Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS, 51 kérem, méltóztassék nyilatkozni. (Zichy Nándor gróf felé fordulva.) Nem jelentkezik senki. Zichy Nándor gr.: Én csak az eddigi gyakorlat fentartását kértein; mert a minapi szavazáskor — bizonyára az elnök úr hozzájárulása nélkül — ez elmaradt. Elnök: Akkor sem jelentkezett senki, most sem jelentkezik. Ennélfogva a szavazást berekesztem. A mig a jegyző urak a szavazatokat összeszámlálják, az ülést néhány perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A jegyzők összeszámítván a szavazatokat, következő az eredmény: 113 »Igen« és 112 »Nem«. (Éljenzés balfelöl, mozgás jobbfelól. Zaj.) Ennélfogva a törvényjavaslatot átalánosságbau a részletes tárgyalás alapjául el fogadottmik jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Gáll József jegyző (olvassa a törvényjavaslat első szakaszát). Elnök: Ha nincs észrevétel, az első szakasz elfogadtatik. Gáll József jegyző (olvassa a második szakaszt). Elnök: Ha nincsen észrevétel, a második szakasz elfogadtatik. Gáll József jegyző (olvassa a harmadik szakaszt). Steiner Fülöp székesfehérvári püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A jelen szakasz a katholikus anyaszentegyházra s annak híveire kiválóan sérelmes. Ugyanis sérti a szakasz a katholikus anyaszentegyháznak az ő isteni alkotójától nyert, az államtól független, alkotmányilag is biztosított tanítói s törvényhozói és pedig úgy rendelkező, mint büntető törvényhozói jogát, saját hatáskörében. Sérti e szakasz az egyháznak ezen elidegenithetlea jogát, mert e szakasz azon elvet foglalja magában, hogy az egyház ezen jogának gyakorlásában az államtól függ. az egyház tana és törvényei csak az állam nyílt vagy hallgatag beleegyezésével bírnak érvényűvel s ha az állam valamely törvénye az egyház tanával vagy törvényével ellenkezik, a mi korunk áramlatával szemben nem egyszer történhetik, az egyház tanától s törvényétől minden érvény és hatály megtagadtatik. Ámde ez mit jelent egyebet, mint a katholika anyaszentegyház Istentől nyert, az alkotmány által is biztosított jogának megsértését? (Mozgás balfelöL) Az egyház sohasem hirdetett tant, sohasem hozott törvényt, a mely az államnak Istentől kiszabott rendeltetésével, az államnak jólétével ellenkezett volna; s nem is hirdethetett volna ily tant, nem hozhatott volna ily törvényt, de nem is hirdethet s hozhat a jövőben sem, mert isteni alkotójának tana és kegyelme óvja ettől. Hanem igenis az egyház szent tanával, törvényeivel s malasztjával mindenkor az állami rend és jólét legbiztosabb támasza volt. Nem szükség ennek bizonyítására utalnom a világtörténelemre, elég hivatkoznom hazánk történetére. Szent-István királyunk, midőn magyar népét a katholika anyaszentegyház anyai ölébe letevé, államát, annak fennállását, jólétét s dicsőségét legbiztosabb alnpra fektetó. Ez alapon nyugodott e haza, s daczolt a századok viharaival nemcsak, hanem századokon át a keresztény civilisatiónak védbástyája volt. Méltóságos főrendek! Most készül e haza ezredéves fennállásának ünnepélyét megülni, s a magyar törvényhozás most békót rakjon Magyarország legnagyobb!) jótevőjének, a katholika anyaszentegyház anyai kezeire, a mely a népet fölötte boldoggá, nagygyá, dicsővé nevelte? Most ássa alá a törvényhozás a biztos alapot, a melyre honalkotó szent királyunk épité ez országot? Ez volna a hála a nagy király emléke iránt, a melyen kilencz század hálakönyüje ragyog? Mi értelme volna ily törekvéssel szemben a szent király emlékére akár aranyból emelendő szobornak ? Szentségtörő kezek szétdúlták sírját, s most a törvényhozás szétvette az alapköveket, amelyeken általa épült, nagygyá, dicsővé lett e hon? Hazafiság, állambölcseség számába mehetne ily törekvés? De nemcsak a katholikus anyaszentegyházon ejtene súlyos sérelmet a törvényjavaslat e szakasza, ha törvénynyé válnék, hanem egy-