Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-64
52 LXIV. OSZRÁGOSÜLÉS. szersmind minden katholikus hivőn, nemcsak a sérelem miatt, a mely édes anyját, az egyházat érné, hanem más tekintetben is. Nincs hivebb, engedelmesebb alattvalója az állami hatalomnak, mint a katholikus hivő. Szivébe véste az egyház az állami hatalom létjogának egyedüli czímét, Istennek e tanát: nincs hatalmasság, hanem csak Istentől, és a ki ellene áll a hatalmasságnak, Isten rendelésének áll ellene. Szivébe véste az egyház Istennek szent parancsát, hogy engedelmeskedni kell az állami hatalomnak, nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeretért is. Szent malasztjával nyújt az egyház erőt a hivőnek, hogy polgári kötelmeit hiven teljesítse még a legnehezebb viszonyok között is. De ha az állam törvénye ellenkezik az egyház Istentől nyert tanával, jogával vagy törvényével, inkább tartozván engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek, a katholikus hivő, az állam ezen törvényének nem engedelmeskedhetek Isten törvényének megsértése nélkül. Erre pedig őt kötelezni vagy kényszeríteni Istentől nyert, alkotmányilag biztosított jogának súlyos sérelme. Ez volna tehát a katholikus hivőnek alkotmányunk által biztosított szabadsága? Nem, méltóságos főrendek, ez szolgaság, s a mi még súlyosabb, saját adófilléreinek árán fentartott szolgaság. Azon helyzetbe juttatnék, a melyet Tacitusnál a breton hadvezér vázol, midőn hazájok, nemzetök védelmére lelkesíti harezosait: Brittania quotidie suam servitutem emit. Szolgaság volna ez, a melynek láttára méltán felkiálthatna e haza katholikus polgára, a római polgári jogára hivatkozó nagy-apostollal: Si licet hominem romanum flagellare! Szabad-e katholikus magyar honpolgárt ostorozni ? Szabad-e a katholikus honpolgároknak kijelenteni : reátok nézve az alkotmányban biztosított jog csak üres szó, csak holt betű? E rövid indokolásom után, a melyben mi sem vezérelt egyéb, mint szentegyházamnak s édes hazámnak szeretete, bizom a méltóságos főrendek igazságszereletében, s kérem a méltóságos főrendeket méltóztassanak indítványomat elfogadni s a jelen jörvényjavaslat 3. §-át kihagvni. {Helyeslés jóbhfelől.) Az indítvány így hangzik: »Inditvány: A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 3-ik §-a kihagyandó.« Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Én az előttem szólott méltóságos főrendi tagnak indítványát pártolom és magam részéről is kérem ezen szakasz kihagyását. Azokhoz, a miket ö méltósága előadni kegyes volt, bátor vagyok még hozzáadni azt, hogy ez a szakasz magával a törvényjavaslattal ellenkezik, mert a 6. §-nak vagy van értelme, vagy nincs. Ha van értelme, ugy nem lehet azt megelőzőleg olyasvalamit törvénybe igtatni, a mi azzal ellenkezik, ha pedig nincs értelme, akkor kár azt törvénybe igtatni. Ily átalános elvekkel játszani, azokat könnyedén a törvénybe igtatni, azok által századok gyakorlatát, az alkotmányos törvényeket, fcz egyház és állam közt fennálló gyakorlatot, azon magasztos elveket, azon nagyfontosságú tényeket valójukból kiforgatni és megtámadhatóvá tenni, melyek az állam és az egyház közötti békés együttélést lehetségessé teszik, szerintem nem kívánatos. Ezen okból ezen két szakasz kihagyását hozom javaslatba De különben is világos dolog, hogy ott, a hol a 6. §-szal nem jön összeütközésbe, az államtörvényeinek a polgár engedelmeskedni tartozik. Ez oly elv, mely magában is világos, mely a törvényben érvényt nyer, melynek minduntalani ismétlése azt nem erősiti, hanem oly világításba helyezi, mintha ahhoz kétség férne. Mindezen szempontokból ezen két szakasz kihagyását kérem. (Helyeslés jobbfelöl) Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Szokásom ellenére kénytelenitve érzem magamat felszólalni, mert az imént megtörténvén, hogy nyelvem megbicsaklott, szeretném magamról elhárítani azt a gyanút, mintha nézeteimben megtántorodtam, vagy habozásba estem volna. Azért felhasználom ezen alkalmat és arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy a 3. §-t méltóztassanak kihagyni azon egyszerű okból, mert az nézetem szerint felesleges, másodszor azért is, meit a kormányt, hogy ha végrehajtásáról fog gondoskodni, éppen oda fogja vinni, a hová egyikünk sem akar eljutni, hogy tudniillik az emberek vallásos nézeteit tartozik fürkészni, eset-
