Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 91 menyek nyomán helyes módon czélozza meg­oldani, a mennyiben erről külön törvényjavaslat szól, mely a vallásfelekezetnek közjogi állását fogná megállapítani. Nézetem szerint, méltóságos főrendek, a leg­egyszerűbb igazság és a politikai raison egy­aránt javalják azt, hogy egy oly hitfelekezet­nek közjogi állása, mely híveinek úgy számánál, mint értelmi és vagyoni súlyánál fogva az or­szág lakosságának igen jelentékeny részét képezi, közjogunk alapelveinek megfelelően a felekezeti jogegyenlőség alapján állapíttassák meg. Ezen egyszerű okból fogadom én el a törvény­javaslatot. Jól tudom, hogy a törvényjavaslat némely intézkedései ellenében azon ellenvetés tétetik, hogy azok ellenkeznek a katholikus egyház dogmáival, vagy a mint ezt ma már Zichy Nán­dor gr. úr ő nagyméltósága, még tovább menve, mondotta, ellenkezik a kereszténység fogalmával. Hallottuk már előzőleg e teremben éppen a ke­reszténység alapján szilárdan álló ellenkező fel­fogásokat és ezért én azt, hogy a javaslat a kereszténység fogalmával ellenkezik, megérteni egyátalán nem tudom. De, méltóságos főrendek, az egyes egyházak dogmáiból mentett ilyen el­lenvetések, úgy hiszem, az állam törvény­hozása előtt figyelembe egyátalán nem jöhetnek, különösen akkor nem, mikor interconfessionalis viszonyok rendezéséről van szó. Jól tudjuk mindnyájan, hogy az 1791 : XXVI. t.-cz. bizonyos cautelák közt megengedte a katholikus vallásúaknak az evangélikus val­lások egyikére való áttérést. Akkor, méltóságos főrendek, a törvény ezen, valamint a többi in­tézkedéseivel szemben is, ugyanazon ellenvetések tétettek, melyek ma felhozattak. Hosszú és heves küzdelem után a törvény mégis létrejött és el­telvén annak uralma alatt egy emberöltő, bé­kesség volt a felekezetek közt, javára az or­szágnak és hozzáteszem, javára az akkor még uralkodó katholikus egyháznak is, mert alkot­mányos országban, a hol szabad a discussió, valamely vallás állását semmi sem képes annyira megingatni, mint a türelmetlenség, mint a fe­lekezetek fölött gyakorolt, vagy legalább gya­korolni szándékolt erőszak. Erős bennem a hit, hogy ezen javaslat a j többi egyházpolitikai javaslatokkal törvényerőre fog emelkedni és nem kétkedem abban egy csöppet sem, hogy ha mindannyi törvényerőre emelkedik, éppúgy mintáz 1791-iki nagy egy­házpolitikai alkotás után, most is vissza fog állani a béke a felekezetek közt és vissza fog térni a kedélyek nyugalma. Elfogadom a törvényjavaslatot átalánosság­ban a részletei tárgyalás alapjául. (Élénk he­lyeslés balfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Szécsen Antal gróf! Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Álláspontomat jel­zem e kérdéssel szemben és mindenekelőtt ki­jelentem, hogy a szerencsére hazánkban még el nem terjedt antisemitismusnak leghatározot­tabb ellensége vagyok, és azt egész kiterjedésé­ben kárhoztatom. Nem tagadom, hogy a zsidó­népesség és a keresztények között faji és val­lási ellentétek és hagyományos félreértések léteznek. Ezeknek orvoslására azonban oly mó­dot keresni, mely a szenvedélyekre hivatkozik ott, a hol csak a bölcs és higgadt megfontolás és a dolgok nyugodt megbeszélése vezethetne ked­vező eredményre, véleményem szerint oly irány­zat, mely nagyon veszélyes s összefüggésben van azon irányzatokkal, melyek a társadalmi viszonyok nehézségeinek megoldását, szintén a szenvedelmek és túlzás utján keresik. Ennél­fogva ellenvetéseim a törvényjavaslat ellen leg­inkább abban központosulnak, hogy vélemé­nyem szerint úgy ez a törvényjavaslat, vala­mint a többi összes törvényjavaslatok két el­térő irányzatnak elvét és kifejezését képezik. A bevett vallások eszméje és a vallásszabadság teljes szabadságának eszméje két eltérő irány­zat, mert ott, ahol csak a bevett vallások tekintet­nek jogosítottaknak, a másik eszme nem érvé­nyesíthető és ha érvényesíttetik, ez a bevett vallások eszméjét sokban megingatja 1 és mel­lőzi. E tekintetben a törvényjavaslatban külö­nösen egy intézkedés foglaltatik, s csak erre nézve vagyok bátor a mélyen tisztelt főrendi­ház türelmét igénybe venni. Előrebocsátom, hogy nem tudom bizonyosan, vájjon most lehet-e ezen intézkedéshez szólni vagy csak a részleteknél? Ha ez az eset állana fenn, úgy észrevételeimet az elnök úr figyelmeztetése foly­12*

Next

/
Thumbnails
Contents