegesebb, melyet a méltóságos főrendek felhoznak s mely előttök kiküszöbölendő intézkedésnek látszik és ez az áttérés kérdése. Mindenekelőtt bátor vagyok nagybecsű figyelmöket arra felhívni, hogy itt tulajdonképen nemcsak arról intézkedik a javaslat, hogy a keresztény vallásról az izraelita vallásra áttérést szabályozza és tartalmazza, de egyúttal az izraelita vallásról a keresztény vallásra áttérés alakszerűségeit is meghatározza. Miért? Mert eddig az izraelita vallásról a keresztény hitre való áttérés nálunk törvényileg szabályozva nem volt, hanem régi elavult rendeleteken nyugszik az eljárás. Semmiféle alakszerűség megszabva nem volt, tehát a reciprocitás ezen a ponton is hiányzott, tudniillik az annusdiscritionis és az ezzel összefüggő kérdések, melyekre kiterjeszkedni nem akarok — szintén nincsenek törvényileg szabályozva, következőleg e törvényjavaslat, az áttérésnél e két irányban intézkedik. Intézkedik azokra az alakszerűségekre nézve is, melyek teljesitendők akkor, ha valaki az izraelita hitről a keresztény hitre tér át. Ez a második intézkedés az, a mit kifogásolni méltóztatnak, az tudniillik, hogy valaki keresztényből izraelitává lehessen. Erre nézve, ha elvi szempontból vennők fel a vitát, egyszerűen azt kellene mondanom, hogy ez elvi szempontból, igazán, vita tárgya sem lehet, mert a jogegyenlőség, a viszonosság postulatuma az, hogy az áttérés szempontjából a bevett u*
