Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

32 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. igazságot, a keresztény hitet egy országnak törvényhozása sem az emberek szivéből, sem pedig, és még sokkal kevésbé az emberiség szivéből kitörölni nem képes, mert az Isten örökké hatalmasabb marad az embereknél. És nem is tőlem függ az az ellenzés, a mely a kormány irányában csak ezen törvényjavaslatok életbeléptetése folytán fog igazán feltámadni. Az az ellenzés, melynek következtében gondolkozóba fognak ejtetni azok, a kik a hatvanas években honpolgári szeretettel nyújtottak egymásnak kezet az alkotmány visszaállítása érdekében, a kik most lelkök mélyében keserűséggel és bánattal töltetnek el, a kik azon reményekben, hogy a testvérszeretet és az egymással való megélhetés alapján alkotmányos utón fogják fejleszthetni mindazt, a mi szent és szerelett elöttök, ma keserűen csalódnak. Magoknak fogják tulajdonítani, ha felvettetik az a kérdés, hogy azon alkotmányszerűség és parlamenti rendszer, melylyel a corruptio alapjára helyezkedtek, mely a nép vallásos érzésével ellentétbe helyezte magát, jó-e vagy rósz, ha ez iránt az elmék és kedélyek idegenkedéssel töltetnek el. Magoknak fogják tulajdonithatni, ha minden ujabb törvényjavaslat alkalmából fel fog vettetni az a kérdés, lehet-e azon kormánynak ujabb hatalmi eszközöket nyújtó törvényeket megszavazni, a mely ezekkel a kereszténység és katholicismus elnyomására él; lehet-e megszavazni számára a közigazgatási reformot, mely a kinevezett tisztviselők által ujabb eszközöket ad a kormánynak hatalmi czéljai elérésére, mig a corruptio utján a parlamenti több séget kezében tartja és a mig ezen hatalommal a kereszténység és a katholicismus megrontására törekszik. És felfog vettetni az a kérdés, hogy hazafias eljárás és politikai bölcseség-e oly irányt támogatni, mely keresztényellenes és emlékeztet arra az irányra, mely Francziaországot a legkeserűbb viszonyok közé sodorta, mely a legszebb, leghatalmasabb, legkeresztényebb országot Európában a romlás szélére juttatta, mely az erkölcsiségnek alapját a nép kebelében naponkint inkább meg inkább kitörölni igyekszik és mely mindenütt, hol erőre kap — fájdalom, már itt is — a trón iránti ragaszkodást és a történeti jogot alapjában megingatja; meíy a köztársasági, az anarchisticus irányoknak útját egyengeti. (Úgy van! a jobboldalon.) Nekünk Magyarországban monarchisticus alapon kell állanunk; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) nekünk történeti alapon, (Igaz! Úgy van! jobb]"elől.) nekünk a pragmatica sanctio alapján kell állanunk. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) Nekünk a monarchisticus egységet kell fentartanunk és szilárdítanunk; (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) nekünk a monarchiában létező különböző felekezetek, társulatok és irányzatok közt az egység kapcsát kell fentartanunk és nem lazítanunk, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) lazítanunk az által, hogy azon nagy katholikus többséget az alkotmánytól elidegenitjük. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha nem a vallás, ha nem a hit az, a mi első sorban áll, hanem a politikai meggyőződés, akkor a higgadt politikai meggyőződés ezen egész irány leghatározottabb ellenzésére birna és kötelezne. (Tetszés balfelöl.) Nekünk nem az előttünk fekvő törvényjavaslattal van dolgunk, ez annak az iránynak csak egy betűje, a mely akár elfogadtassák, akár nem, az kevés különbséget tesz ; nekünk dolgunk van az irányzattal, a mely nem máról holnapra keletkezett, hanem a mely rég erősödik, a mely a katholikusoktól lassankint megvonta az anyagi segélyforrások legnagyobb részét s ezen vagyon nagy részét kormányzati czélokra idegenítette el, (Mozgás balfe ól.) a mely irányzat ellentétbe igyekszik hozni az egyházak lelkipásztorait egymással, mely a hívek és a papok közé az egyenetlenség magvát igyekszik hinteni. Ezzel az irányzattal van nekünk dolgunk. Tehát ezen törvényjavaslatot csak a legnagyobb diffidentiával lehet tekintenünk és megbírálnunk. Timeo danaos et dona ferentes. Ha a vo't cuttusminister úr beszédét nem hallóItam volna is, ugyanazon meggyőződésben volnék az előzmények után, a melyben beszéde csak megerősített. Ama beszéd szerint ezen törvényjavaslat nem a vallásszabadság törvénye; annak czíme el van hibázva : ez a felekezetenkivüliségnek coercitiójára csinált törvény, ez az elismert vallásfelekezeteknek szigorúbb ellenőrzésére és fékezésére irányított, á bevett vallás-