Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. S9 Zichy Nándor gr. ő nagyméltósága utalt, ez idézte elő és meggyőződésem szerint ő is részese ennek. (Egy hang jobbfelöl: Nem áll!) Tisztelem bárkinek a meggyőződését, tévedhetünk mindnyájan, hiszen emberek vagyunk. Hanem az tény, hogy ezen törvényjavaslatok nem nyújtatnak be most, ha a felekezeteknek az 1868 : LIII. t.-cz. által legalább egy bizonyos időre megállapított viszonya meg nem zavartatott volna. Ha nem ment volna odáig a túlbuzgóság, hogy egy más vallásfelekezet azon jogosult kívánságát sem respectálták, hogy legalább tudomást óhajtott birni arról, — mert csak erről volt szó és semmi egyébről — hogy azok közül, a kik a törvény szerint hívei, egyik vagy a másik megszűnt azon felekezetnek hive lenni, vagy nem vétetett be más felekezetbe. Schlauch Lörincz püspök: Ott is elkereszteltek ! Prónay Dezső b.: De az anyakönyvi kivonat átadása nem tagadtatott meg soha! Nem elkeresztelésről van szó, mert azt hiszem, hogy a euria is kimondotta, hogy elkeresztelés nincsen olyan értelemben, hogy a ki meg lenne keresztelve, az a keresztény felekezetek egyikébe vagy másikába fel lenne véve. Ez curiai döntvény és nem az én véleményem. Hanem az helyes és méltányos kívánság volt, hogy ha az egyik felekezet felvesz valakit tagjai közé, a kinek törvény szerint más felekezetbe kell tartoznia, arról az a másik felekezet hazai törvényeink értelmében tudomással birjon. De mert nem méltóztatott e tekintetben de facto elismerni a protestáns álláspont jogosultságát és egyenjogúságát, azért következett be az a mai állapot, a melyet én is sajnálatosnak tekintek. Ennyit az előttem szólott nagyméltóságú gróf úr beszédére. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. És mivel többen a törvényjavaslat III. fejezetéről is külön megemlékeztek, legyen szabad nekem is már most megemlítenem, hogy a III. fejezetet is úgy, a mint az a törvényjavaslatban van, elfogadom, (Helyeslés balfelől.) a menyiben azt a törvényjavaslat alapelvének szükségszerű logikai következményének tekintem, a mely úgy következik a vallás szabad gyakorlatának törvénybe igtatásából, oly logikai kényszerűség, mint a milyen mathematikai kényszerűség a 2X2=4, Méltóságos főrendek! Meggyőződésem szerint a vallásszabadság nem az állam adománya; ez postulatum, a melyet az államnak törvényben el kell ismernie, mihelyest a társadalomban annak szüksége felébred. Ha van jog, a melyről azt mondhatjuk, hogy »velünk született jog«, úgy a vallásszabadság ily jog. Ez több jognál, ez az ember erkölcsi létének elválaszthatlan alkatrésze. (Élénk helyeslés balfelől.) Az államot kormányok képviselik, a kormányok emberekből állanak. Nincs ember, a ki embertársának bensejébe betekinthetne, a ki megmondhatná, hogy ez az embertársunk mit hisz és miben kétkedik? Ebből önként következik, hogy nincs ember, a ki embertársára külső kényszereszközzel gyakorolhatna hatást, a mi őt valaminek elhivésére rábírhatná, vagy valaminek elhivésétöl eltilthatná, valaminek elhivésében megakadályozhatná. Az ember benső lelki élete szabad és nincs alávetve embertársa külső behatásának. Éppen ezért, mihelyt a társadalomban a vallásszabadság szökségérzete felébred, annak törvénybe való igtatása nélkülözhetetlen, mellőzhetetlen postulatum. De ennek elismerése szerintem keresztényi kötelesség is. A kereszténység eszméjéből folyik a vallásszabadság eszméje. (Helyeslés balfelől.) Nem csak azért, mert historice a kereszténység maga is úgy keletkezett, hogy e létező államvallásokkal szemben lépett föl, hódított és meghódította a művelt világot, hanem azért is, mert a kereszténység alaptanaiban rejlik, hogy ily dolgokban, a vallás dolgában, kényszer ne legyen behozva. »Szeresd Istenedet teljes szivedből és teljes elmédből.« Ez az első parancsolat. »$zeresd felebarátodat, mint önönmagadat.« Ez a második és hasonló az elsőhöz. De még tovább megy a szeretet vallása. Az elleuség iránt is szeretetet parancsol. Az teszi a kereszténységet legmagasztosabb vallássá. hogy még az ellenséggel szemben is a szeretetet hirdeti.