Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-79
L YYTY H1ÍQ7 ÁPnQ TTT T^Q 1895. márczius 23-án. Szlávy József koronaőr elnöklete alatt. Tárgyai: Indítvány a jegyzőkönyv hitelesítésénél. — Végig tárgyallatván, elfogadtatik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat. — Az izraelita vallásról szóló javaslat átalánosságban sem fogadtatik el. A kormány részéről jelen vannak: Bánffy Dezső b., Dániel Ernő, Erdély Sándor, Fejérváry Géza b., Festetics Andor gr., Jósika Samu b., Josipovich Imre, Lukács László, Perczel Dezső, Wlassics Gyula. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök.' Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Rudnyánszky József báró úr fogja vezetni, a szólani kívánók neveit pedig jegyezni fogja Gyulai Pál jegyző úr. Méltóztassék felolvasni a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a folyó hó 22-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A főrendiházban nagyon szokatlan a jegyzőkönyv hitelesítésére nézve valamely megjegyzést tenni, de a jelen esetben, kegyes engedelmök alapján, erre mégis indíttatva érzem magamat. Méltóztatnak emlékezni, hogy a jegyzőkönyv egy pontja nagy feltűnést keltett előaményekből eredt, az elnök úr kijelentése a tegnapelőtti határozatra és többségre vonatkozólag elfogadtatott. Én szerencsés voltam tegnap azt a nyilatkozatot tenni, hogy hozzájárulok ugyan a nagyméltóságú elnök úr szándékához és azt elfogadom, de kimondottam, hogy ez a jövőre nézve praecedensül ne szolgáljon. Én tehát óhajthatónak vélem, a nélkül, hogy a discussióba belemennék, hogy a jegyzőkönyvben is benfoglaltassék az a minden ellenmondás nélkül elhangzott nyilatkozatom, hogy az az eset a jövőre nézve praecedensül ne tekintessék. (EUe?mwndás balról.) A ház egyik oldaláról sem tétetett tegnap e nyilatkozatomra nézve megjegyzés és a ház abban megnyugodott. Különben mi a netaláni eljárástól ez irányban eltekintettünk, azt hiszem tehát, hogy kívánságom méltányos volna. Egyébiránt itt nem érintetnek azok a kérdések, hogy mi praecedens és mi nem az, mi helyes és mi nem az, hanem egyedül csak az mondatnék ki, hogy ez eset eligazítására, mint olyanra, melyből következtetések lennének vonhatók, más esetekben hivatkozás ne történhessék. Ez, gon-
