Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LX1V, ORSZÁGOS ÜLÉS. a 5 utóbb ő is azon meggyőződést fogadja el, hogy Istennek lennie kell. (Helyeslés halfelöl.) Mert minden az Isten létele mellett bizonyít. Egy nemzet még kevésbé tagadhatja meg lételét. Épp a franeziák példája mutatja, hogy Francziaországnak ama lázas állapot előidézte szomorú helyzete igen kevés ideig tartott. Ugyanazon convent, mely az Istent detronizálta, egyik hatalmas szónokának, Robespierrenek felszólalása folytán, a ki a rémuralom feje volt, az Istent ismét visszaültette trónjára. Igaz tehát, hogy az Istent detronizálni nem lehet, sem egyeseknek, sem nemzeteknek. Csak akarták detronizálni, de mivel akaratuk hibás volt, maga a franczia nemzet is belátta ezt az igazságot, mert — mint mondám — éppen az a hatalmas convent, mely Istent detronizálni akarta, mondta ki, hogy Isten mégis van. Akkor éppen Robespierre hangoztatta ezeket a nevezetes szavakat: »La térre ne peut étre sans autel, seul Dieu est assez fórt contre Dieu.« Isten ellen egyedül Isten erős. Az Istenről való felfogások változhatnak; a történelem bizonyítja, hogy változtak is. Változhatnak még a kijelentett vallásoknál is, mert például a Mózes-vallásban egészen más volt az Istenről való felfogás, mÍDt a kereszténységnél, pedig azt kijelentett vallásnak ismeri el maga a kereszténység is. De maga az Isten — akár mennyire akarják egyesek vagy nemzetek tagadni — nem tagadható, az Istent detronizálni nem lehet. Éppen azért én nem félek attól, hogy ez a javaslat istentelenségre vezessen. Ennek a törvényjavaslatnak nem az a czélja, hogy az istentelenséget elősegítse, hogy ennek tápot nyújtson; az csupán a vallás, a gondolat, a lelkiismeret szabadságát akarja sanctionální. (Élénk tetszés balfelöl) És ennem vagyok egy értelemben Zichy Nándor gróf ő nagyméltóságával, a ki azt mondja, hogy egyeseknek megadni azt a. szabadságot, hogy magoknak vallást alkossanak, mégsem járja; ha testületileg szervezkednek, ha bemutatják hitczikkelyeiket és ezek az állam törvényeivel és fennállásával s a közmorállal ellentétben nincsenek, akkor igenis megengedhető nekik a vallás szabad gyakorlata, de mint egyeseknek nem. Ugyanez a felfogása Szász Károly úr ő méltóságának is, ő is azt mondja, hogy a ki inspirálva van és képes arra, hogy vallást alapítson, a ki tud magának híveket szerezni és ezekkel egyházzá szervezkedni, annak megadható a vallásszabadság, de a felekezeten kivül állás sem. Ámde ha valaki valamely egyház hitczikkelyeiben nem találja fel azt, a mit a vallásban fel kell találni; ha azon egyház hitczikkelyei őt ki nem elégítik és más úton-módon akar közeledni az Istenséghez, mint a létező felekezetek, ha nem tud is magának híveket toborzani, ha nem alkot is egyházat, az egyház ö maga, mert minden egye? embernek meg kell adni a szabadságot arra, hogy a maga vallásos meggyőződését követhesse, a maga utján közeledhessék az Istenséghez. Mert mi a vallás? Az nem egyéb, mint az egyéni léleknek a mindenes lélekről való tudása, az egyéni léleknek a mindenes lélekhez, az Istenhez való fölemelkedése. Már pedig azt követelni valakitől, hogy ő ne a saját meggyőződése szerint imádja Istenét, hanem mások meggyőződését kövesse, ez ellenkezik a lelki 'szabadsággal; szabadságának, a gondolat szabadságának határozott megtagadása. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ö eminentiája azt is mondta, hogy ez a nemzeti létet is fenyegeti, mert erkölcstelenségre vezet-; mert áll az, hogy minden országnak talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvesz, Róma ledől és rabigába görnyed, és igy|i a tőrvényjavaslat magát az állami életet is koczk áztatja. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a vallásszabadság nem vezet erkölcstelenségre és így magát az állami életet sem fenyegeti veszély. Én is tanulmányoztam a történetet, olvas• tam annak lapjait, de azokon nem találtam, hogy lett volna oly nemzet, mely azért veszett volna el,>mert a vallásszabadságot törvény által sanctionálta, de arra találtam példát, hogy elveszett egy nemzet, mely vallási türelmetlenségével minden más vallásos meggyőződést el akart fojtani, mely a dissidenseket üldözte ; ez a lengyel nemzet, és azon sirból. a melybe a vallási türelmetlenség és a dissidensek üldözése döntötte, ma sem birt ama nemzet kiemelkedni. Azt mondta ő eminentiája, hogy a törvényj javaslat a nemzeti jelleget is megváltoztatja, és