Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-79

108 LXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. vallások között különbség ne legyen. Az elvi álláspont itt teljes egyenjogúságot követel. Azt nem lehet kivánni, hogy létezzék egy bevett vallás, mely az áttérés tekintetében korlátoltassék. Egész Európában úgy van. Angliában, Hollandiában, Svédországban, de magábau Ausztriában is és azt az álláspontot elvi szempontból, megtámadni sem lehet. Azt méltóztatnak mondani, hogy ez a keresztény vallás, de különösen a katholika vallás dogmáiba ütközik; mert az az eltömlhellen jelleg, a mit a katholikus a keresztség által nyer, teszi azt, hogy e miatt nem lehet áttérni az izraelita vallásra. Bocsánatot kérek, egy vallásnak dogmáját teljes lehetetlen egy állam törvényénél irányadó álláspontul elfogadni. Hová jutnánk, ha mi interconfessionalis viszonyok rendezésénél egy vallás álláspontjára helyezkednénk? Egyébiránt én úgy tudom, hogy a katholikus vallásnak dogmái az áttérést is, mint haeresist épen úgy perhorrescálják, a haeresis is fenyítendő cselekmény következőleg a keresztény felekezetek közti áttérések ellen épen ilyen joggal lehetne küzdeni, mint s hogyan ebben az esetben az izraelita vallásra való áttérés ellen méltóztatnak a harczot felvenni. A mi a gyakorlati szempontok illeti, megvallom őszintén, itt sem látom be, miért méltóztatnak annyira ellenezni az áttérés szabadságát. Vájjon valami veszély fenyegeti e tekintetben a keresztény hitet ? Talán valami nagyon számosan ott fogják hagyni a keresztény vallást, azért, hogy áttérhessenek az izraelita vallásra í Először is egy tagadhatatlan jellemvonása van az izraelitáknak és ez az, hogy proselitát nem csinálnak a vallásban; az izraeliták proseliták után nem járnak. (Mozgás a jobboldalon.) Ez már magában véve olyan jellemvonás, a mely jellemvonás mellett egészen felesleges arra az óvatossági, majd csaknem féltékenységi álláspontra helyezkedni, hogy talán sokan lennének azok, kik elhagynák a keresztény vallást az izraelita vallás kedvéért. Midőn az angol képviselőházban az izraeliták emancipatiójáról volt szó, akkor Macaulay szintén abban a helyzetben volt, hogy capacitálnia kellett az angol képviselőház több tagját arra, hogy engedjék meg az áttérést, hogy tudniillik az áttérésnek szabadsága biztositassék és akkor Macaufay azt mondotta, hogy »ugyan nyugodjanak bele, mert méltóztassanak elhinni, hogy ez oly ritka dolog lesz, mint a teljes napfogyatkozás« és úgymond, neki is van tudomása egy esetről, és ez Gordon lord volt, a ki áttért és nem akarták az izraelita ritus szerint eltemetni, annyira nem tekintették magokénak, annak daczára, hogy az izraelita vallásra áttért. Én ezt egészen őszintén és nyíltan éppen azért hoztam fel, inert azok a gyakorlati szempontok, a melyek valószínűleg a hátterében vannak ennek a túlóvatos álláspontnak, azok épen nem olyanok, hogy jogosultsággal bírhatnának. Én ugyan, mondom, nem ebből a szempontból, de határozottan elvi szempontból óhajtom s az igazság, az egyenjogúság szempontjából kívánom az áttérés szabadságát, de reá akartam mutatni a gyakorlati háttérre is. Egy másik kifogás az, és ezt az elöltem szólott gróf úr hangsúlyozta, a ki azt mondotta, hogy hiszen én semmit sem tudok az izraelitákról, azt sem tudom, kiket fogok recipiálni, azok mind borzasztó rossz, veszedelmes emberek és beszélt valami foghagymaszagról és hogy az én ténykedéseim is foghagyma-szagúak stb. Hát, méltóságos főrendek, az ilyen hang aligha való a főrendiház tanácskozásaihoz, (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) és az ilyen tanácskozási modor sem valami illatos szagú, hanem egészen más, alig kiállható szaga van az olyan beszédnek, a minővel épen most delectált bennünket a gróf úr. (Élénk tetszés és helyeslés a báloldalon.) Hát én megmondhatom a nemes grófnak, ha eddig nem tudta volna, hogy az izraeliták igenis Magyarországon szervezve is vannak; olyan nagy, átalános országos szervezés másult sincs, a hol a receptio megtörtént. Először is szervezve vannak a congressusi alapon állók és ezek ő császári és apostoli királyi Felsége által kiadott rendelet szabályainak alapján állanak. A szabályzat 1869-ben kelt, ilyen van az országban, ha kíváncsi rá, megmondom s legalább megmutatom, hogy a ki akar tudni valamit az izraeliták szervezéséről, tudhat is,