Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
72 IXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. felekezetekről« Hornig Károly b. veszprémi püspök módositványt adott be, mely szerint a II. fejezet czíme igy legyen megváltoztatandó: »A jövőre törvényesen elismerendő vallásfelekezetekről.* Kivan valaki ezen módosilványhoz szólani'? Wekerle Sándor ministerelnök és pénz Ügyminister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltfőrendek! Már korábban voltam bátor kinyilatkoztatni, hogy saját részemről is ajánlom a módositványt elfogadásra. (Elfogadjuk!) Elnök: E szerint nem szükséges a módositványt szavazásra bocsátani és azt hiszem, kimondhatom halározatképeii, hogy a czím igy változtattatik meg, hogy e helyett: »A törvényesen elismert vallásfelekezetekről* ez jön: »A jövőre törvényesen elismerendő vallásfel ekezetekről.« (Helyeslés.) Következik a 7. §. Gáll József jegyző (olvassa a 7—21. szakaszollal, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Észrevétel nem tétetvén, a ÍI. fejezet Hornig Károly báró módosításával el fogadtató! t. Következik a III. fejezet. Gáll József jegyző (olvassa a Ill-ik fejezet cdmét). Gyulai Pál jegyző: Andrássy Aladár gróf! Andrássy Aladár gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Bátor vagyok e fejezetre vonatkozólag egy indítványt beadni, hogy e fejezet egészen kihagyassék. Azt hiszem, hogy a tárgyalás ily előrehaladott állapotában hosszas érvelésre szükség nincs, annál kevésbé, miután már az átalános vita alkalmával e főrendiház egy méltóságos tagja saját tapasztalatai alapján annyira kifejtette ez ügy minden oldalát, hogy én aUg tartom magamat hivatva ehhez még valamit hozzátenni. Reílectált ezen általam jelzett nyilatkozatra az igazságügyminister úr ő nagyméltósága is, de én megvallom, hogy érvelései engem nemcsak hogy meg nem nyertek, sőt ellenkezőleg nyilatkoza taiból azt vettem ki, és azt láttam, hogy ő leginkább a tudomány alapján s egészen a kötelességérzet oly magaslatán álló egyénekről szólott, a kik a felekezeti támaszt életűkben minden irányban nélkülözhetik; én azonban nem ezek érdekében szólok, hanem engem inkább azoknak a millióknak száma érdekel, a kik épen nehéz órában mindenféle körülmények közt, s egyátalában saját magok megnyugtatására keresnek s találnak szükségesnek felekezetet, a melyre támaszkodhassanak. Mármost ez a törvény nem jöhet létre suttyomban, az nyilvánosan, minden nyelven, minden község asztalán fog feküdni, mindenkinek tudtára fog jönni s mindenkinek figyelmét magára fogja vonni. S mit olvas belőle a nagy tömeg, a milliók? Azt, hogy a valamely felekezethez való tartozásról, a melyről azt tartották, hogy az bizonyos morális kötelezettség, bizonyos virtus az államban, maga a törvény mondja ki, hogy arra szükség nincs, mert már is provideál egy oly új állapotról, a melyre ma 'még szükség nem lehet. Én tehát nem akarván hosszúra nyújtani az érvelést, csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy elhiszem, lesznek egyesek s csoportok, a kik a vallási formákra, a felekezeti állásra, különösen a szertartásokra nem szorulnak, de a szegények ezekre ezután is reászorulnak, igy ezeket a vallástól elzárni sem idő-, sem alkalomszerűnek nem találom, hanem azt hiszem, hogy e kérdés megoldását hagyjuk azon momentumra, a mikor ez szükségpssé fog válni, a mikor olyan tömegesen fognak nevelődni a tudomány alapján, az önérzet alapján az alsóbb rétegek, hogy szükségök lesz erre a külön törvényhozási intézkedésre. Én tehát nem találván ezen fejezetet időszerűnek, kérem, méltóztassanak indítványom it elfogadni és a 22. §-ra áttérni. Elnök: Fel fog olvastatoi az indítvány ! Gáll József jegyző (olvassa): »Inditvány, beadja Andrássy Aladár gr. A h irmadik fejezet kihagyandó és e szerint a negyedik fejezet lesz a harmadik, és a 22-ik §. lesz a 25-ik §. és igy tovább.« Elnök: Zay Miklós gróf ő méltóságát illeti a szó. Zay Miklós gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Azon egyszavazatú győzelem u?án, melyet a nagymélt. kormány e hó 5 én e házban aratott, nekem az egyházpolitika átalános kérdéseihez vajmi kevéá szavam lehet, nem azért, mintha nézeteimből egy mákszemnyit is engedtem volna, de igenis használni akarok azon conservaüv, nemzet