Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Hl nf m előttünk áll egész sorozata e haza különböző részeiben, a különböző községekben, különböző irányban, majd mint orthodoxok, majd mint neológok, majd mint más tan szerinti alakulások, constituált egyes társulatok, melyek közt az egységesség kapcsolata sem létezik. Ezekre pedig mondjuk mi ma azt ki, hogy recipiáltatnak, hogy kivételes helyzetbe állítjuk őket s hogy mind az, a mi ebben a quantitas ignota-ban foglaltatik, ezentúl érinthetetlen, törvényesített és a törvény és alkotmány védelmében kiválólag részesittetik s az kivétetik azon átalános eljárási és megítélési szabályok alól, melyek a többi vallásfelekezetekre alkalmaztatnak? Adnánk neki előjogot, a minőt eddig még egyik keresztény vallás sem élvez? Ha így méltóztatnak a receptiót érteni, úgy én ahhoz még nevében sem járulhatok. Én e törvényjavaslatot, melyben ha foglaltatik olyan, a mit szívesen megadnék izraelita polgártársaimnak, hogy az a gyermekek neveléséről ezután tárgyalandó törvényjavaslatban is akár már benfoglaltatik, akár abba belefoglalható ; a mi mellékesen még érintetik, az szintén általános intézkedésekkel eligazítható úgy, a mint cligazittatottt eddig, vagy pedig különös törvény által fog eligazittatni, a mihez szívesen járulok. De oly czímnek, oly kifejezésnek törvénybe igtatása, melynek horderejét nem ismerjük, sznleg oly szabadalom megadása, melyről nem tudjuk, hogy mit tartalmaz, (Úgy van! jobbfelöl) tisztán csak azért, mert a közvélemény, a sajtó, az emberek tiz éve azt kiáltják, hogy az izraelitákat recipiálni kell; ha azt látom, hogy ezzel sem az izraelitáknak nem adhatok semmit, sem pedig az ország javára nem tehetek semmit, csak azért, mert ez a levegőben van, ehhez hozzá nem járulhatok. (Élénk helyeslés jobbfélől.) A törvényjavaslatot álalánosságban sem fogadhatom el a tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Eötvös Loránd b., vallás- és közokta tásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Ziehy Nándor gróf ő nagyméltósága előbb minden hasznos polgártársunk iránt, így az izraeliták iránti elisrne résének is adott kifejezést; azután azt mondja, hogy szívesen hozzájárulna ahhoz, hogy iránFÖRENDI NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. tok való elismerésünknek valami jelét adjuk, de a mit ez a törvényjavaslat akar adni, azt először is festett bábnak jelezte, a mely festett báb semmi értékkel nem bírna, később pedig nagyon soknak, olyan kiváltságnak mondotta, a mely kiváltság nagyobb, mint az, melyet bármely más vallás az országban élvez. (Halljuk! Halljuk!) Én, mélyen tisztelt főrendiház, azok után, a melyeket Szontagh Pál főrendiházi tag úr elmondott, megvallom, még azon esetben is e törvényjavaslat mellett emelném fel szavamat, ha az csakugyan nem volna egyéb, mint festett báb, a mely azonban csakugyan kifejezője annak az elismerésnek, a melylyel azon polgártársaink iráni tartozunV, a kik évszázadokon át velünk együtt — és sokszor általunk is — szenvedtek. De nincs itt festett bábról szó ; mert az igaz, hogy a törvényjavaslatnak 1. §-a csak egy szót hangoztat s azt mondja, hogy az izraelita vallás törvényesen bevett vallásnak nyilvánittatik. E »bevett vallásnak* szavak talán szigorúan eddigi törvényeinkben definiálva nem voltak; hanem hiszen a fogalmak előbb szoktak keletkezni, mini az azon fogalmakat kifejező szavak, s éppen ez a törvényjavaslat olyan, a mely ezen bevett vallásnak fogalmát nem az első szakaszában, hanem az ezzel szoros összeköttetésben álló további szakaszokban fejezi ki. Ebből kitűnik az, a mit különben ez a szó is már mindannyiunkra nézve kifejez: hogy bevett vallásnak olyan vallást tekintünk, a melynek először is a gyakorlás szabadságát adjuk meg és a melyre vonatkozólag kimondjuk annak más vallásfelekezetekkel való egyenlőségét és különösen viszonosságát. És ebben a tekintetben ez a törvényjavaslat, a mint különben beszédének további folyamában Zichy Nándor gróf ő excellentiája is bevallotta, mond ki valamit, s-őt olyas valamit, mond ki, a mi ő szerinte nagyon is sok, t. i. kimondja azt, hogy a viszonosság ezen vallás között és a többi, a keresztény vallások között megállapíttatik ezen törvény által oly módon, hogy az áttérés az izraelita vallásról a keresztény vallásokra történhetik azon módozatok szerint, a mint a keresztény vallásfelekezetek között, és kimondja azt, hogy az áttérés ugyanazon módozatok szerint történhelá